Afrikáról, a kiszáradó és pusztuló, sivatagos területekről, az ott élni-kényszerülőkről, európai ésszel igazán fel sem fogható nyomorúságról és állapotokról láttam filmet a TV-ben. Nem először - tudom, nem utoljára, mégis valahogy hirtelen a cím-beli mondat bukkant fel bennem: igen, azt hiszem ilyesminek is lehet örülni.
2007. június 29., péntek
Csapomból folyik a víz
2007.június 29.péntek
Afrikáról, a kiszáradó és pusztuló, sivatagos területekről, az ott élni-kényszerülőkről, európai ésszel igazán fel sem fogható nyomorúságról és állapotokról láttam filmet a TV-ben. Nem először - tudom, nem utoljára, mégis valahogy hirtelen a cím-beli mondat bukkant fel bennem: igen, azt hiszem ilyesminek is lehet örülni.
Afrikáról, a kiszáradó és pusztuló, sivatagos területekről, az ott élni-kényszerülőkről, európai ésszel igazán fel sem fogható nyomorúságról és állapotokról láttam filmet a TV-ben. Nem először - tudom, nem utoljára, mégis valahogy hirtelen a cím-beli mondat bukkant fel bennem: igen, azt hiszem ilyesminek is lehet örülni.
A nebrai korong
A 3600 éves nebrai korong A nebrai korong egy 32 cm átmérőjű bronz korong, amely a szélénél alig 1,7 mm vastag, a közepén viszont eléri a 4,5 mm-es vastagságot. A korongon jól kivehető módon ábrázolták a napot, a holdat és a csillagokat egy aranybevonat segítségével. Maga a bronzlap két helyről származó alapanyagból készült: az ötvözethez szükséges réz minden valószínűség szerint az ausztriai Salzburg környékéről származik, ám az aranybevonat erdélyi bányából származó aranyból készülhetett.
A korong korát radiokarbonos vizsgálat révén nem lehet megállapítani, hiszen az ötvözet nem tartalmaz szenet, így a datálást csak a koronggal együtt megtalált többi tárgyon végezhették el. Két bronzkardot, két bárdot, egy véső és egy karperec darabjait találták a koronggal megegyező helyen. A két kilós korongot valamikor 3600 évvel ezelőtt készíthették, és az idő folyamán többször változtatták a rajta található ábrázolásokon. Wolfhard Schlosser, a bochum-i egyetem asztronómusa szerint a szászország-anhalti lelet az első kalendárium.
Úgy véli, a korong segítségével tudta összhangba hozni a bronzkori ember a holdévet a napévvel. A korong segítségével tudta megállapítani, hogy mikor is kell egy szökőhónapot beiktatnia kalendáriumába ahhoz, hogy a napév és a holdév ismét fedésbe kerüljön egymással. Ezt a véleményt képviseli egyébként Ralf Hansen, hamburgi asztronómus is.
Ő egy babiloni ékírásos szöveget felhasználva arra a megállapításra jutott, hogy a bronzkori ember már 365 napos napévvel és 354 napos holdévvel számolt. A kettő összhangba hozása azonban olyan tudást feltételez, amelyre eddig gondolni sem mertek a kutatók a bronzkori ember kapcsán. Kérdés, hogy ha valóban ismeretekkel rendelkezett a csillagok állását illetően, akkor ezeket honnan szerezte? Saját maga jött rá az asztronómiai tényekre, vagy valahonnan keletről „importálta” a tudást. /Nat.Geo., 3SAT/
2007. június 28., csütörtök
Szivárvány
2007.június 28. csütörtök
Sík Sándor:Kettős szivárvány
Elült a zápor, elnyugodott a szél,
Felhő-barlangok tömbjei omlanak,
S a hegy dicsőült homlokáról
Felkel a nap biboros korongja.
Jöjj, nézz a napba, nézd: csupa láng, csupa
Szépségig-érett végig-elég öröm,
Pedig már fonja szemfedőjét
A konok ég könyörtelen ujja.
De ő nem bánja; mit neki éjszaka,
Mit a halál is! Él, amig él, ragyog
S szépsége édes aranyával
Önti el a keserű világot.
Nézd, nézd a felhők mámoros ünnepét,
A szépség színes templomi zászlait
Hogy lengetik, hogy bontogatják
Tornyosodó meseváraikból.
