Egy levél-váltás és tegnapi vers-keresős délelőttöm során jutottak eszembe ősrégi mesekönyveim - hiszen általuk, vagyis rajtuk keresztül ismertem meg egyrészt a betűket, másrészt jöttem rá a szó igézetére, a mese varázsára.Kibányásztam a két legrégebbi foszlányos könyvemet, szerintem ezek nem is az én (mi) mesekönyveink voltak, hanem talán Édesanyámé... Annyira "szét vannak olvasva " hogy tényleg lapokra esnek. És élvezettel fedeztem fel gyerekkori csínyünk nyomait, bár a könyv "szent" volt nálunk, de valahogy egy idő után, vagy egyszer csak mégis szabad lett kifesteni a képeket. Merthogy NEM színes képek voltak akkoriban a mesekönyvben, a mi kis fantáziánk viszont csodálatosan színes volt...
Ha valamiért hálás leszek nagyon "az elszámoláskor" - akkor a kisgyerek koromért...A kertes családi házban-felnövésért, a rengeteg meséért - mert ezek igenis meghatározták az életemet. És most, amikor vénen, már egymagam ülök csendes szobámban - mégse vagyok "egyedül"...Tele van a fejem emlékekkel, képekkel, mert az a tíz év, az azért mégiscsak gyönyörű volt és végül-is hálásnak kell lennem, hogy legalább ennyi jutott - hiszen hány embernek nem jut ennyi sem...(Na jó, nem panaszkodom a tíz utáni hetven miatt se...)
Lefényképeztem ezt a két régi, most előszedett mesekönyvet, vagyis azt, ami még megvan belőle...És varázsütésre eszembe jutott megint és megint és megint a Nagymamám...Valójában ő nevelt bennünket (anyám-apám dolgozott) és az ő mesélésére emlékszem...Na, ennyi elég is.....majd magamban folytatom az emlékezést...
Lehet, (biztos)hogy senkinek nem mondanak ezek a képek semmit - szóval, magam örömére tettem ezeket most ide...
Ugye, ugye, megmondták a gombok: szép életem volt, nincs miért sírnom.... (Aki még nem ismerné fel, Mosonyi Alíz-Háy Ágnes : Szekrénymesék-ből "idéztem"...már megint...)
Nekünk is van egy-két régi mesekönyv, amik még Anyukámé voltak, és még a lányomnak is meséltem belőlük. Ezek az igazi kincsek!
VálaszTörlésNeked és nekem....de sajnos nem tudom, hogy az "utókor" (ha egyáltalán megőrzi és nem selejtezi ki a lakásom felszámolásakor) - egyáltalán kézbe vesz-e majd ilyesmit. Gyanítom, inkább ki fogja dobni, mert szakadt, és nem fog tudni rájönni arra, hogy néha a szakadt lapok mögött is rejtőzhetnek kincsek. (Bár ki tudja, lehet, hogy ezek a mesék csak nekem kincsek, egy mai gyereknek meg nem jelent, nem mond semmit....)
Törlés