Varázskert a kertem...

 

Szabó Lőrinc:  Varázskert
        
Szemeim fáradtak, de tiszták,
ragyogva nézik: lelkem erejét
    egy egész kert virágai hogy isszák.   

Én vagyok az a kert: virágok, ágak
nőnek körém és fölém lombosodnak
élő lugasnak, gyümölcskoronának

Örök kertemben, napfényes lugasban,
álmodó kertész, nézek szanaszét:
        kint ősz és tél, itt bent mégis tavasz van!         
          

Ellenségeim, irígy viharok vad
rohamai, rázzátok fáimat:
        hulljon a férges, kell a rovaroknak!         
        
   Hulljon friss rügy is, hulljon dús virág-raj:
a sebekből új hajtás tör ki, és

             ki baltás küzd meg ennyi izmos ággal?         
        
Szemeim fáradtak, de tiszták,
ragyogva nézik: növekvő csodáim
már az egész láthatárt beborítják.

   

Miért is nem pásztorok voltak az őseim ?

(Elmélkedés, idézetekkel az elmúlt néhány napom okán…)

„A felnőttkori (primer) laktáz elégtelenség bármely életkorban kialakulhat, oka genetikai. Több kutató valójában ezt is „természetes” állapotnak tartja, s magyarázatát az évezredekkel ezelőtti kétféle táplálkozási kultúra eltérésében látja.

Míg a földművelő népek rizs alapú táplálkozásában a hús mellett a szója biztosította a fehérjebevitelt és a kalciumpótlást, addig a pásztornépeknél a tej, a tejtermékek töltötték be ugyanezt a szerepet. 10-12 ezer évvel ezelőtt, a tejtermelő állatok (marha, kecske) tartása mellett történhetett meg a génmutáció, ami egyeseket toleránssá tett a laktózzal szemben.

A térség lakói számára ez esetleg az életben maradást jelentette, a túlélők pedig szükségképpen a nem laktóz érzékeny gént örökítették tovább.

Tehát elmondható, a felnőttkori tejcukor emésztési képességet továbbörökítő gén-mutáció a pásztornépeknél alakult ki. Genetikai vizsgálatok tanúsága szerint, az összes laktóz érzékeny embernél – az egymástól távoli etnikai csoporthoz tartozóknál is – megtalálható ugyanaz a DNS variáns.

Kutatók feltevése szerint valójában ez az eredeti gén-forma, ami a tejtermékek fogyasztásának elterjedésekor mutálódott, s lett belőle laktózt „tűrő” (toleráló, emésztő) gén. Még azt is említsük itt meg, hogy az élőlények közül egyedül az ember tejcukorbontó képessége marad meg felnőttkorban is, ezért tudja megemészteni az étrendjében meglehetősen fontos szerepet betöltő tejet, tejtermékeket.”

„Ha már személyes történetemet elmondhattam, megragadom az alkalmat, és üzenek a magát egészségesnek gondoló többségnek. Ne tekintsék csudabogárnak, vagy hisztisnek a laktóz intoleranciában szenvedőt, pusztán azért, mert fogalmuk sincs arról, mit jelent ez az állapot.

A közösség megtanulhatná, hogyan kell egy tejcukor-érzékeny embert „kezelni”. Egyesek baráti megértéssel végighallgatják, mi a panaszom lényege, mások megpróbálnak számomra külön vendégváró csemegét készíteni, ám a legjobb szándék mellett sem tudják eltalálni, mi lehet az. Nagyon sok olyan ételben van laktóz, amire az átlagember nem is gondolna. Másfelől meg szomorúan jellemző az a történet, hogy egyszer, rutinból, megkérdeztem anyámtól, van-e tej a feltálalt ételben. „Csak egy egészen kicsi!”, válaszolta. Én meg erre azt: „akkor csak egészen kicsit leszek pöttyös, és egy napig lesz hasmenésem. Kicsi szerencsével!”

„A tejmentes diéta megoldást hozhat ugyan tüneteire, ám egyéb zavart is előidézhet. Hiszen több létfontosságú anyag, így a csontfejlődéshez szükséges D-vitamin, kalcium, foszfor is van a tejben, tejtermékekben. Az ismétlődő hasmenések, a bélbaktériumok bontotta laktózból keletkező erős savak magas koncentrációja nem maradhat következmény nélkül a vastagbélben. Az ott kialakuló tumort több szakember összefüggésbe hozza a tejcukor-érzékenységgel.

Úgy vélik, a diétával karbantartott, probiotikumokkal kompenzált laktóz intolerancia valószínűleg nem jár ilyen következménnyel. Ha nem azonosítják időben a panaszt, s az érzékeny egyén folytatja a laktóz tartalmú termékek fogyasztását, a vékonybél állandó irritációja miatt tovább csökkenhet a laktáz enzim termelése. A negatív spirál a teljes laktóz érzékenységbe futhat.”

A fenti idézeteket innen hoztam:

http://www.webbeteg.hu/cikkek/emesztorendszer/14906/ha-az-egy-pohar-tej-is-tul-sok

Kép: https://www.fitbuilder.hu/cikk/Laktoz-intolerancia-es-a-protein-porok.html

Hová tűntek a tücskök ?

Családi házas övezetben lakom – közel a Zsolnay kulturális negyedhez, a légifotón jól  látható, hogy az utcák által határolt  háztömbökön belül mindenkinek van kis kertje. 

Jó egy évtizeddel ezelőtt (bár ma nagyon erőltettem az agyamat, de nem tudtam pontosan az évre visszaemlékezni), szóval régen nyáresteken ha kiült az ember az éjszakába, hogy kissé felfrissüljön, vagy nézze a csillagokkal tarkállt csodás eget, akkor tücsökciripelés is járt az éjszakai szépségek mellé. Augusztus közepe meg a csillaghullások ideje - tehát ilyenkor mindig kiülök...

A napokban is kimentem amikor képtelen voltam a szobai melegben elaludni, és miközben bámultam az én csodálatos „nyári nagy háromszögemet" (Lant, Hattyú, Sas) egyszer csak azt hallottam, hogy nem hallok semmit. Vagyis: nem hallom a tücsköket.

És akkor elkezdtem gondolkodni, hogy mióta van ez ? Mert úgy tűnik, mintha már tavaly, vagy tavalyelőtt nyáron is – mint futó gondolat – felbukkant volna a fejemben…. De hát ott bent annyi minden kavarog, hogy egy ilyen kis gondolat sokszor elvész….

De tegnap este nem… Mert jött a gondolat fura-párja: a „Miért”?”…

És bizony nem tudtam rá azonnal válaszolni,  bár azért túl sok időbe nem telt, hogy felállítsak magamban egy teóriát. Nem hinném, hogy butaság és nem hinném – sajnos – hogy tévedek.
(Láttam a "bama" is foglalkozott a kérdéssel - de nyitva maradt a válasz "kapuja"....)

Évek óta igen intenzív szúnyogirtás van a város fölött. Nyaranta 3-4-szer is jönnek a repülők és félelmetesen alacsonyan elhúzva a házak fölött Isten tudja mit permeteznek…Van „éjszakai” levéltetű és fa-gomba-irtás is különféle permetezőszerekkel. És a tücskök meg eltűntek…  Még az is lehet, hogy a pókjaim számának csökkenése is összefüggésbe hozható ezzel.

Persze szúnyog azért van – bár ugye azt nem tudom, mennyi lenne, ha nem permeteznének…

http://www.origo.hu/tudomany/20100625-a-szunyogok-elleni-biologiai-vedekezes-hatekonyabb-de-meg-mindig-nkabb.html

Csak hát elgondolkodtam: mi (az ember) mindenhol ezt csináljuk: a saját területünkről a számunkra kellemetlen egyedeket kiebrudaljuk…(szúnyogirtás helyett ma már az álságos   "szúnyoggyérítés" szót használják....) aztán csodálkozunk, hogy a méhek eltűnésével csökken a gyümölcs-termés vagy hogy nyáresteken nem hallatszik tücsökmuzsika….

Keserű felfedezés volt ez, mert ugyan a szúnyogokat nem szeretem, de hogy cserébe elvesztettem a tücsköket – hát bizony fájlalom.  

És ma már sehol sincs (bennem) az a bátor lány, aki képes volt felsétálni éjjel a Mecsek-oldali  szabadság szoborhoz, hogy a telihold világában onnan csodálja egyedül a város fényeit….vagy végigsétáljon egy erdősebb terület szélén, belefeledkezve a tücsökzenébe...

Az a lány elveszett. Meg elvesztek a tücskök is. Valószínű ők is mindörökre.

Ide mentem fel anno, teliholdat nézni....
http://mapio.net/s/61272667/

  Szabó Lőrinc: Síppal, hegedűvel

Ü-vel, i-vel kezdődik a nyitány,
síppal, hegedűvel. Egész délután
szólt már; de ahogy száll az éji csend,
úgy frissűl - hallod? - ami benne zeng:
ű zeng, i cirpen, mélyen, magasan,
válasz villan rá s máris vége van,
ű-rű-krű, kri-kri, minthogyha a fű -
ezer hang együtt mindjárt gyönyörű,
s mind sűrűbben zeng, és gyűrűzve, mint
sziget körűl a hab ostroma, mind
sűrűbb a zene, árad, megtolúl,
s ütve-penditve keresztűl-kasúl
a felszikrázó ü-ket és kri-ket
s hang-nyilaikat, fény-gyűrűiket
úgy csapja égig e tündérkürtcsatát,
idegeid, füled káprázatát,
 hogy másnap is csupa i vagy meg ű,
 csupa síp, csupa tücsökhegedű.

