Radnóti Miklós: Hőség
Tapsolva szétfutott a zápor
s itt köröskörül üresen világít
a környék és szuszog,
de dong és csomókba hull már a napfény
s aranymedveként nyalja
a tüzes pocsolyákat.
Kövér fényesség hintál
az ázott deszkáknak jószagán
és fortyog a világ a hirtelen melegben;
tükröző fák közt száll könnyű szellő
s a záporeső már a teli gyökérben él.
És bomlik a hőség, s imbolyog !
hajlott füvek közt fény kísérgeti útját;
talpát feni és csúszkálva elindul,
pára marad itt csak és szövött nyugalom.
Héthatáron túl csillámlik háta fénye már,
elfagyott kőszál aranylik le ott
s a kemény éjszaki sark is – ha eléri,
megszőkül tőle a kényes szivárvány alatt,
amott a messzeségben.
Foto:morrmota
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése