Ma sehol se voltam,
itthon lébecoltam,
voltam házam őre,
vártam a vízvezeték-szerelőre.
Fejem fölött lóg a kard
ki a fene, ki akart
csőtörést a falba ?
Ó én szegény balga !
Azt hittem a festéssel
idei munkám lesz készen.
De most szorulok rendesen,
fogyni fog jópár ezresem,
hogy vinné el a kánya !
Ez az öreg házak hibája.
Ezt a kis szösszenetet ma alkottam, miközben vártam a vízvezeték szerelőre, s akkor még valóban azt hittem, csőtörés van a falban. Én kis naiv…
Aki régi olvasó, tudja, két éve sok-sok kemény ezerért szigeteltettem az előszobának ezt a falát – s azóta nem hogy lejjebb menne, hanem egyre csak emelkedik a víz szintjét mutató „görbe”.
Míg meg nem jött a vízvezeték szerelő, abban „reménykedtem”, majd kiderül, hogy ha szétveretem a konyhát és a fürdőszobát, megtaláljuk a csőtörést. Ennek dokumentálására elkezdtem méri a csapok lezárt állapotában a vízóra mozgását. Éjjelente 3 dl. „fogyott” gondoltam, ez van a falban…
Ám jött a mester és semmi perc alatt meggyőzött tévedésemről.
Tanácsára ma délután a bojler túlfolyó csöve alá tettem egy mérőpoharat, s 3 óra alatt jó 2,5 dl. víz csöpögött bele. Ergo, a fent jelzett 3 dl. víz nem a falba szivárgott (mint hittem), hanem elfolyt a bojler-túlfolyón.
Most következik a vakolat leverése a teljes falfelületről, mert amit 2 éve raktak fel, az sajnos vízzáró és nem levegőző vakolat, ezért is kúszik egyre feljebb a vízvonal. A belső helyiségek (fürdő, konyha) csempézettek, tehát csakis az előszoba felől tud/na „lélegezni”, szellőzni a fal. Nem is tudom, tetetek-e ide majd egyáltalán valamit, vagy marad ez a fal téglásan, natúr.
Időközben megtudtam azt is, hogy Pécsett egyre több helyen jelentkezik a megemelkedő talajvíz a pincékben, mélygarázsokban. A gyükési bányából való vízkitermelés leállt, a Zsolnay gyár a forrásaiból szintén nem vesz ki vizet, s én épp e kettő között lakom. Tehát ok az öreg házban a talajvízszint megemelkedésére megmagyaráztatott.
Sajnáljatok.
Legalább egy kicsit…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése