Weöres Sándor: Ősz kolompja
Hüvös és öreg az este
Remeg a venyige teste.
Elhull a szüreti ének.
Kuckóba bújnak a vének.
Ködben a templom dombja,
villog a torony gombja,
gyors záporok sötéten
szaladnak át a réten.
Elhull a nyári ének,
elbújnak már a vének,
hüvös az árny, az este,
csörög a cserje teste.
Az ember szíve kivásik.
Egyik nyár, akár a másik.
Mindegy, hogy rég volt, vagy
nem-rég.
Lyukas és fagyos az emlék.
A fákon piros láz van.
Lányok sírnak a házban.
Hol a szádról a festék?
kékre csípik az esték.
Mindegy, hogy rég, vagy nem-rég,
nem marad semmi emlék,
az ember szíve vásik,
egyik nyár, mint a másik.
Megcsörren a cserje kontya.
Kolompol az ősz kolompja.
A dér a kökényt megeste.
Hüvös és öreg az este.
Még 2-3 hét és valóban ilyen színeket láthatunk egy-egy kirándulás alkalmával...
VálaszTörlésEz igazán szép kezdete a hétnek. Köszönöm.
VálaszTörlés41.hét kezdetéhez : az enyém is elég jól alakult,- (csak-csak elvittek a könyvtárba) - Esetleg itt egy tipp :
VálaszTörlésMORA Terézia : Az egyetlen ember a kontinensen ( ékb. 23.30 órára "elolvasva...") Ám olvassátok el a fülszöveget, nem egészen arról szól...
(ill. pl. a "netezők" is magukra ismerhetnek ?- stb.)
Sajnos (vagy szerencsére) a számítógép (előlem) "foglalt",- így aztán mostanában kevesebbet. (részemről) -
"az ember szíve vásik,
VálaszTörlésegyik nyár, mint a másik."
Milyen igaz, szívemből szólt a költő!