Vízválasztó

Tegnap a „szokásos”  hó eleji bevásárló napom és a tegnapi-mai hírek meghallgatása után úgy döntöttem, hogy a jövőben megpróbálom a bogból kizárni ezt a világot. Vagy hogy pontos legyek, ennek a világnak a sötét oldalát. Megpróbálom a naponta rám zúduló bosszúságokat, mocskot, keserűséget  elegánsan lerázni, csak arra koncentrálni, ami szép, ami jó, aminek örülni lehet. Azonban az élet többnyire zord és kegyetlen. Nem biztos, hogy minden napra fogok találni valamit, amiért érdemes akár csak egy billentyűt is leütni a klaviatúrán. Akkor inkább hallgatni fogok.  Mert ha nem zárom ki az agyamból ezt a mocskot, ami itt van körülöttem (minden tekintetben) – akkor előbb utóbb felakasztom magam elkeseredésemben, tehetetlenségemben.

                          

Régen olvastunk verset !  Most találtam egyet, legyen mára ez.

(Nem is tudom miért….?....)

Várnai Zseni: Retusált fénykép

Az utcán sokszor szembejön velem

egy rég nem látott, kedves emberem,

vagy egy-egy asszony; régi ismerős

iskolatárs, énvelem egyidős.

S rádöbbenek: mily szörnyű változás!

Igen, ez ő, de mennyi torz vonás

ült az arcra, ránc és mélyedés,

miket a kor kemény vésője vés.

Szemem a régi képpel összemér;

mily karcsú volt, és most milyen kövér,

az ifjú báj hogy eltűnt nyomtalan,

szegénynek bizton sok-sok gondja van.

Szívem körül jeges kéz markolász:

- így dolgozik az ősz, az elmúlás,

így látnak bizton mások engem is,

magamat néző látásom hamis.

S amint megyek, csak úgy, önkéntelen

a kirakatüveget kémlelem,

játszik velem önámító varázs,

pedig tudom, hogy kegyes öncsalás.

De ez kell mégis, kell, hogy így legyen,

az évek fátyolt szőnek a szemen,

egy retusált fényképet őrizünk

s nem vesszük észre, hogy megőszülünk.

Kép: http://artportal.hu/lexikon/kepek/ket_tukor_kozott

Schaár Erzsébet: Két tükör között