Itta zősz

Egészen biztos vagyok, hogy itt az ősz, ugyanis Berci ma meghozta az első egeret. Évek óta csinálja… Valószínű, ebben a hidegedő időben keresnek menedéket a kis rágcsálók, és könnyű elkapni közülük egyet-egyet. No, nem azért, mert éhes, „csak úgy”… hiszen nem eszi meg őket, csak szép csendesen eljátszogat velük – végül általában az ajtó elé az előszobában leteszi – reggeli meglepetésnek nekem….

Épp tegnap vágtam le a szobaablak előtti „sötétítő” vadszőlő leveleket, már nem kell a forró napsugaraktól se tartani. És kénytelen voltam kiszedni a múlt heti nagy esőzésben tönkrement paradicsom-fáimat is, mert látszott, hogy azokon aztán már semmi se fog teremni, max.  a büdösbencék tanyájává válhat.

Ilyen volt....

 

És most ilyen + Berci a kosárban

Most eszméltem, hogy egy melegebb délutánt még ki kell használjak, s el kell mennem a közeli híres fagyizóba, mert egyetlen fagyit nem ettem-vettem ezen a nyáron, gyorsan pótolnom kell.

Én nem is tudom, hogy van ez, minél öregebb leszek, annál jobban gyorsul az idő….

 Paul Verlaine:  Őszi chanson

Ősz húrja zsong,

Jajong, busong

A tájon,

S ont monoton

Bút konokon

És fájón.

S én csüggeteg,

Halvány beteg,

Míg éjfél

Kong, csak sírok,

S elém a sok

Tűnt kéj kél.

Óh, múlni már,

Ősz! hullni már

Eresszél!

Mint holt avart,

Mit felkavart

A rossz szél...

(fordította:Tóth Árpád)