A videóval kapcsolatban lenne egy kérdésem: Tudja-e valaki közületek, hogy az ilyen rövid időtartamú videókat miképp lehet beállítani úgy, hogy automatikusan újra és újra lejátsszák ugyanazt ? Mert van ilyen funkció, csak én nem ismerem….

Budapesti látogatás

Valahogy ma olyan nehezen tudom elkezdeni az írást…

Összekuszálódik bennem sok minden (még ha furának is tűnik): a valaki elvesztése miatti fájdalom,  a felfedezés jó érzése és a régen kitűzött "feladat" sikeres teljesítése feletti öröm.

Kezdem az elején. Aki olvas, tudja az „angyal-mániámat”. Hogy mostanában nem írok róluk, megvan az oka – ám nincsenek teljesen kipusztítva a szívemből, még ha hátrébb is lettek sorolva, mint ahol eredetileg álltak…Van rá jó okom.

Amikor kiderítettem az angyalaim „előéletét” már akkor gondoltam, hogy de jó lenne felmenni Budapestre, s megnézni az ép, még álló, eredeti angyalszobrokat a kőbányai Szent László templom tetején. Azt is tudtam, - utána-olvastam – hogy ezt akár Zsolnay templomnak is lehetne hívni, ha valaki szentté avatta volna az öreget. Ugyanis csupa-csupa csodálatos Zsolnay kerámia belülről !

Szóval szerettem volna „élőben” is megnézni, de valahogy húztam-halasztottam a dolgot. (Valójában az az igazság, hogy nagyon nem szeretem Bp-et, ez volt a legfőbb ok a nem-menésre.)

Jó egy hete azonban nagyon szomorú hír érkezett kedves bp-i barátomtól, 43 évesen hagyta itt őt és két pici gyerekét a felesége….A temetés a kőbányai Szt.László templomban lesz – szólt a híradás.

Ugye, természetes, hogy ezek után én is ott voltam….

Szét kell választanom a két témát, a szomorúságot és az örömömet,  meg is próbálom, de soha nem fogok tudni egyikre gondolni úgy, hogy azonnal a másik is eszembe ne jusson.

Egy órám volt a fényképezésre – nem sok idő. Kint szikrázva sütött a nap – ami egyrészt előny, másrészt hátránynak bizonyult. Most, itthon láttam, hogy a nagy sietségben/igyekezetben bizonyos részeket kihagytam, sajnálom, hogy nem készítettem több közeli fotót….de most már mindegy…

Nem írom le részletesen a templom történetét, nagyon jó ismertető található róla itt, ajánlom elolvasni: http://www.templom.hu/phpwcms/index.php?id=14,542,0,0,1,0

És persze rengeteg fotó van fenn a neten, de azért én is mutatok néhányat:  

 

Ez az első nem saját kép. Annyira kerestem és fényképeztem az angyalokat, hogy előnézetből nem csináltam fotót :-(

 

Itt látszik a bejárat feletti három....

 

Nem valami jó kép, de ez meg a 4. és 5. angyal....

 

A főbejárat zárva és nyitva

 

A főbejárat fölötti mozaik

Néhány viszonylag elfogadható kép: Róth Miksa üvegmozaik ablakai

 

A főoltár

Mellékoltárok....

A szószéket "egyben" nem tudtam lefotózni...

A fotózás, gyászszertartás után még felkerestem egy kedves budapesti ismerősömet, ahová a fáradságos délelőtt után egy finom házi krumplistésztára voltam hivatalos. Megpihentem a légkondis, kellemes lakásban, aztán hamarosan máris indulni kellett vissza.

A városon belüli ide-oda utazás közben  nagyon kellett koncentrálnom, hogy el ne tévedjek, igazi „vidéki kislány” vagyok én ott, mindent háromszor megkérdeztem, metróval, villamossal, busszal kellett utaznom, tört a frász, nehogy eltévedjek… útleírás listával a kezemben közlekedtem (jó hülyén nézhettem ki, de nem érdekel…). Végülis minden simán ment, jó közlekedési eszközökre szálltam fel és le és nem tévedtem el ebben a rút dzsungelben, ami számomra Budapest…

A vonatban nem működött a légkondicionáló, zsúfolva volt (péntek délután érthető) – szóval a haza-utam egy rémálom volt.

Itthon aztán megállapítottam, sok már nekem három esemény + 6 órás vonatozás egy napra. Nem tervezek újabb budapesti utazást (se) mostanában.