Tartozom egy vallomással: az előző napi programból kimaradt Bled – ami pedig még a csoki-vásárlás után belefért a programba, csak nekem már nem volt türelmem az anyagomat rendesen befejezni...(Bevallom elég időigényes ez a feladat.)
Mivel a gyerekek is voltak itt, meg én is, különösebben nem foglalkoztunk most a városnézéssel. Kószáltunk erre-arra, fotóztunk, lazítottunk kicsit, aztán estefelé hazaindultunk.
Amit tudni érdemes róla:
„Bled környékével és természeti szépségeivel az egyik legszebb alpesi nyaralóhely, jellemző rá az enyhe, gyógyhatású éghajlat és tó termál vize.
A hegyek szépsége visszatükröződik a tó felszínén, a nap, a nyugalom és a friss levegő kellemes érzéseket kelt a látogatókban egész éven át és ideális viszonyokat biztosít a kellemes pihenésre, vagy az aktív szünidő eltöltésére. Bled csábítja az üzletembereket, a művészeket, a sportolókat, a kutatókat, a szórakozni vágyókat, az időseket és a fiatalokat, embereket az egész világról. Szépségével elbűvöli és meggyőzi őket, hogy többször is visszatérjenek.
Tengerszint feletti magassága 501 m, a várhegy magassága 604 m, a Straža hegy magassága 646 m. A lakosság száma 5.476. Idegenforgalmi teljesítménye 4.000 fekhely. A tó tengerszint feletti magassága 475 m, hosszúsága 2.120 m, szélessége 1.380 m, felülete 144 ha, a legmélyebb pont 30,6 m, a víz legmagasabb évi hőmérséklete 26 °C.” (http://www.bled.si/hu/news.asp?nid=375&np=1 )
Vegyes emlékek fűznek engem ehhez a helyhez, mert az életemnek meglehetősen különböző hangulatú periódusaiban jártam itt. Arról ugye beszámoltam, hogy 1984-ben jártam itt először, és a mesélteken kívül volt olyan emlékem is, amire egy nő (pláne idősebb korában) jóleső érzéssel emlékszik vissza. Van itt egy kaszinó, (még ma is üzemel) amellett egy éjszakai lokál. Akkor még divat volt ilyen helyen hosszú ruhában megjelenni. Egy ünnepi alkalom után tértünk be ide – és valami feledhetetlen éjszakát töltöttünk itt. Azt a ruhát, alaposan becsomagolva, még most is őrzöm…
A bledi templom
A várhegy
A másik ide kötődő szép emlék-képem, az 2006-os. Ültünk kint a fagyizó teraszán a langyos őszi napsütésben. A hazaindulás előtti utolsó délután volt. Kicsit már sárgultak a fák, zöldarany leveleik között bujkált a szél. Elgondolkodva ettem a fagyimat, mert az járt a fejemben, hogy ki tudja, tán utoljára vagyok itt… És akkor hirtelen felnéztem (pont olyan „megszólítottság érzéssel” mint amiről írtam a vrata-völgyi ködös csúcs esetében is) – és a lombok között megláttam két, már sötétedő hegy között a Triglav hófehér, napban szikrázó csúcsát. Mint valami jelenés, olyan volt ez. Arra kellett gondolnom, mintha egy utolsó búcsú-pillanat lett volna számomra megadva, hogy „Na még egyszer utoljára megnézhetsz…” Lehet, szégyellnem kéne, de bizony sírva fakadtam, mert olyan nehéz néha tudomásul venni, hogy „Vége, nincs tovább”… És nekem akkor arra kellett gondolnom…
De lám, az a pillanat tán csak egy időszakos búcsú-intés volt, hiszen most ismét itt voltam, ültem a sétánynak azon a részén, ahonnan látszik a hegy, és ha nem is volt olyan igézetes, mint négy éve, de mégis láttam újra. (Egyébként Bledben, geológiai helyzeténél fogva csak ezen a sétány szakaszon - talán 20-30 m hosszban – van lehetőség arra, hogy lásd a csúcsot.) 
Most nem voltam szomorú – hanem hálás és boldog, hogy újra itt lehettem, s ki tudja ? Talán találkozunk még…
Azért annyit hadd írjak még Bledről, hogy aki először jár itt, annak vannak ám „kötelező körei”. Feltétlenül érdemes megnézni a várat – anno a gyerekek számára legérdekesebb része a várfalon kívülre applikált, pottyantós WC volt. El kell ismerni, ügyes megoldás : -) A várban egyébként (legalábbis 4 éve) lehetett kapni kedves kis akvarelleket, viszonylag megfizethető áron, és különféle gyógynövény készítményeket. A várudvarról nagyon szép kilátás nyílik, K-re a Karavankák, Savinji Alpok, D-re a Száva völgye – Ny-ra a jó öreg Straža hegy felé és „lábunk alatt” ott a csillogó gyönyörű tengerszem, a Bledi tó, benne a kis szigeten álló kápolnával.
(Régebbi fotóim a várról, a tóról és a nyári bob pályáról)
„A tó a Bohinji gleccser visszavonulásakor jött létre. 2120 m hosszú és 1380 m széles, maximális mélysége 30,6 m. A Bohinji gleccser ásta ki a természetes tektonikus süppedést és határozta meg jelenlegi alakját. Amikor a jég elolvadt a medencét elöntötte a víz. A tavat nem táplálja nagyobb vízfolyás, a víz szintjét néhány kis kút biztosítja. Az északkeleti termálforrások vize a Grand hotel Toplice, a Park szálloda és a Golf szálloda uszodájába van bevezetve. A tó festőiségét a tó nyugati részén lévő sziget hangsúlyozza.”
A szigetről és a templomról itt olvashatsz további érdekes részleteket: http://www.bled.si/hu/default.asp?id=2553
Sajnos ez a fotó sem az enyém, bár egyik titkos vágyam, hogy kisrepülővel berepülhessem egyszer a TNP területét...
A szigetre a velenceihez hasonlatos gondolák visznek be – mivel nem kérdeztem, nem tudom mennyi most az ára egy oda-vissza fuvarnak.
A sziget templomához 99 lépcső vezet fel – a monda szerint, ha esküvői pár jön erre, a menyasszonynak tilos megszólalni, míg fel nem érnek. Van itt egy kis harang is, ha kívánsz valamit és sikerül úgy megkongatnod, hogy csak háromszor csendüljön, akkor teljesül a kívánságod.
Szeptember elején a tavon evezős versenyt szoktak tartani – már kétszer is pont akkor jártam arra, amikor edzettek a versenyzők. A késő délutáni napfényben jó volt nézni a vízen duplán látszó, kecses, gyorsan sikló, tart-barka hajókat. Az igazi regattát viszont még nem láttam. A Straža oldalában van „rendes” (téli) sípálya is, de van nyári szánkózási lehetőség is. És ezeken felül is számtalan sportolási alkalom várja a vállalkozó kedvűeket.
Egyébként innen indul a Bled-Nova-Gorica-i vasútvonal is. Ez szívem kettes számú titkos vágya, hogy egyszer ezzel a vonattal utazhassak. A pályát látva – részben a helyszínen, részben térképen - tudom, hogy álomszép tájakon visz keresztül. Amúgy Nova-Goricában és környékén is jártam már, csak érdekességként jegyzem itt most meg, hogy ez az a város, melyben olyan utcák vannak, ahol a jobb oldali járda Szlovénia, a bal oldali meg már Olaszország… A közlekedésről egyébként, a már ajánlott Gaja lapján
http://slovenija.gaja.hu/portal/index.php?option=com_content&task=view&id=39&Itemid=52 olvashattok részletesebben.
Kedvencem a tóparti ciklámen (című szobor)
Mindent egybevetve, Bled már önmagában is megér egy látogatást, ha sehová máshová nem utazol el belőle, akkor „csak” ott is el lehet tölteni néhány kellemes napot.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése