Különös pécsi helyszínek

JÓ HÍR 2016-ból: http://www.bama.hu/baranya/kozelet/mar-zavartalan-a-havi-hegyi-latkep-655256

Sétál az ember a Havihegyi úton, s alig hagyja el a Rétfalvi-keresztes csúcsot, egy zöldrepingált vaskapu, s mellette valamiféle „romok” látszanak. Erre jártam a minap - gondoltam mesélek róla egy kicsit.

Fájó pontja ez a terület a városvezetésnek, évtizedek óta a Havihegy védett természetvédelmi területének egy darabkáját egy magánszemély birtokolja, olyan ügyesen, hogy  még nem voltak képesek elperelni tőle, kisajátítani sem tudták még valamilyen okból…

A tulajdonost mindenki különös embernek tartotta… (Őszintén bevallom, nem is tudom, él-e még, de valószínű…) A kincset érő területet – sajnos – ahelyett, hogy értékének megfelelően rendben tartotta volna, valamiféle különös lom-lerakónak és egyben kegyhelynek használta. Varázslatos és már már nevetséges módon, ión oszlopokkal keretezte a birodalma egy részét, s mellette több színű, kopott, műanyag karosszékek, műanyag kerti asztal, műanyagvirágok tömkelege, és a csoda tudja még mi minden volt látható. (Bár az oszlopok léte – lásd lentebb – megmagyarázható…)

Egy ideje úgy tűnik, a tulajdonos nem nagyon jár birodalmában – s tán épp ez az oka, hogy kertjének egy része a kíváncsiskodók számára hozzáférhetővé vált. A zöldre festett kapu mellett egy mozdulattal felemelhető „sorompón” belépve, különös kis világ tárul a szemünk elé. Egy kőtábla tudatja: ez a „Pongrácz kert”. Kegyhely. Tényleg az. Még ha a maga eléggé sajátos módján is…

A márványlapokra vésett szövegek szerint, a tulajdonos itt akart emléket állítani: családtagjainak – nevük egymás alatt szép rendben felsorolva. Külön táblája van Beck Izidor ortodox kántornak és  Sásdi (Tintner) Sándor írónak (csak zárójelben jelzem, kettő

kivételével az összes megjelent könyve, és kedves, nekem írt levele megvan itthon a könyvespolcomon). De itt olvasható, hogy i.u. 301-ben ezen a helyen római kori kőbánya és őrtorony volt, valamint feltünteti a táblán a tudományos kutatásában segítőket: Hallama Erzsébetet (írónő) és férjét Kassai Miklóst (geológus) valamint Pető Géza (geológus) nevét is. (Hallamát és férjét Kassait jól ismertem…)

A „kegyhely” fölött, egy sárgaréz színűre festett „kupola” (korona?) van és fehérre festett, csavart törzsű oszlopok állnak körös körül. Műanyag virágkoszorúk, gyertyák, és a zsidó vallás szokása szerint, kövek a márványlapokon. És az elmaradhatatlan műanyag kerti székek. Több táblán olvasható, hogy „Kamerával megfigyelt terület”  ill. hogy „Természetvédelmi magánterület”.

Csináltam fotókat, aztán hazaérve elgondolkodtam a dolgon.

Ez az ember valaminek, valakiknek emléket akart állítani. A véletlen úgy hozta, hogy tulajdonába került egy terület, ami igen értékes városképi szempontból. És akkor nem a megegyezésre törekedtek, akiknek az ügyet intézni kellett, hanem megfújták a harcra hívó trombitát. Kétségtelen, nem ismerem a részleteket. (Talán a tulajdonos túl sokat kért a terület átadásáért ? Vagy volt valami egyéb ok ?  Ki tudja ?) Mindenesetre a csatában senki se nyert. A csatatér romjai pedig a képeimen láthatók.

Nem tudom, megérem-e, hogy valamiféle döntés, vagy eredmény születik ebben a dologban. Ám van egy gyanúm, ha mégiscsak a város tulajdonába kerül egyszer majd a terület, innen mindent eltakarítanak….Ami egyrészről nem lesz baj, hiszen eléggé elvadult állapotok vannak ott – elismerem. Ám ha semmiféle emléket nem állítanak legalább a római kori bányának és őrtoronynak (ha már a többi magánszemély emlékét  nem akarnák ott látni valami ok miatt) az fájna nekem és míg élek sosem tudnám megbocsátani a városnak. (Ami persze senkit nem érdekel, de azért leírom.)

Mint ahogy az egyetlen Mecsek-beli, a lapisi  római őrtorony romjainak megsemmisítését sem, amit egy útépítés kapcsán egyszerűen eltörölték a föld színéről. (Én még saját szememmel láttam !!! – Többször is írtam már erről a szégyenletes tényről régebben a blogban….)  
 Itt a mese vége - következzenek a képek….

Régebbi kép, X-szel jelölve a helyszín

Ugyancsak régebbi kép, X-szel jelölve a helyszín - ezen látszanak az oszlopok is

A bejárat...