“Az élet nehéz. Nagy
igazság ez, a legnagyobb igazságok egyike. Mégpedig azért, mert ha valóban
beláttuk, akkor már felül is emelkedtünk rajta. Amikor valóban értjük –
fölfogjuk és elfogadjuk -, hogy az élet nehéz, megszűnik nehéznek lenni. Mert
amint elfogadjuk, az a tény, hogy nehéz, nem számít többé.
Az élet nehéz voltának igazságát a legtöbb ember nem látja át teljes mértékben.
Az élet nehéz voltának igazságát a legtöbb ember nem látja át teljes mértékben.
Többé-kevésbé állandó jelleggel sopánkodnak az emberek,
halkan vagy fennhangon panaszolják föl terheiket és gondjaikat, mintha
kirínának az élet egyébként könnyű hátteréből, vagy abból az életből, amely ha
nem könnyű is, mindenesetre méltányos volna, ha az lenne. Halkan vagy
fennhangon hirdetik hitüket, mely szerint nehézségeik egy megkülönböztetett
nyavalya, amely csak őket sújtja vagy családjukat, törzsüket, osztályukat, fajtájukat
vagy akár fajukat, de senki mást.” (M. Scott Peck: A járatlan út)
Idézeteket olvasgatva találtam ezt. Valahogy passzol a jelen
állapotomhoz. S míg nem is olyan régen azon „káráltam”, hogy nekem ezt kérem
nem mondták (t.i. hogy az öregség néha milyen nehéz tud lenni), akkor
elárulhatom, a tegnapi családi ebéden én is piszokul igyekeztem tartani magam,
nemá’ én rontsam el a kellemes hangulatot ! Egy panaszos szó nem hagyta el a
számat, és igyekeztem annyira „rendesen” járni, amennyire csak képes voltam…
Hát valahogy így lehettek az őseim is… Ezért ér mostanában
egem néhány dolog meglehetősen váratlanul.
Mikor a szépet megismerik,
felbukkan a rút is;
mikor a jót megismerik,
felbukkan a rossz is.
Lét és nemlét szüli egymást,
nehéz és könnyű megalkotja egymást.
Ezért a bölcs
sürgés nélkül működik,
szó nélkül tanít,
nézi az áramlást és hagyja, nem erőlködik,
alkot, de művét nem birtokolja,
cselekszik, de nem ragaszkodik,
beteljesült művét nem félti,
s mert magának nem őrzi:
el nem veszíti.
(Lao Ce: Tao Te King 1/2.)
És találtam ezt is:
“A fájdalom elkerülhetetlen. A szenvedés választás dolga.”
(Buddhista közmondás)
Megpróbálok ezekhez igazodni.
Hogy sikerül-e ?
(Sajnos nem tudom a kép helyét, régebbi "gyűjtés"...)
Jókat találsz! A múltkori "elviselhetőséggel" kapcsolatos cikkedet, ill. idézetet, tegnap az egész baráti társaságnak le kellett fénymásolnom!:) Első olvasattkor, csak figyeltük a másik arcát, hogy mikor ismer magára!:)))
VálaszTörlésHát, igen! Én is kezdem gyakorolni, amiről írtál...
Hogy sikerül-e? Szerintem már sikerült is. :)
VálaszTörlés(kedd)
VálaszTörlésDerűs Napot ! (?)
Nagy kár, hogy @Ildi nem részletezte, hogy ...aztán a baráti társaságban hogyan folytatódott a dolog ? :-) Lett-e belőle "jó nagy" veszekedés ?- (sírás,rívás és fogak csikorgatása-és egyebek.)
Kissé sajnálatos, hogy ez a téma tegnap (hétfő) elég későn jelent meg ?- nekem épp' 12 órakor el kellett mennem. Kár,hogy nem elindulás előtt olvastam ! - most már mindegy!- ne szépítsem a dolgot !- messze nem úgy viselkedtem, mint az, (aki) ismer ilyen dolgokat is. Na, ennyit !- mert olyan állapotban vagyok (...) hogy má'azt is elfelejtettem, mi volt a téma. (?) a blogban.
Ami azt illeti,- (hangulatomtól függően...) ezt-azt azért elmondanék én annak a(z) M.Scott Pecknek !- (vagy kinek) - évtizedek óta (!) tele a puttonyom azzal, hogy : "messziről jött ember..." ( "hinti" a vélekedését)- amire szokásom mondani : tessék talán idejönni!- és itt (kies hazánkban) élni és okoskodni!
VálaszTörlésA témához : 8esetleg) olvassátok el a mai koos.hu-t ! (OK!- téma a kortárs magyar építészet) de benne : nincs párbeszéd, nincs laza közösségi diszkurzus,véleménycsere !- stb. Megjegyzem ( bár már önmagamat is utálom miatta) hogy minden "témámat" azzal kellejen kezdenem, hogy " NEM panaszkodás/siránkozás !- hanem tényközlés ! Majd más témáknál kellően hangsúlyozzam "mélyen együttérzek veled !" - ill. találjam meg a "középutat", hogy adjak is tanácsot, meg ne is adjak ! ( szokásom mondani : "ha rám hallgatsz, csináljad azt,amit jónak gondolsz!) - és ne folytassam.
Egy biztos : igyekszem inkább megszabadulni a témáktól! (amik bennem vannak) - és talán nem is szoktam "sírógörcsöt" kapni -és talán nincsenek álmatlan éjszakáim sem ! - és én még nem "rohantam" el sehonnan sem azzal, hogy "na, ezt nem hallgatom tovább!"- és ilyesmik. (megjegyzem épp' egy ffi. "barátommal" történt meg ez,- ill. egy másik "barátom" meg azt mondta, hogy bocs', de inkább ne gyere többet ide... ( bár a későbbiekben meg elkezdett "hívogatni" ) - na, OK !- ezek már más témák.
Kimaradt : régebben beírtam én a "buddhizmus 5 alaptörvényét!" - amiből a 4.) és 5.) törvényt csak-csak megszegtem.
VálaszTörlés4.Ne fecsegj! 5. Ne igyál bort! (vitatható, mert mást ittam épp' ) - volt is gondom, mert nem volt WC a közelben...
Viszont betartottam az 1.)-et !
Ne öld meg azt, ami eleven ! (mert éreztem : nem az ügyintéző az oka annak, ami velem történt...) bár... bár... ( na, de ez sem publikus itt !) :-)
És...ezt meg itt ahhoz, hogy milyenek is vagyunk ? - ( lásd a 45%-ot ! ?)
Sok mindentől távolodunk ?
M. Scott Peck könyve ott áll rongyosra olvasva a polcomon, már a felirat is lekopott róla. Nagyszerű pszichológus és író, nagyon ajánlom az egész könyvet!(van egy második kötete is, de az elsőben szinte minden szóba kerül) Olyan plasztikusak a példái, hogy mindig eszembe jutnak, például, ha előbb a dobostorta mázát eszem meg és csak aztán a többit:)
VálaszTörlés