Novemberi szél

2007.11.02.péntek

Kányádi Sándor: Novemberi szél  

Lefonnyadt rég az áfonya,  

deres a medve lábnyoma.  

Lecsupaszult a málnavész.  

Minden toboz a földre néz.  

Hályogos szemmel pillogat  

olykor néhányat még a nap.  

Se cirpelés, se csipogás,    

hallgat minden kis muzsikás.  

Csak a szél, csak a szél,  

egyedül ő zenél.  

Ág se moccanhat nélküle,  

minden kis hang az ő műve.  

A medve helyett ő morog.  

Övé minden csőr és torok,  

ő játszik minden furulyán,  

harsonán, dobon, pikulán.  

Táncoltat erdőt, bokrokat,  

lebbent az égre fodrokat,  

s annak, ki ellene szegül,  

annak a hátán hegedül.