Mindenkit érint

Nem szívesen gondolkodom ilyesmiken – de néha mégis. Nem is elsősorban magam miatt fáj a fejem, én háború utáni szegénységbe születtem, egy felépítendő ország érdekében lettem szegény gyerek, de aztán volt legalább egy idő, hogy ha akartam, dolgozhattam és fizetést is kaptam. Ráadásul azt az ígéretet, hogy lesz nyugdíjam is. És egyelőre még van is nyugdíjam – ámbár hogy meddig és mennyi, az már meglehetősen bizonytalan.

De Moldovával szólva „Nekem már nem trombitálnak”… csakhogy itt vannak (még) a fiatalok. Tudom, hogy nem olvassák a blogomat és nagy valószínűséggel ha ezt a témát szóbahoznám, (udvarias gyerekek, csak magukban) legyintenénk, hogy majd lesz valahogy és megpróbálnák másra terelni a beszélgetést. Pedig készülni kell(ene), mert igen kis esélyt látok arra, hogy elvigyenek minket nyugdíjasokat a marslakók, sokkal valószínűbbnek érzem, hogy csak az fog tudni valahogy megélni idős korában, aki már most, fiatalon elkezdi az erre való felkészülést.

Két részlet  a hvg-ből:

http://hvg.hu/gazdasag/20120713_A_kormanynak_nincs_nyugdij_koncepcioja  

„……..hogy hagyni kell egy generációt éhen halni. Magyarul, kell egy olyan pillanat, amikor azt tapasztalják az emberek, hogy az állam kijelenti: magatokra lesztek szorulva barátaim - és ez egyszer ezt be is tartja. 20-30 év alatt ez beivódna a társadalomba. Mert aki hegedűs tücsökként élne, az nagyon rosszul járna. Új-Zélandon és Délkelet-Ázsiában vannak ilyen rendszerek, ott az emberek olyan kultúrában nőnek fel, hogy alig számíthatnak az államra. Ennek persze számtalan veszélye is van. Gazdasági válságok idején a nagy újraelosztó rendszerek jobban tudják csillapítani az egyensúlytalanságokat, de ha túl nagy a rendszer, akkor azok sem tudnak rendesen működni. Egyébként abba az irányba megyünk, hogy az emberek magukra és a környezetükre lesznek szorulva, csak a körítés erősen negatív. A társadalom egyre nagyobb szelete éli meg, hogy nem foglalkoznak vele. Ez így egyáltalán nem jó. Nem teremtettük meg annak a hátterét, hogy tudjanak magukkal foglalkozni. A nyakukba szakadt az egész:: az életszínvonal visszaesése, a tömeges elszegényedés, és hogy egész régiók szakadnak le. Emiatt rengetegen vannak, akik képtelenek pótolni saját erejükből az állam hiányát.

hvg.hu: A fiataloknak van szemük a nyugdíjrendszer fonákságaira?

H.P.: Hogyne. Ha tehetik, közelébe sem mennek a formális rendszereknek. Nekik már nincs kedvük ahhoz, hogy 40 évet úgy töltsenek el a munka világában, hogy miközben folyamatosan befizetnek, nem kapnak minőségi szolgáltatást. A felmérések azt mutatják, hogy jelentős részük el akarja hagyni az országot, aki pedig csak teheti, az nem olyan helyen dolgozik, ahol rendesen fizeti az adókat és a járulékokat. Akiknek a legkevesebb befektetése van a rendszerben, azok mozdulnak a legkönnyebben. Ez pedig nem jó hír. Még ha abban a helyzetben is lennénk, hogy köthetnénk egy megállapodást a fiatalokkal arról, hogy alig fizetnek be valamit a közösbe, de abból szinte semmit sem kapnak vissza, még akkor is ottmaradnak a mostani idősek, akiknek biztosítani kell a nyugdíjat. Miből fogjuk így ezt fizetni? Ha tegyük fel, a nyugdíjasokat elvinnék a marslakók, akkor talán lehetne elölről kezdeni. De akkor még a többi alrendszer, az egészségügy, az oktatás finanszírozásáról nem is beszéltünk…

 Kép és cikk: http://kapcsolat.hu/blogszemle/ujabb-rekordok-az-elvandorlasban