Kezembe került egy régebben „elspájzolt” diasort, amin emlékszem, megérkezésekor is, de ma is - időm lévén - elmeditáltam. Olyan jól hangzó mondatok vannak benne…
Bennem mégis újra felpiszkálta a kétségeket.
Újra - ezredszer - merült fel bennem, hogyan kell „helyesen” viselkedni egy öregembernek ? Mit kell/lehet/szabad megmondani, megmutatni ? S ha a dolgaink, a gyakran nagyon nehéz dolgaink egy részét álságos kegyeletből elhallgatjuk, jót teszünk-e ?
Hogy a csudába is lehet elfogadhatóan megmagyarázni valamit, egy élete delén/csúcsán lebegő 30-asnak, hogy elérkezik majd egy fordulópont, amikortól már nem nagyon lehet azt mondani, hogy az élet „… egyre szebb lesz”…. Ami NEM azt jelenti, hogy én ne találnék szépet a hétköznapjaimban…
Vagy egyáltalán kell-e valamit is mondanunk ?
Nem jutok dűlőre önmagammal…
Egy idő után legyintek az egészre, majd lesz, ahogy lesz…. Ítélje meg az utókor (ha ugyan…), hogy helyesen cselekedtem-e?
Igaz, nekem van egy csodás menedékem, az írás. Ami menekülés, megkönnyebbülés, öröm (többnyire). És írok, mint a megszállott. Aztán sok mindent "törlök" - de ha nem jön egy bolond gondolatom, s nem törlöm egyszer a gépemről ezeket a megörökített (gyakran bizony keserű és szomorú) gondolatokat - nos, akkor fog csodálkozni az, aki "felszámolja" a gépemet.
Bár tartok tőle, senkinek se lesz igénye, ideje az én gépemet nézegetni..
Ha lenne kedve másnak is töprengeni ezen, íme a gondolat-indító diasor szövege :
(Előtte és csak zárójelben: sajnálom, hogy "egyesek" nem olvassák a blogomat... de nem baj, ha a Sors akarja, ők is megöregszenek egyszer...)
"- Uram, vigyázz rám, hogy öregségemben is szerethető legyek !
- Fékezd meg túlbuzgóságomat, amellyel azt képzelem, hogy nekem minden témához mindig mondanom kell valamit.
- Szabadíts meg attól a jó-szándékú segíteni akarástól, mellyel mindig én akarom elrendezni mások elrendezetlen ügyeit. Ne vegyem zokon, ha az emberek beavatkozásnak nevezik az én segíteni akarásomat.
- Taníts meg arra, hogy okos legyek, ne csak okoskodó. Legyek mindig kész a szolgálatra, de a mellőzést is el tudjam fogadni.
- Sok bölcsességet halmoztam fel hosszú életemben, és nagyon sajnálom, hogy ezt nem tudom másoknak továbbadni.
- Beletörődöm ebbe Uram, de ugye megérted azt a kérésemet, hogy legalább néhány barátom maradjon mellettem ezekben az utolsó években.
- Taníts meg arra, hogy tudjak hallgatni a betegségeimről és nehézségeimről. Ezek évről-évre növekednek, és velük együtt nő bennem a hajlandóság is, hogy mindig erről beszéljek.
- Nem merem azt a nagy kegyelmi ajándékot kérni Tőled, hogy őszinte együttérzéssel tudjam hallgatni másoknak a betegségeikről szóló folyamatos panaszkodását. De legalább arra adj erőt, hogy türelmesen végighallgassam őket.
- Azt sem merem kérni, hogy halványodó emlékezőtehetségemet erősítsd vissza olyanná, amilyen régebben volt. Inkább azt kérem, hogy adj nekem több szerénységet és kevesebb magabiztosságot, amikor előfordul, hogy mások ugyanarra az esetre másként emlékeznek, mint én.
- Ajándékozzál meg azzal a csodálatos bölcsességgel, amely beláttatja velem, hogy én is tévedhetek. Taníts meg arra, hogy előítéletektől és irigységtől mentesen fel tudjam fedezni az utánam következő nemzedékek igazát, és ajándékozd nekem azt a derűs szabadságot, hogy sok jót tudjak mondani a fiatalokról.
- Tölts be úgy a Te szereteteddel, hogy vénségemben is szívesen szóba álljanak velem az emberek."
(Sajnos hasonlóan találó, de "lányos" képet nem találtam...)
Ez igen nehéz téma.Mikor fiatalok voltunk, mi még hallgattunk az idősekre.De volt olyan téma is, amit akkor nem értettünk, most már tapasztaljuk.De sajnos be kell látni, a világ nagy mértékben változott körülöttünk. Van amit már nem értünk, de vagy elfogadjuk vagy megszokjuk. Nekünk idősebb korosztálynak most azon kell munkálkodnunk , teremtsük meg magunk körül azt a harmóniát, ami a további életünkre kedvező lehet. Nekem nincs blogom, de én is írok. Hogy elolvassák -e? Lehet igen, lehet nem. Mindenesetre én most a családfám kutatásával foglalkozom a pandémia ideje alatt. Ha érdekli az utódaimat elolvassák, ha nem, akkor is jelenleg nekem jó elfoglaltság. üdvözlettel Margó
VálaszTörlés"teremtsük meg magunk körül... a harmóniát" - maximálisan egyetértek. Nem könnyű, és néha az ember legszívesebben feladná, de mivel külső segítségre nem lehet számítani, hát "magad uram, ha szolgád nincsen" alapon mindenkinek magának kell kiküzdeni a saját lelki békéjét. Én az írást nagyon jó megoldásnak tartom - még akkor is, ha soha senki nem fogja majd elolvasni. MOST NEKEM könnyebbséget jelent és ezt fontosnak tartom.
Törlés