Kauai

Hajnali 4-től  Európa és Amerika között félúton töltöttem majd egy órát…

Kauai szigetén jártam – melyről, dacára a sok természet és úti film nézegetésnek, egészen eddig nem volt tudomásom.

Itt olvashattok róla : http://hu.wikipedia.org/wiki/Kauai

Álomszép hely! Nem véletlenül forgattak itt több híres filmet (Jurassic park, Indiana Johns, stb.) Fantasztikus és különleges a növényvilága, több ezer olyan növény található itt, amely sehol másutt a világon nem él. Egy bizonyos cserjéből (a nevét nem értettem) a világon az egyetlen példány itt található. Állandó kutató-bázis működik itt, a világ minden tájáról ide sereglő tudósokkal. 

A sziget nevének egyébként nincs konkrét jelentése. A hawaii-ak egy mondából származtatják, miszerint egy polinéz hajós fedezte fel a szigetet, aki a kedvenc fia után nevezte el azt. A hegyekkel tarkított sziget legmagasabb pontja a vulkáni eredetű Kawaikini, 1598 méter magas. Kauai a Föld egyik legnedvesebb pontja, évente mintegy 11700 mm-nyi eső esik a keleten fekvő Wai’ale’ale hegység területén. A sok eső völgyeket mélyített ki a hegységek közt, és kanyonokat vágott sok gyönyörű vízeséssel.

A sziget középvonalában húzódik Kauai „Grand kanyonja” , 1500 m mély és csodálatos ! Aki megengedheti magának a luxust, nem is helikopterrel, hanem kicsi motoros vitorlázógéppel járhatja be, repülhet át felett, egész közelről megszemlélve különlegességeit.

Érdekesség, hogy a tyúkok olyan szabadon és elvadulva élnek itt, mint máshol a vad madarak. Véletlenül kerültek a szigetre, egy tyúkokat szállító hajó  elsüllyedése következtében, s azóta is itt élnek. Az ugyancsak máshonnan ide került disznó pedig úgy elszaporodott és olyan nagy károkat okoz, hogy komoly munka befogásuk.

Az egyik vulkáni kráterben/ből kialakult kisebb barlangféleség tele van különös „értékekkel”.

Részben menedékhelynek, részben kultikus helynek használták évszázadokkal ezelőtt az erre élők. Cook kapitány hajójáról/idejéből származó szögtől kezdve, ősrégi indián tükörig, varázsfigurákig sok mindent találtak itt.

Nem mondom, hogy vágyom oda, de ha felajánlaná valaki, hogy elvisz, valószínűleg nem utasítanám vissza.

Itt egy videó a youtube-on fent-lévő sok közül, hogy jobban el tudjátok képzelni a helyszínt. (Nem igazán jók a felvételek, de azért csak-csak látszik rajta néhány dolog a leírtakból.):  

Eltemették megkoronázatlan királyunkat

 

Micsoda jó kis cím…Pedig hát mind a három szó igaz.

Az ORF TV csatornán tegnap 13 -tól 19 óráig végignéztem  a ceremóniát. Nem lehet  mindig királyi esküvőket nézni csak, kell néha egy-egy temetés is.  (Mellesleg az utolsó temetős Diana hercegnőé volt…)

Most találtam a neten egy könyvet Gordon Brook-Shepherd: „A megkoronázatlan király. Habsburg Ottó élete és kora” – ha megvan a könyvtárban, ki fogom hozni.

Elgondolkodtató volt ez a délután, a kommentátorok sok mindenről beszéltek, többek között Habsburg Ottó élete és a történelem elválaszthatatlan eseményeiről.

Meglepett és kicsit talán meg is hatott, hogy végakarata szerint, szívét Pannonhalmán fogják eltemetni - ahol bencés diákként tanult.

Kissé elcsodálkoztam azon is, (meglehet, nem csak én) hogy a szertartás végén az elhunyt kívánságára a Gott erhalte-t énekelték el. ( Ha valaki nem tudná, ma  Németország  tartja ezt  himnuszának, Deutschland, Deutschland über alles kezdettel….)

http://hu.wikipedia.org/wiki/Az_Osztr%C3%A1k_Cs%C3%A1sz%C3%A1rs%C3%A1g_himnusza

http://www.youtube.com/watch?v=8llhDc6c5ko&feature=related 

Nagyon parádés volt a gyászmenet, mindenféle egyenruhás katonák, megszámlálhatatlan tiroli vadász, szebbnél szebb díszegyenruhában állt koporsójánál sorfalat, és különféle rendű-rangú papok serege kísérte.