Nézd a szivárványt: kétfonatú öve
Kétszer karolja át a kitárt eget!
Nézd, és öleld, öleld, halálig,
Ezt a szegény gyönyörű világot!
Patak partján megpihenni jó
2007.június 28. csütörtök
Sík Sándor: A Csörgő patak
Cserlomb alatt mohos kövön ülök.
A Csörgő patak altatón csörög.
Nagy kövek közt fodor hullám forog,
Gondolatom is vele kanyarog.
A hullám sír, nyújtózik, elfelé.
Sóhajt a cser, nyújtózik, fölfelé.
Nyugtalan ágon hintál a levél.
Honnan jön a szél?
Hova megy a szél?
Juhász Gyula
2007.június 28. csütörök
Juhász Gyula: Szürkület
A régi gyermek néha fölzokog még,
A régi gyermek néha fölnevet,
Rám derül néha egy alkonyodó ég,
Mely soha már meg nem véd engemet!
A régi gyermek játékai törve,
A régi gyermek kertjei oda,
Régi szüretnek nem jő vissza ősze,
Régi majális, hol van már bora?
A régi utcák nem várnak esténkint,
A régi fák már nem köszöntenek,
A régi vágy már hervatag, beteg.
Ó hol lehetnek tűnt téli estéink,
Sárkányok, derűs nyári égbe, fenn,
Tiszavirágok a holt vizeken?
Luca: élt 13 évet...
2007.június 27.szerda
Kosztolányi Dezső: A kis kutya.
A kis kutya.
Mégis a legszebb állat.
Magasba trónol fönn a vánkoson,
csodálva nézem sokszor órahosszat
és fürge szívverését számolom.
Ha álmodik csontokról és ebédről,
gondolkozom, milyen a kutya-álom?
Milyen lehet az élete, az álma
ezen
a vad és végtelen világon?
Szegényke mindig bús.
Kérdem, mi bántja,
s virgonc szemem kerüli futva-félve.
Egy néma-csöndes bánat titka
ködlik
enyves szemébe,
barna, bölcs szemébe.
És firtatom: nem szeret ugye senki,
s buksi fejét búsan térdemre ejti.
És szólítom: menjünk a kertbe ki,
s lengő fülét lassan leengedi.
Vagy unszolom: hazádtól messze estél?
és mélabúsan önmagába mélyed.
Vagy kérdezem: fáj, ugye fáj az élet?
s reám borul, akár egy drága testvér.
És nógatom: szólj a kutyavilágról,
hol testvérkéd, apuskád messze él,
és kutya-házak vannak, kutya-szobrok.
Száját feszítem és mégsem beszél.
Vagy kérdezem: anyácskád gyászolod te
ugye-ugye, hogy nem jő róla hír?
Nem tud beszélni, a kedveske néma.
És sír és sír... Szegény kis kutya sír.
2007. június 26., kedd
Az akácerdő szélén ültem és sírtam.../Coelho után szabadon/
2007.június 26.kedd
Ma kora reggel kimentem a rétre, gyógynövényeket szedni. Lili az akácos árnyékában lepihent, én válogattam Isten patikájából - a rét virágaiból. Senki nem gondolná, hogy egy ilyen város-közeli, kaszálatlan réten hányféle gyógynövény található - csak ki kell menni és leszedni. Katáng-kóró, útifű, tejoltó galaj, ökörfark-kóró, orbáncfű, somkóró - hogy csak a ma begyűjtötteket említsem. Van már itthon egy kisebb gyűjteményem. Néhány éve szívesebben nyúlok ezekhez a szerekhez, mint a gyógyszerekhez. Az akác, a hárs, a bodza, a citromfű, a lóhere és a csalán gyakran fogyasztott teáim, bár a torokgyulladásomat is inkább pörköltcukros vöröshagymateával meg meleg mézes tejjel gyógyítottam, és nem antibiotikummal.
Szóval miközben az ökörfark-kóró aprócska virágait szemeztem le a szárról, egyszer csak azt éreztem, hogy én olyan boldog vagyok itt és most, hogy sírnom kell. Hát ezért a cím...Hűvös szellő fújdogált, friss illatok lebegtek körülöttem, a cipőm harmatos volt, bár nem fázott a lában, az ég ragyogó kék volt, mellettem volt a kutyám és én egyszerűen azt éreztem, hogy
"...túl sok a jóból - ez álom talán -
ha ébredsz, nem marad más
mint féregrágás a fán"
Hát ez történt ma velem. Köszönet érte........Nagyon kellenek az ilyen boldog pillanatok.
Ma kora reggel kimentem a rétre, gyógynövényeket szedni. Lili az akácos árnyékában lepihent, én válogattam Isten patikájából - a rét virágaiból. Senki nem gondolná, hogy egy ilyen város-közeli, kaszálatlan réten hányféle gyógynövény található - csak ki kell menni és leszedni. Katáng-kóró, útifű, tejoltó galaj, ökörfark-kóró, orbáncfű, somkóró - hogy csak a ma begyűjtötteket említsem. Van már itthon egy kisebb gyűjteményem. Néhány éve szívesebben nyúlok ezekhez a szerekhez, mint a gyógyszerekhez. Az akác, a hárs, a bodza, a citromfű, a lóhere és a csalán gyakran fogyasztott teáim, bár a torokgyulladásomat is inkább pörköltcukros vöröshagymateával meg meleg mézes tejjel gyógyítottam, és nem antibiotikummal.
Szóval miközben az ökörfark-kóró aprócska virágait szemeztem le a szárról, egyszer csak azt éreztem, hogy én olyan boldog vagyok itt és most, hogy sírnom kell. Hát ezért a cím...Hűvös szellő fújdogált, friss illatok lebegtek körülöttem, a cipőm harmatos volt, bár nem fázott a lában, az ég ragyogó kék volt, mellettem volt a kutyám és én egyszerűen azt éreztem, hogy
"...túl sok a jóból - ez álom talán -
ha ébredsz, nem marad más
mint féregrágás a fán"
Hát ez történt ma velem. Köszönet érte........Nagyon kellenek az ilyen boldog pillanatok.
2007. június 24., vasárnap
Marianne Sägebrecht
2007.június 23.vasárnap
Szerencsés napom van ! Ma délelőtt a WDR-en véletlenül kifogtam kedvenc színésznőm egyik - eddig még nem látott - filmjét: Am Ende siegt die Liebe.
Szerencsés napom van ! Ma délelőtt a WDR-en véletlenül kifogtam kedvenc színésznőm egyik - eddig még nem látott - filmjét: Am Ende siegt die Liebe.
Itt egy rövid ismertető róla, ha valaki nem ismerné:
![]() |
Marianne Sägebrecht (* 27. August 1945 in Starnberg) ist eine deutsche Schauspielerin und Kabarettistin.
Obwohl sie schon an der Realschule in einer Theatergruppe spielte, bildete sie sich zunächst zur medizinisch-technischen Assistentin aus. Sie heiratete mit 19 und bekam eine Tochter. Mit ihrem Mann leitete sie vier Jahre lang die Kleinkunstbühne „Spinnradl“ in Starnberg.
Nach ihrer Scheidung 1976 führte sie die Künstlerkneipe „Mutti Bräu“ im Münchner Stadtteil Schwabing, wo sie Kontakte zu Schauspielern und zu Künstlern des Zirkus Roncalli herstellte. 1977 bis 1981 arbeitete Marianne Sägebrecht am Kabarett „Opera curiosa“ und spielte ab 1979 nebenher auch Theater. Da sie inzwischen einen guten Ruf als Allroundkünstlerin besaß, verhalf Regisseur Percy Adlon ihr 1983 in Die Schaukel zu ihrer ersten Filmrolle.
Durch die folgenden Filme wurde sie schnell äußerst populär. Immer wieder mimte sie glaubwürdig die einfache Frau von nebenan, die sich nichts gefallen lässt. Zu ihren bekanntesten Filmen zählen Zuckerbaby (1984), Out of Rosenheim (1987), Rosalie Goes Shopping (1988) - alle drei unter der Regie von Percy Adlon, Der Rosenkrieg (1989) und Asterix und Obelix gegen Cäsar (1998). In Frankreich u.a. als Michel Piccolis Haushälterin in Martha und ich und als Pflegemutter des kleinen Rémi in Findelkind. 1996 spielte sie in Der Unhold (The Ogre) mit John Malkovich, Gottfried John und Simon McBurney. In Café Meineid hatte sie einen Gastauftritt.
Auszeichnungen :
* Schwabinger Kunstpreis (1982)
* Bambi (1989)
* Ernst Lubitsch-Preis für Zuckerbaby
* Bundesfilmpreis für Out of Rosenheim
* Bayerischer Verdienstorden, verliehen am 17. Juli 2003
Címkék:
Film-színház,
Híres emberek
Ma hosszú mese lesz...
WDR TV-élményem alapján: /a német szöveg után magyar ismertető is van!! Ne légy
lusta odáig görgetni az egeredet!/
WDR
Fernsehen Sonntag, 24. Juni 2007, 08:15 - 09:00 Ein Mädchen vom Bodensee -
Gräfin Sonja Bernadotte Ein Film von Inge Plettenberg Bis zur Übergabe an die
nächste Generation zu Beginn 2007 war sie Herrin über 45 Hektar Paradies im
Bodensee. Sie hat in eine alte Dynastie eingeheiratet, die seit Anfang des 19.
Jahrhunderts das schwedische Königshaus stellt: Sonja Gräfin Bernadotte af
Wisborg, ehemalige Geschäftsführerin der Mainau GmbH, eines der führenden
Touristikunternehmen in Deutschland. Sie hat fünf Kinder großgezogen und sich,
zusammen mit ihrer elf Jahre älteren Stieftochter Gräfin Birgitta, um ihren
Mann gekümmert: Graf Lennart Bernadotte. Er starb kurz vor Weihnachten 2004 im
Alter von 95 Jahren. In Schweden am Ufer des Mälarsees, Schloss Gripsholm in
Sichtweite, und auf Schloss Mainau am Ufer des Bodensees erzählt die Gräfin ihr
Leben. die ungewöhnliche Karriere der Verwalterstochter Sonja Haunz, die nach
der Schule in die Welt hinaus will, und die dann doch am Bodensee bleibt - als
Frau des Schlossherrn auf der Mainau. Ein Stoff für einen Courths-Mahler-Roman
und doch eine Geschichte aus dem richtigen Leben. Gräfin Sonjas Erzählungen werden
ergänzt durch Anmerkungen derer, die ihr nahestehen. So spiegelt sich die
Persönlichkeit dieser ungewöhnlichen Frau im letzten Interview von Graf Lennart
Bernadotte, in Gesprächen mit Gräfin Birgitta, Tochter Comtesse Caterina, einer
alten Kinderfrau, der ehemaligen Chefsekretärin und Freunden der Familie. Die
Dokumentation begleitete und beobachtete "Gräfin Sonja", wie die
Mainauer sie nennen, noch bei verschiedenen öffentlichen Auftritten als Chefin
der Mainau GmbH und im Rahmen ihrer zahlreichen Ehrenämter.
Itt
részletesebben is olvashatsz róla, sok szép képet láthatsz, és akár virtuális
sétát is tehetsz: http://www.mainau.de/
![]() |
Az alábbi szöveget innen hoztam:
http://www.hhrf.org/rmsz/00okt/r001007.htm
Mainau, az álmok szigete
Németországi tartózkodásom alatt nem mulaszthattam el Mainau álomvilágának meglátogatását. Vendéglátóim, a nagyon kedves Strauss-család jóvoltából elkocsikáztunk a Duna-forrás városából, Donaueschingenbôl a kék vizû Baden-tóhoz.
Mainaut közepes hosszúságú híd köti össze a szárazfölddel. Az alamannok területén, a Baden-tó hullámaitól fürösztött sziget évente kétmillió látogatót vonz. (Az alamann ôsrégi germán törzsbôl származó büszke nép. Csodásan szép népviselete némely vonatkozásban hasonlít a bajorokéhoz. Ez okozta tévedésemet, amikor Schönwald egyik vendéglôjében megkérdeztem a csinos kiszolgálólányt, hogy bajor-e. Meglepett büszke nemleges válasza, mellyel egyben tudomásomra hozta, hogy ô alamann.)
Térjünk vissza Mainau minden elképzelést felülmúló szépséges szigetének megtekintéséhez. Mint botanikus kert, történelmi kastélypark és kulturális központ, Németország egyik legvonzóbb turisztikai létesítménye. Magánvállalkozási minôségében – a sziget minden vonzáskörének hatásos eredményeként – „Mainau nemzeti mûemlék" névvel illeszkedett be Németország turisztikai névsorába.
