Mert nekem senki se süt tortát….

…hát sütöttem én magamnak. Nem mestermű, de már annyira kívántam valami ilyesféle édességet, hogy – mivel a napokban ebédvendégem is volt – elhatároztam csinálok egy „rendes” tortát magamnak. Pardon, magunknak….

Amennyire nem szép, hát annyira finom – persze már ha valaki szereti a karamell ízt. Én imádom. A tészta egyszerű piskóta, félbevágás után kicsit meglocsolva rumos-cukros tejjel, hogy ne legyen száraz.

A krémhez használtam szűken mért fél liter tejet, amiben felfőztem a csak  a mocskos kapitalista nyugaton vásárolható Oetker karamell pudingot.  (Tényleg, a finomságok miért nem kaphatók itt is, ha már annyira Eu barátságban vagyunk ? Majd mindjárt írok még valamiről… )

Szóval amikor a puding kihűlt, felvertem egy 2 dl-es Milkland tejszínt jó keményre, de a biztonság okáért még egy kis habfixálót is adtam hozzá (csak hogy legyen benne valami „e” is), majd leturmixoltam  darabosra egy maréknyi diót és mindezeket összekevertem. A krém felét a két tortalap közé, a többit a tetejére/oldalára kentem és máris kész volt. Díszíteni  aztán már bármivel lehet.

A másik zacskót Franciaországból hozta barátnőm  és sajnálatos módon egy szempillantás alatt felzabáltam – mert elmondhatatlanul finom volt ! Egyszerűen elfelejtettem a kész habról képet csinálni. Ezt nem kell főzni, csak habbá verni. Nem tejjel, hanem tejszínnel vertem fel – hát legszebb álmaim közé sorolom azt az élményt....

Írtam is rögtön a magyar Oetker lerakatnak, hogy ugyanmá’ miért csak a gazdag rokonoknál kapható ilyesmi – és persze jött is valami udvarias, abszolút közömbös válasz, hogy ezt egyelőre itt még nem….Valami ilyesmit írtak akkor is, amikor 2 éve az után érdeklődtem, hogy Szlovéniában miért lehet kapni mogyoró, meg málna pudingot, nálunk meg miért nincs ?

Végülis tényleg nem értem… Ez valami büntetése ennek a bunkó magyar népnek ? (Lehet, hogy megérdemeljük?)

Na, szóval a torta finom volt. És igenis fogok sütni legközelebb is csak magamnak, ha megkívánom.

Tán jövőre…