Bár tudtam a  Kapucinus kápolna kapujának háromszori megkopogtatásáról ( azt hiszem Zita királyné temetésekor hallottam róla), most mégis meglepett ez is. Itt egy videó erről, ami este 7-kor márt fent volt a youtube-on….

Gondoljon aki, amit akar, nekem szimpatikus ember volt. Nyugodjék békében !

Életéről itt olvashatsz: http://hu.wikipedia.org/wiki/Habsburg_Ott%C3%B3

Itt is egy cikk róla:  http://hetedhethatar.hu/hethatar/?p=14906

Kép: http://www.metropol.hu/nagyvilag/cikk/751359

(Zárójelben jegyzem csak meg, hogy ma - vasárnap reggel - már számtalan videó látható a temetésről a youtube-on, ha esetleg érdekelne valakit...) 

S.O.S. Világmegváltó kerestetik

Már nem is emlékszem egészen pontosan, melyik adón, láttam egy, a közeljövőben várható természeti változásokról szóló filmet. (Megjegyzem, gyanúsan sokszor látok mostanában ilyeneket – el is gondolkodom, mi lehet az oka ? Valós-e a veszély, vagy csak „figyelem-elterelés” ?)

Elég gyakran előfordul velem, hogy – nem túlságosan elkalandozva a film témájától – de mégis csak valami futurisztikus módon, elkezdek azon gondolkodni, mi lenne, ha elérne hozzánk – csak egyetlen aprócska példa – mondjuk pl. a Líbiából menekültek áradata (mint ahogy Olaszországot már elérte, s ennek messze nincs vége !)

Persze, akár ki is hagyhatom magunkat, mondhatok a világ számtalan más tájáról példát, ahol az élet egyszerűen ellehetetlenül, és akkor hová az emberekkel ?

Kétségtelen, ha képes lennék befogni a fülem és szemem, elvágni a villanyvezetéket, ezek a hírek nem jutnának el hozzám, de az események akkor is megtörténnének, s majdan a „végkifejlet” döbbenetes hatással lenne rám.

Így most van lehetőségem még kicsit gondolkodni ezen.  Érezhetem a tehetetlenségemet, a kicsinységemet, a kiszolgáltatottságomat.

Sokan vagyunk, sokan vagyunk…csak ez ketyeg a fejemben, de hogy miféle „emberséges” megoldást lehetne kitalálni a dolgok rendezésére, arról semmi nem jut eszembe.

Nem tudom, mások mennyit foglalkoznak ilyesmivel, nyilván mondhatjátok rám, se kutyája (s bár macskája ugyan van, de)…nyugdíjas, ráér meditálni… Én ráérek, de ha a nyugdíjasokon kívül senki más nem gondolkodna a megoldáson, nagy baj lenne.  Bár így is lesz, hiszen ha csak a legutóbbi Hawking könyvet is veszem alapul – egyértelmű, hogy ennyien nem vagyunk képesek már sokáig normálisan élni a Földön. De arról sehol semmi komoly hír nem olvasható, hogy a nagyok, a hatalmasok, (főképp) a gazdagok azon törnék a fejüket, hogy az emberiségen „globálisan” hogy lehetne segíteni. Kisebb-nagyobb helyi próbálkozások vannak, de ez – szerintem – kevés.

Nekem úgy tűnik, valamilyen szinten már el van döntve, hogy a 7 milliárdból nem baj, ha 2-3-akár 4 milliárd elpusztul, mert egyszerűen az életfeltételeik ellehetetlenültek.

De ki(k) és mi alapján fogják kiválasztani a megmaradókat ? Továbbra se lesz másfajta megoldás, mint volt az ősember idejében, s van az állatok között ma is: az erősebb győz, a gyenge elpusztul. S ha mi kerülünk a „gyengék” táborába ? Akkor is ilyen közönyös lenne mondjuk Európa népessége ?

De mit kellene, mit lehetne tenni a dolgok jobbra-fordítása érdekében ???

Néztem múltkoriban a bigpicture képeket  http://www.boston.com/bigpicture/2011/06/immigration.html  és újra csak összeszorult a gyomrom. Mert ugye olyan variáció is létezhet akár, hogy az én hazám válik lakhatatlanná, s nekem kell menekülnöm…A mostani közel 40 fokos, tartós hőség nagyon is kézzelfoghatóvá teszi, milyen egy felforrósodott területen élni. Pár napig is szörnyű, de örökre ???

És akkor itt már teljesen összezavarodik a kép: menekülőként elvárnám, hogy segítsenek rajtam mások, azok, akiknek kicsit jobb a helyzetük, de én mit teszek azokért, akik most menekülnek ?

