2008.05.22.csütörtök
Charles Aznavour világhírű énekes, színész, szövegíró sosem tagadta meg örmény származását , gyökereit. Örmény emigránsok gyermekeként Vahinak Sahnur Aznavurjan-ként látta meg a napvilágot Párizsban, 1924. május 22-én.
Több mint fél évszázada ő a francia sanzon fő képviselője. Edith Piaf figyel fel rá, aki 1946-ban magával viszi egy turnéra, bejárják Franciaországot, eljutnak az USA-ba is.
Több mint ezer sanzont ír, ezeket 5 nyelven adja elő fellépésein a világ számos országában, és több mint 100 lemezt alkotott az évek során. Koncertek sorozatát adja a hosszú évtizedek alatt. 1964-ben fellép a Szovjetunióban is, részben Jerevánban, ahol sikerül találkoznia rokonaival is.
1974-ben,- először a francia dalok történetében – „ She” c. lemeze platinalemez lesz Nagy-Britanniában, egy év múlva pedig maga a királynő fogadja vendégszereplésre.
Sikert sikerre halmoz, csak a 1980-as évek közepén 180.000 másolatot adtak el az énekes első kilenc újrakiadott albumából. 1988-ban létrehozza az „ Aznavour Örményországért” elnevezésű szervezetet. Ír egy dalt «Pour toi Armenie» = Neked, Örményország címmel, melyből több mint 2 millió példányt adnak el, és 13 hétig az első helyet foglalja el a slágerlistán.
Aznavour gyakran keresi fel Örményországot, segítve azt minden erejével, nem véletlenül, hiszen Örményország nagyon fontos szerepet tölt be munkásságában is: egy sor életrajzi ihletettségű száma van: pl.az «Ils sont tombеs» , melyet az 1915-23-as örmény etnikai tisztogatás emlékére írt.
A francia és az örmény köztársasági elnök is a legmagasabb kitüntetéseket adományozza Aznavournak a ’90-es években. Jereván szívében nyílt egy tér, mely az Ő nevét viseli. Gjumriban pedig emlékművet állítottak neki.
1998 és 2005 között Moszkva és Szentpétervár legjobb termeiben lépett fel, és találkozókat szervezett a helyi örmények képviselőivel.
2006 januárjában résztvett együtt a két ország elnökével (Oroszo. és Örményo.) az „ Örmények éve Oroszországban” megnyitóján a Kreml palotában.
A 2006 és 2007-es évek nemzetközi búcsúturnéval teltek.
Zenéje mellett legalább olyan fontosak a filmjei is. Bár több mint 70 filmben játszott, közülük a legfontosabbak:
1958 –Fejjel a falnak
1960 – Lőj a zongoristára!
1962 – Az ördög és a tízparancsolat
1974 – Tíz kicsi néger
1979 – A bádogdob-Günter Grass regénye nyomán
1982 – Kisvárosi fojtogató
1984 – Éljen az élet!
1988 - Szögevő
2002 – Charlie kettős élete
2002 - Ararát
2004 - Goriot apó
Dalai lírai töltetűek, a kisember érzéseiről szólnak: szerelemről, fájdalomról, a boldogság ritka pillanatairól.
Legnagyobb értéke, hogy úgy tudott világhírű sanzonénekessé válni Franciaországban, hogy közben szívében mindmáig örmény maradt. A világ számára pedig a legismertebb örmény.
Nővére, Aida Aznavour Garvarenc visszaemlékezésében olvashatjuk:
„Kezdetben engem az apácákhoz adtak iskolába. Nagyon büszke voltam, hogy én már iskolás vagyok, Charles pedig nem az. De ez az örömöm nem tartott soká. Egy kis idő elteltével Charles is katolikus iskolába járt egy másik utcába. A szüleink rendkívüli módon ragaszkodtak a vallásos neveltetésünkhöz. „ Ahhoz, hogy jók legyünk, hinni kell valamiben” -mondogatta gyakran a mama. A mama örökül hagyott szavait pedig nem felejtettük. Charles szavajárása lett: „Franciaország- a hazám, Örményország- a hitem”.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése