(Bár nem keresgéltem a neten, írt-e valaki
ilyesmiről…)
Márpedig igaz, ami írtok, a nálunk készült kapros-túrós lepényt a nagymamám az alábbi képen látható és most már legalább 100 éves hatalmas leveses-tálba tette felkockázás után és forró, kicsit cukros tejjel meglocsolta. Amikor kivette a tányérunkra, kiskanállal kellett enni, mert szétomlott a tésztája. Most is nagyot nyelek, ha erre gondolok…
Mivel a képen látható, tepsiben kisült mennyiséget nem én
ettem meg, most nem került bele a tálba, mert a gyerekek úgy nem szeretik. De
én azért, a megmaradt 3 kockát bizony úgy ettem. És nagyon finom volt !
Ha valakit érdekelne, a recept itt (is) olvasható: http://www.nosalty.hu/recept/kapros-turos-lepeny-2 (én a ’Horváth Ilonából’ néztem ki)
Mi a túróson kívül mákossal is szoktunk ilyen tejes változatot készíteni. Sajnos elég ritkán ...
VálaszTörlésTermészetesen nem a könyv hibája.
VálaszTörlésEszembe jutott egy barátom,aki két lábbal,átkozódva ugrált rajta.
Vadas marhát akart készíteni,kijegyzetelte a hozzávalókat,megvett mindent és elkezdte készíteni.
Közben elérkezett ahhoz a sorhoz,hogy:most a páclében ázó húst eltesszük 2-3 napra a hűtőbe.
Ő akkor volt éhes!:-)
kisbela
A büdös túrót kipróbáltam, most ezt is kifogom, nagyon guszta!
VálaszTörlés