Misina - Kis Tubes - Nagy Tubes - Elmaradásom pótlása. 1. Szombat

Nem akarom minősíteni saját magamat, mert fura dolgokat kellene leírnom….

Képzeljétek el, a gép már tegnap este itthon volt !
Én annyira nem reménykedtem a gyors megjavításában, hogy - bár igaz, elég későn értem haza – de még csak véletlenül sem jutott eszembe az íróasztalomhoz menni…
Ma elég kapkodós volt a reggel, mert a havas eső miatt nagyhirtelen programot kellett változtatnom, és autó helyett busszal mentem a barátnőmhöz – megint csak nem néztem az asztalom alá… Késő délután értem haza, leültem olvasni. És egyszer csak – szerintem már a gép unta meg a némaságot – egyszer csak „véletlenül” oda tévedt a szemem az íróasztal alá. És mint karácsonykor…láss csodát! Ott volt a gép !
Egy pillanatig azt hittem, elment a józan eszem, és képzelődöm – de nem. Megfogtam. Tényleg itt volt. No de mikor jött ide ? Gyorstelefon a mesternek…. És égés, égés, égés.. Szóval már tegnap itt volt.
Nos ennyit az én „állapotomról”…úgy elöljáróban…

ITT (IS) KÖSZÖNETET MONDOK "SZERVÍZ-MESTEREMNEK" A GYORS MUNKÁÉRT  !
(Ha ugyan olvassa soraimat...)
Szombattól folyatnám a mesélést – annak, akit érdekelnek a nem túl vidám hétköznapjaim.
Szép volt az idő, a délelőtt még csak elment valahogy, de délután már egyszerűen nem bírtam magammal. Menni ! Tenni valamit ! Nem vagyok képes itthon ülni…Pláne, ha gép sincs…
Jó, de hová ? Ugye elmondtam a problémámat, nehéz olyan helyet találni, ahol nem jártam Lilivel…vagyis mindegy. De kicsit sokáig gondolkodtam a „hová?” kérdésen és csak 3 után indultam neki. Felmentem a Misinára. Majd először csak a kis Tubesig gyalogoltam, aztán gondoltam egy merészet és kimentem egészen a nagy Tubesig. Sajnos nem találok sehol egy nyavalyás képet a teljes Mecsekről, hogy a  nem pécsieknek is meg tudjam mutatni ezt az útvonalat, de egy pici fotón amit beteszek ide, talán lehet érzékelni, hogy nem fél órás sétafika volt ez…

Sajnos, későn indultam, ennek levét itta egyrészt a fotózás. Látszik a képek egy részén, hogy már sötét volt – legalábbis az én ócska gépemnek… De ha nem akartam, hogy rám sötétedjen, jól ki kellett lépnem… És valahogy nem volt sem jó, sem igazán örömteli ez az út, mert csak siettem, csak gyorsan-gyorsan, egy két képet csináltam, mert bennem volt egy rossz érzés, nehogy már rám esteledjen itt fenn ! Elég hűvös is volt. Elgondolkodtam azon is, hogy életemben sosem féltem az erdőben. Igen, hiszen mindig volt mellettem kutya. Most pedig teljesen egyedül voltam.

Az ágak közt még átsüt a nap

                                                   Látod a kőben, amit én láttam ?
A Nagy Tubesnél se sikerültek igazán jól a képek, hozzá kell tennem azért az igazság kedvéért, hogy az idő elég ködös volt…Virágok már sehol sincsenek, a lefelé bandukoló nap ahol ferdén besütött a fák-bokrok közt, az azért szép volt, igazán jó képem erről sincs. A Kis Tubesnél készültek tán a legjobb fotók, itt a völgyben valaki tüzet rakott, annak a füstje szinte misztikusan úszott az amúgy is ködös alkonyatban. A Francia emlékműnél készített lebukó-napos kép se igazán jó, én nem értem, a régi gépemmel csináltam pár gyönyörű naplementét, ezzel azt se tudok.

A misinai TV torony

A füstös kistubesi völgy képe

A nagytubesi kilátó

Hát ilyen a naplemente ezzel a géppel...

Szóval elmúlattam egy délutánt, de igazi örömöm nem volt benne.
Folytatás holnap.