Máriakéménd új csodára vár

Visszakerestem azokat a bejegyzéseimet, melyekben Máriakéménd szerencsétlen-sorsú angyalaival foglalkoztam. Megdöbbenve tapasztaltam: immáron negyedik éve, hogy a témát felvetettem, hogy az angyalaimat „felfedeztem” – és hogy megőrzésük, javításuk ügyében próbálkozom - eredménytelenül.

Mennyi víz folyt le a Dunán azóta – mondhatnám, ha viccelődni akarnék, de ha komolyra fordítom a szót, akkor azt mondom: hány millió és milliárd forintot szórtak el kis hazánkban ez alatt a négy év alatt a lehető legnagyobb hülyeségekre ?

De az angyalok ügyében semmi nem történt….

Az egyházat nem érdekli, a helyi vezetők nem törődnek a dologgal – egyre inkább úgy érzem, csak pár embernek fontos ez az egész….

Segítőtársamul szegődött a mentőakcióban a Mecsek Egyesület Természetjáró Osztályának vezetője és egy két kéméndi lakos, de pillanatnyilag ott tartunk, hogy meglehet, fel kell adnunk azt a szép célt, melyet magunk elé tűztünk: nevezetesen ennek a két angyalszobornak a megmentését. 4 millió kellene – és nem tudjuk előteremteni. Pedig manapság ez azért már „nem a világ pénze”….És persze, - mivel az álmodozás pénzbe nem kerül - jó lenne akkor már nem csak az angyalokkal törődni. Meg van repedve több helyen is a kegytemplom fala, és a zarándokszállás is elkeserítő állapotban van. Püspökszentlászlóra, Máriagyűdre (és bizonyára még sok más helyre is) súlyos százmilliók jutottak, de Máriakéménd rajtunk kívül úgy látszik senkinek sem fontos.

Legelőször megkerestem a pécsi püspökség Kulturális, Tudományos és Kommunikációs Irodáját, ahonnan elutasító választ kaptunk, melynek elsődleges indoka az alábbi volt: „A máriakéméndi és kishajmási épületeknek jelenleg nincsen funkciója, és ha felújítanánk, sem lenne…”   (!!!???)   (Levelemben ugyanis megemlítettem a kéméndi angyalok Kishajmáson található „testvéreit” is.) Ez sajnos olyan „verdikt” mellyel nem áll módomban vitába szállni és rákérdezni, hogy „Na de miért van így, ha – valóban - így van ??? Kinek kellene mégis tennie azért, hogy a hely ismert és kedvelt legyen ????”

Pedig a kéméndi zarándokszállást belülről látva igencsak elámultam: egyrészt azon, hogy milyen csodálatos az épület, s hogy milyen komfortos a berendezése,  (vadonatúj zuhanyzók, mellékhelyiségek, barátságos, felszerelt konyha - talán a szobák felszereltsége lehetne jobb kicsit) másrészt azon, hogy egy ilyen csodás helyen lévő „gyöngyszem” senkinek nem kell ! Ha nem kap a ház rövid időn belül segítséget, előbb utóbb össze fog dőlni… Nem is tudom, az angyalaim elveszése, vagy most már a zarándokszállás falainak leomlása fájna jobban…

Az angyalok ügyében megkerestük természetesen egyenesen a pécsi püspökséget is – a levelet  a püspöknek írtuk. Csak arra adódott lehetőség, hogy egyik beosztottjával és a szobrok restaurálását esetleg elvállaló szobrásszal beszéljünk a dologról. E megbeszélés eredménye az lett, hogy megtudtuk, kb. 4 millió lenne a javítási költség. A püspökségtől semmiféle hivatalos választ, írásos reagálást megkeresésünkre nem kaptunk. 

Próbálkoztunk a pécstévénél, hogy talán, ha a nagyhatalmú média  beszélne róla, akkor felfigyelnének rá (ámbár kinek kellene felfigyelni, ha a püspökséget az ügy nem érdekli ?) – de ahhoz nem volt elég protekciónk, hogy ott foglalkozzanak érdemben a kérésünkkel: nevezetesen, hogy beszéljenek róla.

Pedig szerintem, amiről senki sem beszél az olyan, mintha nem is létezne.

Megkerestük a Zsolnay gyárat – még csak ködös ígéretet sem kaptunk, hanem egy elég furcsa, aláírás nélküli „levélben” közölték, hogy ők ilyesmivel nem foglalkoznak. Én szégyelltem magam helyettük….Szegény Zsolnay...forog a sírjában.

Az utolsó próbálkozásunk egy helyszíni beszélgetés volt, a helyi plébánossal, a Mecsek Egyesület munkatársával és két kéméndi lelkes lakossal – de más dolog valamiről (álmodozva és vágyakozva) beszélgetni és megint más dolog valamit tenni is egy ügy érdekében.

Megpróbálkoznak most  adomány-gyűjtéssel a faluban – de sajnos amennyit én eddig megtudtam erről a nyomorult, szerencsétlen, szétzilált és már már mondhatnám lezüllesztett faluról – hát az nem sok jóval kecsegtet. Ahány ember – annyi felé húz. Klikkek és ellen-klikkek vannak, mindenki utál és kibeszél (a háta mögött mindenkit) mint a gazdátlan nyáj, lézengenek az emberek, nincs, aki összefogja és legfőképp aki vezesse, irányítsa  őket egy értelmes, szép cél/élet felé.

Már nincs iskolája, már nincs semmi olyan üzeme, mely munkát adna  a lakosoknak. Fáj az ember szíve, ha látja a hajdanvolt gazdag és jól prosperáló sváb-lakosú falu lepusztultságát, elhanyagoltságát, gazdátlanságát. Megközelítés egyre nehezebb, nem tudom miképp gazdálkodik a falu, de jobb helyeken legalább egy falusi kisbusz van, ami az önkormányzaté (s rajta keresztül is szolgálja a lakosokat) – itt azt se tudták összehozni. Valahogy semmire sincs soha pénz….

Mint megtudtam, most ismét „elvettek” egy buszjáratot a falutól. A jól prosperáló és kiváló vezetőkkel rendelkező Szederkény 4 km-re van, de – mivel a buszjáratok jegyváltási határértéke megváltozott, a 4 km-re is 10 km árú jegyet kell váltani - tehát vagy fizet valaki, vagy már Szederkényig sem megy el. Netán egy kg. kenyérért gyalogolhat 8 km-t. (Magyarország jobban teljesít 2015.)

Nem, Máriakéménden nem csak az angyalokkal és a kegytemplommal van baj…

Sem a falu vezetőinek, sem az egyháznak nem fontos a falu felvirágoztatása – s nem értem miért ? Olyan szép, békés, csendes, jó levegőjű hely ! A megzakkant és örökké rohanó városi embereknek pont ilyen kellene kikapcsolódásra, pihenésre. Ezt a megfizethetetlen értékét, egyik fenti „cég” sem tudja, vagy akarja ügyesen, okosan hasznosítani. Ha én milliomos lennék, egészen biztos, hogy „kezdenék valamit” Máriakéménddel – van benne fantázia: a természeti környezete egyre inkább megfizethetetlen értékű, normálisabb országban egyre felkapottabbá válnak az ilyen helyek, ide menekül a városi ember….No persze, „normális országban”…

Nem tudom, mi lesz Máriakéménd és ezen belül az angyalaim sorsa. Összejön-e valaha is annyi pénz, hogy legalább ez utóbbiakat megjavítsák. Történik-e olyan csoda még egyszer, mint aminek a kegyhely eredetét köszöni: valaki felfedezhetné már újra  és akkor talán életre kelne.

De csoda kell hozzá.

„Magától” semmi sem fog történni.

Néhány kép a zarándokszállásból és –ról („Bienga” fotói, köszönet érte!):

  

Máriakéménddel foglalkozó régebbi bejegyzéseim a "Címkék" között külön megtalálhatók !