Reinkarnáció

Csak nyugodtan tessék mondani – hogy már megint miket ír itt ez a bolond öregasszony. 1. Úgyse hallom 2. Nem nagyon érdekel, hogy ezzel kapcsolatban ki, mit gondol. (Már bocsássátok meg nekem….) Mert én valamilyen szinten – a magam módján (itt most nem részletezendő formában) hiszek az „előző életekben”. 

Igenis hiszem, hogy valamikor, legalább egyszer jártam már itt. Nemrég láttam egy filmet, amiben egy férfi és egy nő transzban mesélt előző életéről, arról a helyről, ahol laktak/éltek. Visszavitték őket azokra a helyekre és meglepő módon, a transzban elmondott helyszíneket megtalálták, felismerték, holott ebben a mostani életükben annak a vidéknek a környékén se jártak soha. 

Én nem tudom, lehet, hogy valami vicces trükk volt az egész – valójában nem is arról a filmről akarok beszélni, hanem ennek kapcsán a saját gondolataimról. Én már annyit, de annyit gondolkodtam ezen… 

Az én dolgaim valamikor a gyerekkoromban kezdődtek. Miért pont a fúvós-harmonikás sváb-német zenét szerettem már akkor is annyira ? Miért lehet, hogy a világ elég sok táját bejárva, Egyiptomtól-Görögországon át Szibériáig vagy Angliáig, miért pont az Alpokban lágyul meg sírásig a szívem ? Miért vagyok oly mérhetetlen bolondja/imádója/tisztelője ezeknek a hegyeknek ? És nem a Tátrának, vagy a Kárpátoknak ? Miért PONT az Alpok ? Miért éreztem az első igazi „alm” (=hegyi legelő, ha nem tudná valaki) megpillantásakor, hogy én ilyent már mintha láttam volna ? Miért imádom az istálló trágya-szagát ? Miért érzem, hogy tej nélkül nem tudnék élni ? Miért sírok, ha ott vagyok és miért sírok ha eljövök ? Amikor odaérek, azt érzem hazaértem, amikor eljövök, fáj a búcsú. Mi az, ami egem olyan mérhetetlenül erős szállal köt ehhez a vidékhez ? A zenéhez ? Miért szorul össze a torkom, ha jódlizni hallok valakit ? Miért érzem, hogy hozzám „beszél” ? Mi köt az ottani emberekhez, szokásaikhoz ? Miért vagyok a végtelenségig elfogult velük szemben ? Miért írtam 50 évesen pl. egy listára, (hogy mit szeretnék még az életemben elérni) azt, hogy szeretnék még megtanulni tangóharmonikán játszani – jóllehet, ahogy kinéz, erre már nem futja az időből, ámbár ki tudja ? Miért az igen erős vonzódásom az erdőkhöz, füvekhez, fákhoz, madarakhoz ? Miért nem a mélytengeri búvárkodás a kedvenc sportom ? Miért nem repülni akarok ? Miért nem szeretem a halat ? …és sorolhatnám. 

Talán egyszer elárulom elméletemet az átmeneti állapotról is – megírtam én ezt kb. 18 éves koromban, csak egyszer egy nagy selejtezéskor minden írásomat, naplómat kidobálva, ezt is kidobtam. De azért nagyon is jól tudom, mit, hogy gondoltam/éreztem én már akkor. És ez azóta se változott bennem. És én örülök ennek. Jobban érzem magam, mintha azt kellene gondolnom, hogy a „semmiből” jöttem és oda fogok visszakerülni.

Kép: https://kirandulastippek.hu/dachstein-schladming/dachstein-az-ot-hutte-utjan

Itt még igen sok csodás kép látható !