1974-ben a német Bernadotte Sonja grófnô és Bernadotte Lennart gróf kezdeményezésére alapítvány létesült, amely megteremtette a „Blumeninsel Mainau" (Mainau virágsziget) kereskedelmi társaságot.
Már Krisztus elôtt 5000-bôl való települési nyomokat is találtak a sziget területén. A történelem folyamán e sziget a népek közötti viszálykodásoknak volt kitéve. A számtalan tulajdonos a szigetet feldúlva, rendetlen össze-visszaságban hagyta. Egyedül a mágnás Esterházy Miklós, aki 1827-ben vette meg a szigetet, tisztította meg a területet, és ritka növények sokaságát, sôt, délszaki fákat is ültettetett Mainau földjébe. Részben Esterházy tekinthetô a mai csodás park egyik értékes kezdeményezôjének.
Hogyan került a sziget a ma gyönyörû kastélyban lakó Bernadotte-család tulajdonába? 1856. szeptember 20- án I. Frigyes bádeni nagyherceg feleségül veszi a porosz Vilmos herceg 18 éves leányát, Lujzát. (A fiatal pár második unokája Lennart Bernadotte.) A nagyhercegi párnak három gyermeke volt: a késôbbi II. Frigyes nagyherceg, Viktória hercegnô és Lajos herceg. Viktória 1861-ben feleségül ment a svédországi Gusztáv koronaherceghez, így Svédország királynôje lett. Ugyanabban az évben meghal I. Frigyes, ennek következtében Mainau tulajdonjoga fiára, II. Frigyesre száll. Ô megegyezett testvérével, Viktóriával, hogy a nô halála után második fiáé, Vilmos hercegé, aztán pedig az unokáé, Lennart Bernadotte hercegé lesz a sziget.
Így történt, hogy Mainau a ma csodálatos palotában élô Bernadotte grófi család tulajdonába került, ugyanis Jean Baptiste Bernadotte, aki mint XIV. Károly svéd és norvég király uralkodott, dédnagyapja volt Viktória férjének.
E család varázsolta tündérkertté a szigetet. Lennart herceg szülei az elsô világháború kirobbanásakor elváltak, így a kisherceget nagyanyja, Viktória nevelte tovább, és minden nyarukat Mainau szigetén töltötték.
1930-ban kezdôdik el az ún. Bernadotte-korszak. A kert növényzete addigra elvadult, a kastély rettenetesen elhanyagolt állapotban volt, ízléstelen bútorokkal berendezve, kívülrôl burjánnal benôtten. Fél évszázadig tartott, amíg a kastély és a kert a mai állapotába került. A 45 hektárnyi terület szinte teljes egészében több ezernyi fajta virág özönében fürdik. A területére való belépéskor egyik oldalon körkörös virágágy, közepén három méter magas, virágokból készült fülesbagoly néz szembe a látogatóval. A másik oldalon óriási virágkacsa díszeleg. A park virágjai úgy vannak összeválogatva, hogy hervadásuk nem vevôdik észre. A színek egyeztetése, a virágok csoportosítása kitûnô ízlésrôl és szaktudásról tanúskodik. A pálmaházban megfelelô hômérsékleten éli világát több pálmafajta, a levegôt citrom- és narancsillat hatja át, tengernyi orchidea kápráztat el. A világszerte virágzó 25 ezer fajta orchideából itt 1200 féle gyönyörködteti a szemet.
Ámulatunkban talán el is szakadnánk a külsô világ durva realitásától, ha a papagájok rikácsolása nem ébresztene rá a valóságra.
A tavaszi virágszônyegek életre keltésének elôkészítése már ôsszel elkezdôdik, amikor 600 ezer virághagymát készítenek elô tavaszra. A tavaszi virágfakadáskor 1 millió 200 ezer virág élvezi a nap áldott sugarait, és ezek közül 55
0 különbözô tulipán, 200 féle nárcisz és több mint 80 színkombinációban tündöklô jácint ejti bámulatba a látogatót. Még el sem hervadt a tavaszi virágok tömege, helyüket a csodás rhododendron veszi át. A 280 fajta, bokrosan növô virágözön másik dísze a mainaui kertnek. Ettôl nem távol láthatjuk a vadrózsákat: itt több mint 1200 féle nemes rózsa látványa ejti ámulatba az embert. A máskor oly szerényen megbúvó árvácska itt büszkén virul bársonyos színpompájában, óriási szônyeget alkotva.
A csodakert virág- és fagazdagsága egészen más világot varázsol elénk. Az óriási méretû fák (Sequoiadendron giganteum, Thuja piccata stb.) mellett láthatóak a tulipánfák, ezek között található az Esterházy herceg által 1830-ban ültetett fa (vagy annak utóda), amely eléri a 43 méteres magasságot.
Mainau másik csodavilágába lépünk, ha meglátogatjuk a lepkeházat, ahol kellemes meleg fogad. Az üvegház ezer négyzetméter nagyságú, levegôje nagy százalékban nedvességet tartalmaz. A lepkék eme, szemet-lelket gyönyörködtetô otthonát Michael Boppre freiburgi egyetemi tanár útmutatásai szerint rendezték be. A trópusi növények sokasága, vízesések és folydogáló kristálypatakokon átvezetô apró hidak az idegek megnyugtatása szempontjából is nagyszerû hatásúak. Rengeteg színpompás pillangó repdes a levegôben. Szelídek és barátságosak. Belépésemkor egy tenyérnyi nagyságú pillangó szállt le a vállamra megpihenni, majd könnyed libbenéssel apró állványra helyezett tányérkában, édes folyadékban fürdô citromszeletre szállt, szippantott néhányat belôle, aztán tovalebbent. Több ilyen etetô is van a lepkeházban, a pillangók nagy örömére.
Mainau csodálatos virágözönét itt-ott romantikus lépcsôk, teraszok, vízesések szakítják meg. A sziget déli partjára érek. Elôttem a Bodensee (Baden-tó) kék hullámai ragyogóan fehér hajó távoli sziluettjét simogatják. Velem szemben, a túlsó parton vannak a távoli svájci Alpok fehér süveges csúcsai. Néhány évvel ezelôtt, svájci látogatásomkor onnan néztem errefelé. Jó néhány órára kiszakadtam a mai világ kegyetlen történésébôl. Mindezt a 75, magas képzettségû kertésznek és a kertet rendben tartó 175 szakmunkás fáradságos munkájának, de nem utolsó sorban a Bernadotte grófi család nemes célú tevékenységének köszönhetem.
Alkonyodik. A pihenni készülô nap narancsszínûre festi az eget, az Alpok kékesen verik vissza a fényt. A kastély melletti, ragyogóan szép, barokk stílusú római katolikus templom tornyában megszólal a harang…
(Kalmár Zoltán)
![]() |
![]() |
2007. június 23., szombat
Hőség
2007.június 23. szombat
Radnóti Miklós: Hőség
Tapsolva szétfutott a zápor
s itt köröskörül üresen világít
a környék és szuszog,
de dong és csomókba hull már a napfény
s aranymedveként nyalja
a tüzes pocsolyákat.
Kövér fényesség hintál
az ázott deszkáknak jószagán
és fortyog a világ a hirtelen melegben;
tükröző fák közt száll könnyű szellő
s a záporeső már a teli gyökérben él.
És bomlik a hőség, s imbolyog !
hajlott füvek közt fény kísérgeti útját;
talpát feni és csúszkálva elindul,
pára marad itt csak és szövött nyugalom.
Héthatáron túl csillámlik háta fénye már,
elfagyott kőszál aranylik le ott
s a kemény éjszaki sark is – ha eléri,
megszőkül tőle a kényes szivárvány alatt,
amott a messzeségben.
Foto:morrmota
Radnóti Miklós: Hőség
Tapsolva szétfutott a zápor
s itt köröskörül üresen világít
a környék és szuszog,
de dong és csomókba hull már a napfény
s aranymedveként nyalja
a tüzes pocsolyákat.
Kövér fényesség hintál
az ázott deszkáknak jószagán
és fortyog a világ a hirtelen melegben;
tükröző fák közt száll könnyű szellő
s a záporeső már a teli gyökérben él.
És bomlik a hőség, s imbolyog !
hajlott füvek közt fény kísérgeti útját;
talpát feni és csúszkálva elindul,
pára marad itt csak és szövött nyugalom.
Héthatáron túl csillámlik háta fénye már,
elfagyott kőszál aranylik le ott
s a kemény éjszaki sark is – ha eléri,
megszőkül tőle a kényes szivárvány alatt,
amott a messzeségben.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)