Vagy csak én vagyok ilyen mazochista ? Mások nem is foglalkoznak ilyen gondolatokkal ? Vagy foglalkoznak vele, de nem mélyebben, mint a reggeli fogmosás kérdésével ?

Van aki mos fogat, van aki nem….

Kép: http://www.hirado.hu/Hirek/2009/02/24/14/A_Fold_tulnepesedese.aspx 

Egy kis tudomány

A hőguta előtt, harmadik zuhanyozás után kínomban már csak neteltem tegnap este.

Találtam egy blogot kóborlásaim közepette:  http://opcsal.blog.hu

Emlékszem, hány hasonló kép érkezett egyszer régebben egy diasorban. 

Ez az egész nekem annyira megfoghatatlan…….és ha ilyesmikkel találkozom, akkor jut mindig eszembe, hogy  mennyire nem tudunk még önmagunkról se mindent. Mi, miért működik úgy, ahogy ? Mi a valóság, és valós-e az, amit annak hiszünk ? Számomra felfoghatatlan dolgokkal vagyok körülvéve. Még jó, hogy ritkán jut eszembe ilyesmiken gondolkodni…..

http://hu.wikipedia.org/wiki/Optikai_csal%C3%B3d%C3%A1s 

Már a Nők Lapja is ??!!

Nem vagyok állandó olvasója semmilyen folyóiratnak, de néha innen-onnan  kidobásra szánt újságok eljutnak hozzám s belenézek. Igaz, hogy a pletykalapokból szinte semmit se értek, mert én a benne szereplő személyeket nem ismerem (tekintve, hogy magyar TV-t nem nézek, magyar rádiót alig hallgatok és a magyar újságok olvasásában is vannak erős hiányosságaim) – szóval mindegy, belenézek és továbbadom olyanoknak, akik esetleg legalább a szereplőket ismerik.

De…

A fent felsorolt pletykalapok közül a Nők Lapja még viszonylag elviselhető – legalábbis egy része. Vannak benne régi szerzők, akiknek akár még szívesen is olvasom az írását, közülük kedvencem Schäffer Erzsébet – na szóval nem ez a lényeg.

Hanem a 25. számban látok az utolsó lapon egy felhívást az olvasóhoz:  „Egy gátlástalan ember a nevemben állítja, birtokolja a Rózsakereszt erejét” címmel…  Hát hogy egy viszonylag normális lap ide süllyedjen, hogy ilyeneket is leközöl, enyhén szólva is csodálom. Vagy ennyire kellett nekik a reklám-pénz ?

Normális az az ember, aki az efféle csodákban hisz ??? És miért is engedélyezik, (sőt, úgy tűnik ezek szerint, mintha még támogatnák is) az efféle marhaságokat ????

Elolvasásra ajánlom (ezért nem is írok belőle részleteket) ezt:

http://agyiszint.hu/bypost/2010/10/01/A_kuruzslas_es_a_hiszekenyseg_kora

Hallóóóóó! Ébrsztőőőőő!

Csodák ugyan vannak, de azok nem reklámozzák magukat !

Kép:  http://www.gportal.hu/portal/charmedmit/image/gallery/witchcat.jpg

Kettős gyilkosság a D. utcában

A lakástakarítási műveletek vége felé közelgek. A nagyszoba majd két falát elfoglaló „tetőtől-talpig” könyvespolc nyolcszázvalahány könyvét ki kellet már végre porolni. És ezt hogyan/hol lehet ? Csakis az udvaron. Így hát kivittem a ruhaszárítót, arra a gyúródeszkát + egy terítőt (=asztallá varázsolva) és erre hordtam ki a könyveket, majd jól egymáshoz verve, kiporoltam őket. Kedden csak a könyvek felével végeztem, mert annyira elfáradtam, hogy dél felé abbahagytam. Majd holnap folytatom. Megvár, nem csinálja meg más helyettem….

(Blogolvasó kis barátnőmnek, - aki a messzi Franciaországból felajánlotta a segítségét  - üzenem: csak nem fogjuk a nyaralást ilyen munkával „elrontani” ?  :- )  )

Na, szóval épp porolom nagy huppogva a könyveimet, mikor egy szörnyűséges gyilkosság tanújává váltam. Egy lódarázs megtámadott egy, a nyári orgonán reggeliző  kardos lepkét ! Egymásba gabalyodva forogva estek le a napvédő  madárhálómra. Mire én könyveket, porrongyot eldobva, azonnal odakaptam, és a földre ráztam őket. A darázs elengedte ugyan a lepkét, de felszállni nem tudott, és nem csak azért, mert ráléptem… A lepke viszont sajnos, már csak párat verdesett a szárnyával és meghalt. Hát majdnem sírtam, úgy sajnáltam azt a gyönyörűséges pillangót !

