Az utam
Mohácsig mint mindig, most is részben a
múltam felidézgetésével telt. Írtam pár napja, milyen sokszor megjártam ezt a 40
km-t 10 éves koromtól a mai napig, magán
célból és hivatalos indokkal, de kivétel
nélkül mindig örömmel. És várakozással, mert valahogy úgy alakult, hogy ebben a
(ma már) városban velem csak jó dolgok
történtek. A belső u.n. régi városrészt elég jól ismerem – csatangoltam ott a
régi Szekeres fagyis-boltjai környékén, a víztoronynál, a parkban, amikor Radnóti még nem állt támaszkodva ott, halálos
fáradtsággal az arcán. Vagy a Selyemszövő-gyárnál, a kikötőnél, a már-nyoma-sincs
szódagyáros utcájában (amit többnyire "Lóhúgy utcának" hívtunk, az ott állandóan parkoló szódás-lovak folyékony végterméke miatt 
) – szóval sokfelé ismerős vagyok én itt.
És élnek
bennem régi képek – melyeket rajtam kívül senki sem lát. Lefényképeztem ugyan most
pl. a Vörösmarty u. 2-t – de hát a hajdani földszintes, szép, nagy ház helyén ma
egy több emeletes üzletház áll…
Ám én
azt a régi, kicsit málló, sárgás vakolatú, hatalmas kocsibejárós-fakapus több
lakásos házat látom – amit rajtam kívül már sokan felidézni sem tudnak. Persze a Szekeres fagyizó se ott van, ahol volt régen, és nincs
ott a kanyarban már a kicsinyke cipészbolt se,
pláne nincs a városház melletti épület aljában aranyműves.
A Fogadalmi templom előtt, a Széchenyi tér dugig tömve autókkal - a tér, mint olyan "elveszett", max. a busójáráskor lehet itt tilos a parkolás. Kicsit lejjebb, a Szentháromság téren álló egykori Korona Szálló az 1990-es évek óta
zárva, helyét üzletek, éttermek és irodák foglalták el – egy részük már vak
ablakkal, üresen bámul a semmibe. Merkur rendületlenül trónol fent az egyik Szabadság utcai ház tetején, de
senkinek nem árulja el, hogy a mellette lévő házakba zsúfolták be anno egy éjszakára, a halálba hajtott
munkaszolgálatosokat. Ül csak csendben, titkát megtartva magának.
A volt Selyemszövőgyár se zakatol, a hajdanvolt míves, szép épületek dermedten, megnémulva várják a dózert, avagy ki tudja miféle jövendő sorsukat...
Még soha nem jártam Mohácson .
VálaszTörlésMost kaptam egy vezetést, igazán aprólékosan, múltba tekintően.
Jót sétáltam !
mmama
:-) Örülök, ha tetszett ! És egy napot igazán érdemes eltölteni ebben a kedves városban, átkompozni a szigetre, barangolni azokon az utcákon, ahol most nem jártam. Szívből ajánlom !
TörlésMég én sem jártam Mohácson, köszönöm a körsétát, a fogadalmi templom belseje nagyon tetszik és a vízek királya és királynéja szobor is!
VálaszTörlésNagyon szívesen, örülök, ha tetszett. Kár, hogy a templomba nem lehetett bemenni - a kép csak a zárt üvegajtón keresztül készült. A vizes szoborban van valami egyszerű báj - játékosság, az fogott meg....
TörlésÉn sokszor jártam Mohácson, nagymamám és családja ott élt anno, valószínű innen - is - a Duna és halászlé szeretete. Szép város, nagyon jól összefoglaltad, bemutattad. Nekem is tetszik a páros fa szobor és még sosem láttam ezt a kis elefántot! :) Ott is van "elefántos ház"? Legközelebb megnézem!
VálaszTörlésGyanítom valami újszülött lehet ez az elefántbébi - mert 2 éve még nem volt ott (legalábbis emlékeim szerint...). Valójában, ha lett volna még időm, járkálhattam volna erre-arra, de hívott a délutánra megbeszélt program, amiről épp most írom a 3. beszámolót.
TörlésKicsit lemaradtam,mostanaban naplod olvasasaban, es aprankent potolom. En is azok koze tartozom,akik meg soha nem jartak Mohacson.Nagyon elveztem ezt az altalad szervezett kirandulast! Jok lettek a kepeid abban a szep napsuteses idoben. Micsoda szobrok, a vizek vilagnapjara keszult nekem is nagyon tetszik. Nagyon szep varoska a kepeiden bemutatva,az utolso sarga viragszonyeges a koltoi kepalairasoddal pedig szep befejezese! :) koszi
VálaszTörlésÖrülök, ha tetszett. Mohács nem a világ vége - legfeljebb az ország végéhez van közel, próbálj egyszer ellátogatni oda - igazán mondom, érdemes !
Törlés