Ma kora reggel kimentem a rétre, gyógynövényeket szedni. Lili az akácos árnyékában lepihent, én válogattam Isten patikájából - a rét virágaiból. Senki nem gondolná, hogy egy ilyen város-közeli, kaszálatlan réten hányféle gyógynövény található - csak ki kell menni és leszedni. Katáng-kóró, útifű, tejoltó galaj, ökörfark-kóró, orbáncfű, somkóró - hogy csak a ma begyűjtötteket említsem. Van már itthon egy kisebb gyűjteményem. Néhány éve szívesebben nyúlok ezekhez a szerekhez, mint a gyógyszerekhez. Az akác, a hárs, a bodza, a citromfű, a lóhere és a csalán gyakran fogyasztott teáim, bár a torokgyulladásomat is inkább pörköltcukros vöröshagymateával meg meleg mézes tejjel gyógyítottam, és nem antibiotikummal.
Szóval miközben az ökörfark-kóró aprócska virágait szemeztem le a szárról, egyszer csak azt éreztem, hogy én olyan boldog vagyok itt és most, hogy sírnom kell. Hát ezért a cím...Hűvös szellő fújdogált, friss illatok lebegtek körülöttem, a cipőm harmatos volt, bár nem fázott a lában, az ég ragyogó kék volt, mellettem volt a kutyám és én egyszerűen azt éreztem, hogy
"...túl sok a jóból - ez álom talán -
ha ébredsz, nem marad más
mint féregrágás a fán"
Hát ez történt ma velem. Köszönet érte........Nagyon kellenek az ilyen boldog pillanatok.
Kedves bejegyzés, szép érzés. Igaz régen volt, de biztos volt több hasonló is. Feleleveníteni is nagyon jó.
VálaszTörlésBizony rég volt - ki is csordult a könnyem, siratva az mindörökre elvesztett boldogságot....
VálaszTörlésBocsánat, ha én voltam az előidézője.:-(
VálaszTörlésNem, nem te voltál az "előidéző" - bizony máskor is megtörténik, ha régi boldog idők képeit nézem, sírok kicsit. És az életem legboldogabb időszaka volt, amikor a kutyámmal naponta azon a réten lehettem. Jobban fáj az életem összes veszteségénél....Visszahozhatatlan.
VálaszTörlés