Jutott is mindjárt eszembe, kétszer is megtörtént a gyükési réten, hogy  másfajta darazsak, amelyek vastagabb növények szárára építik a fészküket, megcsípték szegény kis Lilimet, miközben a fűben bóklászott... Emlékszem, hajdanvolt házunk padlásán is mindig megtelepedtek, és öregapám kiégette a fészküket, hogy el ne szaporodjanak. Ugyancsak rossz emlék, hogy unokaöcsémet Szlovéniában a Krma völgyi turistaház ablakában fészkelő darazsak egyike csípte meg. Szegény kis kölyök, ült kint az udvari padon, vacsorához készültünk és se szó, se beszéd neki támadott az a dög…

Szóval utálom a darazsakat…

Itt olvashatsz róluk: 

Lódarázs  http://hu.wikipedia.org/wiki/L%C3%B3dar%C3%A1zs#.C3.89letciklusa

Kardoslepke: http://hu.wikipedia.org/wiki/Kardoslepke

Nem bírok aludni…

Megpróbálok én mindenféle kunsztot,  már elhagytam az ebéd utáni csendes pihenőt is, de mégse jön álom a szememre – csak forgolódom a lepedő alatt – mert már a vékonyabb takaró is elviselhetetlen. 11 után gondoltam, kimegyek kicsit, talán hűlt valamelyest a levegő – s bár a kertemben 8-kor locsoltam, s annak frissítő illata érződik, meg hálásan hajbókolnak nekem a kis virágaim, de a falak, a kerítés még most is ontja magából a meleget. Az ablakot is csak 10 után nyitottam ki, de az aszfalt még  este is forró – szóval nincs menekvés, dögmeleg nyár van…

Nem tudom, nem emlékszem ilyen nagy forróságú nyarakra, de az biztos, hogy voltak azért régebben is meleg esték,  amikor nem kellet feltétlenül 8-kor már ágyban lenni. Talán  kicsit nagyobbak is voltunk már…Ugyanis emlékszem egy olyan meleg estére, amikor már sötét volt, tán látni lehetett a csillagokat is, és ültünk az előszoba ajtóban anyuval, az eget szemlélve.

Biztos nem ekkor énekelte először, mert vannak emlékeim a földszinti konyhában bizonyos „varrógépes” délelőttökről is, amikor öcsémmel az emeleti szobákba felvívő (nem mondhatnám, hogy szokványos, de nagyon praktikus) falépcsőn ülve, hallgattuk a meséket és ritkábban ugyan, de az énekeket is. Az viszont biztos, hogy anyu többször énekelhette ezt, mert annyira tudom szövegét/dallamát még ma is, ahogy egyetlen más gyerekkori dalra/nótára sem emlékszem ilyen pontosan. Azt hittem, ez valami kevésbé ismert szám és olyasmi is rémlik, hogy valami miatt anno mintha ezt nem lett volna szabad hangosan énekelni. (? Vajon miért is? A „tiltási listánkon” olyan helyen szerepelt, mint a Szabad Európa Rádió zsizsegő adásának halk hallgatása, vagy a házhoz járó hittanár  – mert tudtuk, ezek is tilos dolgok…)

Szóval a tegnapi estén, amikor kint álltam, felnézve a „nagy nyári háromszögre” (Hattyú, Lant és Sas csillagképek hármasa), ez a nagyon rég hallott dal jutott szembe. Ma rákerestem a neten, s egészen elcsodálkoztam, hogy milyen sokféle variációban található meg.

Lehet, hogy egy picit giccses, de nekem mégis kedves emlékeket idéz…

Íme az egyik változat: (Igaz, van benne néhány aprócska, szöveg-beli különbség ahhoz képest, ahogy én ismerem, de azért elég jó.)

Légyfüggöny gubanc

Tovább „legyeskedek”. Ha tegnapelőtt a kukoricalégyről meséltem, ma másikról esik szó….

Vannak gyenge pillanataim, és vásárolok olyasmit, amire nincs túl nagy szükség. Szóval vettem egy – szerintem -  nagyon szép kék selyem zsinórfüggönyt (légyfüggönyt), ami állítólag megakadályozná, hogy a lakásba a legyek bejöhessenek. Persze lehet, hogy megakadályozza, de néha mégis a szobában döng a dög, és ha nem az ajtón, hát akkor az ablakon jött be…Ott nincs légyfüggöny, csak „normális”.

Mellesleg nem tudom, miképp találják meg azt a pillanatot, amikor a szél picurkát fellebbenti a függönyt s ők a résen azonnal bezúghatnak. Utálom ezeket a legyeket, mert a véletlenül elől maradt macskakajára rászállva, azonnal beköpik és akkor dobhatom ki az egészet. Nem mondanám, hogy túl gyakran, de előfordult már, hogy enni kaptak a macskák, én meg leültem a gép elé és mikor felkaptam a fejem az intenzív zümmögésre, már késő volt. Épp (micsoda véletlen) aznap hagyott egy kis ételt a tányérkáján a macska, épp aznap nem tettem el időben és épp aznap arra járt egy légy. Hát ennyit a véletlenekről, meg a legyekről, no meg a légyfüggöny hasznosságáról.

Szóval vettem ezt a függönyt (1600-ért) és használtam is, egészen addig, amíg a lakásom szétverésére sor nem került. Akkor a tartó-rúdját leakasztva, óvatosan feltekertem és beállítottam egy sarokba. Nagy hiba volt. Tán ha fektetve tárolom, nem történik meg  a baj – de sajnos így megtörtént…Most, amikor vissza akartam tenni a helyére, az egész totálisan össze volt gubancolódva, és bár küzdöttem (sőt tán még teszek is majd rá néhány kísérletet) de úgy látszik, nem sikerül kibogoznom.

Ha valakinek lenne ilyen, s ha valami okból le kell vennie a helyéről, bánjon vele nagyon óvatosan ! Én nem is értem, miképp  maradt ez a függöny az első hosszú útján (Kínától Magyarországig) olyan gubanc-mentes, mint amilyennek megvettem…

(Megjegyzés: a szekrényemen sajnos nem látszanak elég jól/élesen azok a csodás szivárvány-foltocskák, melyeket az ablakomban függő csiszolt kis kristálygömb varázsol – nagy örömömre - délutánonként  a szobámba.)

Nyár, vers

Kis verset kívántam, ezt ide, a nyáridőhöz illőnek találtam.

 Móra Magda: Széna a réten

Nézd a füvön a széna szőnyegét!

Egy hete még a gazdag nyári rét,

most sápadón és fonnyadón hever,

pillangók népe nem keresi fel.

Zilált csomókban itt a mécsvirág,

szürke kóróvá vált a kék katáng,

ott százszorszépek hanyatló feje,

lila mályváknak fodor-levele,

fürtös zsályáknak dús csokra lapul,

boglárkák sárga szoknyája fakul.

Egy hete még mind szép és fiatal,

s most együtt ők: a réti ravatal.

De ha lehull a domb mögé a nap,

és aranyport hint szét az alkonyat,

s hűs szénaillat száll a rét felett,

virági létük benne megleled.

Szemednek ugyan mit sem nyújtanak,

de rád is várnak, mint jó, puha pad.

Bár tudnánk így ezt mi is: emberek,

így csendes-békésen fakulni meg!

Nem sajnálgatva szálló éveket,

tavaszi pompát, nyári fényeket,

virági voltunk eltűnt színeit,

és olyan rendben megpihenni itt,

ahogy a széna szürke szőnyege,

mely fakulón is fénnyel van tele,

és haldokolva is szolgálja még

a mások vidám, ifjú életét:

eséstől óvja, aki itt szalad,

játszó csöppséget, bújó bogarat,

és pihenteti, aki áthalad

tűző napon a réti fák alatt.

(1971)

Kép:  http://de.wikipedia.org/wiki/Datei:Sexten-Sesto_Heu_1.JPG 

Éljenek a kukoricalegyek !

Vagy kukoricamolyok ? Nem tudom biztosan, mert az eladó azt mondta, azért olcsóbbak a kissé hibás csövek, mert megrágta a kukoricalégy. Én meg a neten nyomozva inkább arra gondolok, a bajt a kukoricamoly okozhatta….

Mindegy, no, végül is azért vettem meg ezeket a hibás csöveket, mert a hibátlanoknak 60-70.- Ft darabja, és azt kissé sokallottam. És hát kit zavar annak a pár hibás szemnek a kimetszése ? Engem ugyan nem !  Így csak 40.- Ft volt egy cső…  :- )

Amúgy nem csak nálam, a macskáknál is nagy sikere volt a zsenge, édes kukoricának, amint azt az alábbi képek is bizonyítják: