 |
Rengeteg babona, tévhit fűződik évszázadok óta a tükörhöz. De vajon mióta ismerjük, használjuk ezt az érdekes tárgyat?
A mai tükör ősét, a "természetes" tükröt már az őskorban is ismerték. Nem nehéz kitalálni, hogy ez a tükröző víz volt, amelybe belepillantva - bár egy kicsit elmosódva - de mindenki megbámulhatja önmagát. A legrégebbi, nem "természetes" tükröt csiszolt rézkorongból készítették, s az egyik legősibb példányra Susában találtak rá. Ezt az érdekes tárgyat az egyiptomiak is ismerték. Az etruszkok és a rómaiak pedig iparszerűen gyártották. Kezdetben a tükör egyik oldalán csiszolt fémlap volt. Rómában leginkább bronzból, de ezüstből, sőt aranyból is készítették. Ismerték az ókorban már az üvegtükröt is, de kezdetleges technikája miatt nem vált általánossá. A középkorban, a 14-15. században főleg fém-: acél-, ezüst- és aranytükröket használtak. Általában ládikában tartották az egyéb használati és piperetárgyak között, ám az előkelőbbek ékszerként is viselték: a férfiak zsebben, az asszonyok pedig övre akasztott láncon.
Mivel ezek a fémek sohasem tartoztak az olcsó kategóriába, inkább csak a gazdagok engedhették meg maguknak, hogy tükrökkel ékesítsék a ruházatukat. Voltak asztalra állítható tükrök is. Az üvegtükör egészen kis méretben készült, mert az üveget a középkorban még csak fúvással tudták előállítani. A forró üveglapra öntötték az ónt, így kapták a tükröt.A tükör művészi elkészítésében különösen Velence vált híressé. A tüköripar azonban különösen akkor lendült fel, amikor Franciaországban a 17. század második felében, XIV. Lajos uralkodása alatt felfedezték az üveg öntését. Ezzel a módszerrel már nagyméretű tükröket is elő tudtak állítani. És most lássuk a tükör körül elterjedt babonákat, hiedelmeket és tévhiteket! Biztosan hallottad már azt, hogy ha a tükör összetörik, az bajt jelent. Ha pedig egy lány törte össze, az még rosszabb, hiszen 7 évig nem megy majd férjhez.
A Magyarországon elterjedt babonák mellett világszerte léteznek hasonlók. Az afrikai zuluk például nagyon félnek a vízbe nézni, mert akkor ott megjelenik a tükörképük, és attól tartanak, hogy azt a krokodil elragadhatja. A tükör félelmetes tárgy, mert látszólag benne lakik egy "néha-néha" (pontosan a belepillantáskor) előbújó, addig alvó alak. Ha a tükör eltörik, ez a szellem bosszút áll a kár okozóján, hiszen ezzel elveszti búvó-, illetve lakóhelyét. Az ilyesfajta hiedelmek adnak magyarázatot arra, hogy a kőkorszaki, iszonyatosan nehéz viszonyok között élő emberek vajon miért készítettek fáradságos munkával "haszontalan" (hiszen nem arra használták, amire manapság mi használjuk) tükröket; s ha már annyi időt pazaroltak készítésükre, miért temették el a halottakkal.
A holtak magukkal vitték a sírba a tükrök szellemét. Hófehérke meséjében a gonosz királyné a tükörben levő szellemtől kérdezi meg, hogy ki a legszebb országában? A régi orosz babona szerint az a lány, aki az újév első percében - kezében égő gyertyával - belenéz a tükörbe, az a háta mögött meg fogja pillantani a jövendőbeli férjét. A szépirodalmi művek is rengeteget foglalkoznak a tükörrel és a hasonmással. E. T. A. Hoffmann az egyik novellájában ellopott tükörképről ír. Dosztojevszkijnél pedig pontos "hasonmásról" olvashatunk.
A modern társadalom embere a tükörképben saját vonásaira ismer, az ősi korok, primitív kultúrák embere azonban egy "szellemet" látott benne megjelenni. Ezért is vált a tükör varázseszközzé, szellemidéző szerszámmá, amelytől a jövendőt kérdezték. Vagyis minél kevesebbet tud az ember a valóság összefüggéseiről, annál inkább felruházza a tényeket félelmetes, képzeletbeli tulajdonságokkal. S minél kevesebbet ért az észlelt jelenségekből, annál inkább módosíthatja, értelmezheti, színezheti azokat a várakozás vagy félelem. Így van ez mostanság is, hiszen mindent ma sem tudunk...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése