„Már
három év telt el a fukusimai katasztrófa óta, de az élet nem állt meg az elhagyatott
területeken sem. A katasztrófa következtében számos háziállatot és
haszonállatot kellett gazdáiknak hátrahagyniuk. Ezek az állatok azóta is
gazdátlanul kóborolnak, legalábbis azok, amelyeknek sikerült megmenekülni az
éhhaláltól és vizet találtak.
Naoto
Matsumura-nak elege lett a túlzsúfolt
menedékhelyből és visszaköltözött a nukleárisan szennyezett területre, azonban
nem unatkozik, mert egyre több állatnak kell gondját viselnie. Amikor Matsumura
visszaköltözött, először csak ismerősök kérésére gondoskodott egy kutyáról és
két macskáról, de időközben számos kutya, macska,
egy ló, struccok, tehenek, sertések, baromfik és vaddisznók is segítségre
szorultak. A haszonállatok
nem szerepeltek a férfi tervei között, de mikor egy rendelet kimondta, hogy a
lezárt területen lévő haszonállatokat inkább ki kell lőni, minthogy lassú
éhhalált haljanak, Ő úgy döntött inkább befogadja őket és gondjukat viseli.
A
szakemberek azt állítják, hogy Matsumura még sokáig elláthatja feladatát. A
környéken a normálérték 17-szerese a rádióaktív sugárzás,
de állítólag
a férfin csak 30-40 év múlva jelentkeznek a sugárzás okozta betegségek.”
Elgondolkodtam
ezen az eseten – és nem tudom, én miképp reagálnék (ne is tudjam meg!) hasonló
helyzetben, de minden elismerésem ezé az emberé. Nem derül ki a cikkből családi
állapota – csak gondolom, elég magányos lehet, tán senki segítségére szoruló családtagja nem
volt s ezért az elhagyott, halálra ítélt állatokat választotta. Avagy az
emberek világából tényleg nagyon elege lehetett… Akármi is az igazság – remélem
helye lesz valahol a mennyországban…. (Ha van….)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése