Újabb fotózós nap

„Ha az ember, egy évben, egy jó felvételt csinál, az már egy jó év!"
(mondta Vadas Ernő fotóművész, lejegyezte: Váli Dezső festőművész)

Egy blogban olvastam ezt az idézetet és eléggé lenyugodtam, mert egy jó képet talán fel tudok majd mutatni december 31-én. S hogy minél több közül lehessen válogatni, a mai napomat megint félig-meddig fotózással töltöttem.
Először Kertvárosban jártam, a hajdanvolt busz-végállomás helyén épült parkban készítettem képeket, meg a Nevelési Központ és a Fazekas Mihály utca környékén.
Szerintem jól néz ki ez a park most. Még tiszta, nincs összesprézve, a parki mulcson is viszonylag kevés csikk/sörösdoboz/ásványvizes üveg van. A kis bokrok remélhetőleg kizöldülnek jövő tavaszra. A modern fém szemetesek fixen állnak, a padok erősnek tűnő csavarokkal vannak az aljzathoz rögzítve, a terméskő járólapokból csak néhány van elcsúszva (amúgy semmi perc alatt hóna alá kaphatja az ember és elviheti saját kiskertjét díszíteni vele, hiszen semmilyen módon nincsenek rögzítve, „csak úgy” le vannak fektetve a földre). Édesjóistenem, mi lenne, ha valami varázsütéssel megjobbítanád a világot ? Képzeljétek el, jövőre is ilyen szép lenne itt minden…
De csodák nincsenek. Már régóta tudom.

Majd ez után az izraelita temetőbe mentem. Régóta terveztem, hogy egyszer elmegyek oda fényképezni, a régi síremlékeket, most jutott rá idő, most adódott lehetőség.
Az elmúlt két, szakadó-esős, hideg, szeles nap után csodálatos idő volt ma, öröm volt a friss, tiszta levegőben kint lenni. Tudom, nem mindenki szeret temetőben járni, de ez a temető annyira más, mint a városi nagy temető ! Valami mérhetetlen nyugalom áradt belőle. Komolyan mondom a Stonehenge kőtömbjei között lehet ilyen béke (ha nincsenek ott látogatók), szinte azt éreztem, megállt az idő.
A temető most csodálatosan rendben van tartva. Én még emlékszem jó néhány évvel ezelőttre, amikor itt jártam, s benéztem a rácsos kapun, az elvadult sarjfáktól szinte lépni se lehetett, minden tele volt gazzal, egymásra borultak a régi sírkövek. Jó, hogy most van gazdája/gondozója. Még jobb, hogy nem jár arra senki. Így, ebben a pompás magányban, hogy teljesen egyedül voltam, varázslatos órában volt részem.