2016. május 21., szombat

A tejfölös asszony útja



Van egy mondás, ami valahogy így hangzik: Öreg ember múltjában él…
S mint minden mondásban, ebben is van sok igazság. Hiszen én is folyton a régi szép időket, a gyerekkoromat idézgetem vissza…


Nemrégiben, amikor a lapisi római őrtoronyról írtam, s azon a környéken sétáltam, eszembe jutott a mi hajdani tejes-asszonyunk, aki szintén errefelé jöhetett hetente hozzánk. Igaz, nem autóval, hanem gyalog és nem digitális fényképezővel a kezében, hanem súlyos, megrakott „hátiputival”….
Megérdemli, hogy így 70 év távolából visszaemlékezzem rá.



Azt nem tudom, hogy miért „tejes” asszonynak hívtuk, hiszen sosem tejet hozott, hanem tejfölt, túrót és tojást. (Ezért is írtam a címben "tejfölös"-t.) Minden szombaton jött s nála vettük meg a következő heti szükségletet.
A tejet a kisboltból hoztuk, ami – szerencsénkre – csak néhány házzal feljebb volt, mint ahol mi laktunk. Mire kicsit megnőttem, s a nagy kannát rám lehetett bízni, már mehettem egyedül a napi 2 liter tejért. 
A kép, amit találtam csak annyiban különbözik a mi régi tejeskannánk képétől, hogy annak a teteje is kék volt, ill. egész sötétkék volt a zománca.



De vissza a tejesasszonyhoz.
Szóval ez a (nekem akkor) néni Vágot pusztáról hozta a családnak a finomságokat. Most a térkép segítségével kirajzoltam az útját. Kb. 15 km. át a hegyen, az erdőben. Gyalog jött és mindig ”fentről” az erdő felől, nem az első vevői voltunk az utcában, másoknak is hozott tejfölt túrót. Nyilván annyit, amennyi az előző heti rendelés volt.



Hátikosárban, puttonyban hozta a dolgokat és  a túró ugyan előre ki volt mérve, (el is gondolkodtam, vajon miben volt ? mert ugye nylonzacskó akkor még nem volt… mintha valami vékony vászon-szerűségbe lett volna csomagolva fél kg-nyi adag..) a tejfölt pedig a füles mérőpohárral mérte ki.

És vajon miben utazott a tojás ? Mert ugye tojástartó doboz sem volt akkoriban. Erre nem emlékszem…

Mint ahogy nem emlékszem a „néni” korára sem, hiszen nekem, 5-10 éves kisgyereknek egy huszonéves is néni lehetett. De gondolj bele, minden szombaton hátára vette a puttonyát és 15 km-t gyalogolt a nehéz terüvel. ( Vajon ismered-e ezt a szót ??)

Micsoda világ volt… micsoda emberek…micsoda élethelyzetek…

Ma már Vágot-puszta – ha jól tudom – teljesen kihalt, érthető is, hiszen legfeljebb a világtól elvonulni szándékozó és maximálisan kikapcsolódni vágyó emberek mennek ilyen, csak  madárlátta helyre pihenni. Tudomásom szerint autóval meg sem közelíthető, csak gyalogosan. Talán (valószínű) régen jártak szekérrel, de ma már ugye… kinek van szekere ?

Lenne-e ma ember, aki ilyen életre vállalkozna ? A rengeteg erdő közepén, minden nap megküzdve a megélhetésért, hajnaltól késő estig robotolva …
Mennyivel egyszerűbb felvenni a munkanélküli segélyt.

Képek innen:
http://antik.vatera.hu/lakberendezes_lakasdekoracio/egyeb/regi_zomancozott_meroedeny_2182662122.html

Itt az útvonal Vágot-pusztától hozzánkig:

15 megjegyzés:

  1. Ismerős a téma,azzal a különbséggel,hogy nem nekünk hozták,hanem a rokonság vitte.20 km-ről Pécsre és Vasasra,ahol bányászok éltek,volt rá pénzük.Hajnalban felkeltették a kamasz fiút is és a hátizsákot a hátára rakták,tele volt baromfival,tömött libával.Unokabátyám menet közben aludt-mondta-olyan álmos volt.Pécsig a liba véresre csipkedte a fülét.
    Az asszonyok a nagy kosarat a fejükön vitték.Tojás,túró,tejföl,bab,zsír,töpörtyű,hurkák,szalonna és minden más került a kosárba.Amit kértek előző héten.
    És soha nem panaszkodtak,hogy gyalogolni kell...
    Lélekajtós

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Itt írom le, bár MINDEN KOMMENTELŐNEK üzenem: NEM azt az időt sírom/vágyom vissza. Egész egyszerűen a gyerekkori élményeimről/érzéseimről írtam, vagy az ennek kapcsán eszembe jutó gondolatokról. Meg vagyok róla győződve, (látom a hozzászólásokból) másnak is voltak hasonló élményei, őriz efféle emlékeket. Miért ne beszélhetnék erről ????

      Törlés
  2. Nekem is ismerős a téma . Kotorásztam emlékeim között, ahogy olvastam soraidat.
    Hozzánk Majosházáról járt a Hermina néni. Őt a férje hozta a Dunán csónakkal. Kikötötték a Gubacsi hídnál és Hermina néni is a hátán hozta a javát két kezében kosárban az érzékenyebb holmit.
    Mindig megrendeltük a következő heti adagot. És mindig volt nála valami finomság amit a gyerekeknek kínált. Aprósütemény, birsalma sajt, és piros dió amit azóta sem láttam .
    Ez idő alatt a férj , bejárta a Vasért és szerelvény boltokat amit Majoson nem lehetett megkapni azt beszerezte. Aztán a csónaknál bevárták egymást és visszamentek.
    Tisztán emlékszem az arcukra . A nap , a szél, a múló idő öröme , fájdalma nemesítette tekintetüket , barázdálta arcukat, mégis olybá tűnik hogy mindig jó kedélyűek voltak.
    mmama

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Válaszom részben lásd Lélekajtósnál.
      Érdekes, a mi tejesasszonyunk csak ezt a három dolgot (tejföl,túró,tojás) hozta. Bár szegénynek ez is épp elég lehetett.
      Nehéz életük volt elődeinknek - de kibírták.

      Törlés
  3. Talán ne azzal kezdjem, hogy kinek,mennyi ideig és mennyi pl. a munkanélküli segély,- vagy azzal sem,hogy nem minden közmunkás egy lusta,henyélő... stb. ember. A milimári témánál maradva: érdekes (?) - nem nagyon aggódott senki sem (?) hogy gümőkóros-e (tbc) a tehén... és a higiéniáról se essék szó. A kb. 15 km (vagy több) megtétele heti egy alkalommal (?) feltételezem "elviselhető" lehetett, ( azért ne feledjük, hogy azt visszafelé is meg kellett tenni.) Ami azt illeti,pl. volt,hogy (igaz,nem csomaggal) - megtettem pl. a Pécs-Pécsvárad (19 km) - vagy a Martonfa-Pécsvárad (14 km) - vagy a Szemely-Pécs (14,9 km) utat - ami azt illeti - túléltem. Talán egy évig ?- a Frühweisz - 48-as tér utat is gyalog tettem meg ( iskolába és vissza) - valahogy anno az ilyesmi sem volt tragikus. (60-as évek elején) Összességében : más idők voltak azok - és más van jelenleg.

    VálaszTörlés
  4. Van ma is aki így él, erdőben, tanyán elhúzódva, gyerekekkel sokszor, de ez vállalás. Kivonulás. S kevesek élnek így.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igen, aki akar, elvonulhat. Tegye - ha neki ez a jó. Azt viszont nem tudom megmondani, kinek jobb ? Egy ember lehet boldog a nagyvárosban is és lehet boldogtalan erdei Robinzon...
      Válaszom részben lásd Lélekajtósnál.

      Törlés
  5. Én már a bolti vásárlás korára emlékszem csak. Halványan dereng egy tejcsarnok a mi falunkból előttem (borzasztó szag volt benn és a környéken is)
    Viszont egy ilyen tejeskanna és a dl mérő is öröklődött nagyanyámtól anyumnak. Na nem ilyen szép zománcos, csak egyszerű snassz zománc nélküli.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Talán ezért is írom az efféle "visszaemlékezéseimet", hogy a hozzád hasonló fiatalok kapjanak hírt arról, hogy nem mindig műanyagpohárban volt a tejföl...(jó, tudom, hogy tudod...)
      A szagok az egy érdekes téma...Tudnék veled róla hosszasan diskurálni. Ha az orrod alá ereget egy rosszul beállított öreg autó, az jó ? Az erőművekből kibocsátott nemtudommivel szennyezett levegő jó ? Bár tán nem büdös, de lehet, ezerszer ártalmasabb, mint egy tehénistálló szaga. Ugyan ez sem "jó", de hát "termelődik" "üzem-közben"...Egy rendben, tisztán tartott tehénistálló ( szerintem ) nem undorítóan büdös. A tejgyűjtőről nincs tapasztalatom, de fogalmam azért van. Mindenhol, ott is a tisztaság lenne a lényeg - de hát tudom, hogy ez nem olyan egyszerű, pláne nem volt az régebben, amikor kerekeskúttal kellett felhúzni minden 10 liter vizet.
      Bevallom a disznóól szagát kevésbé "értékelem" - de azért a rántott húst szeretem...Avagy szó se essen a nagyüzemi csirkefarmokról....
      Válaszom részben lásd Lélekajtósnál.

      Törlés
  6. Itt felénk szögletes hátikosár volt a divat. Nekem is sikerült szereznem egyet, ráadásul egy vadonatújat, hajvágásért cseréltem.
    A tejet még az én gyerekkoromban is kannában hoztuk, meg is van még a kanna, itt van a konyhában fenn a gerendán, a fülén lóg kis fém lapocskán a vezetéknevünk kezdőbetűje.
    Régen ebben nem volt semmi különös, hisz mindenki így élt. Nálunk is gyalog jártak fel az asszonyok csemetét ültetni minden áldott nap (!) a Nagy-Hideg-hegy alá. Csak míg odaértek több órába telt,ráadásul mászni kellett felfelé, és akkor kezdődött csak a munka.
    Ha ma ilyen világ lenne, ma is megcsinálnák az emberek, mert muszáj volna, s ha régen ilyen világ lett volna, mint most van, akkor ők se csinálták volna. lehet 50 évvel később, ha lesz egyáltalán ilyen, majd rajtunk szörnyólködnek, hogy mi még zötyögős villamoson utaztunk, meg pötyögtünk a számítógépen. Ki tudja addigra milyen szelek fújnak majd. Most már az is furcsa, hogy nekünk elsőben kötelező volt töltőtollal tanulnunk írni. Így utólag nekem ez kifejezetten gyerekkínzásnak tűnik. Mennyit szenvedtünk a pacákkal. Aztán mire volt jó? Nem lett volna egyszerűbb ceruzával megtanulni, aztán majd nagyobb, ügyesebb korban váltani a töltőtollra?
    Régen kiröhögtük volna azt az osztálytársat, akit autóval hoztak volna suliba, meg hát alig is volt valakinek autója. Ma meg.. Az idők folyton-folyvást változnak, de én nagyon szeretek visszagondolni a régi dolgokra.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. A töltőtollal kapcsolatban teljesen egyet értek.
      (Míg élek el nem felejtem, elromlott a tollam az órán, nem tudtam az írást folytatni és 1-est kaptam érte. Akkor szembesültem talán először igazán az igazságtalansággal. Utólag tudom a tanárnőnk egy idegbeteg volt. Nem jelent ugyan semmit, mert az érzés/élmény örökre megmarad.)

      Törlés
    2. Pipulka: Válaszom részben lásd Lélekajtósnál.
      Kavics: a régi iskolai rendszer is megérne egy postot. Lehet, nekidurálom magam és írok arról, milyen volt 1951-ben elsősnek lenni.....

      Törlés
  7. Nekünk alumínium tejes kannák volt, boltba mérték a tejet... később meg már tejesüvegbe árulták a tejet, megszűnt a kimérés..Nem tudom emlékszel e,és vásároltál e a vásárcsarnokba, mert anno volt tej termék árusítás is...házituró /szerintem gézbe, vagy valami hasonló anyagba.../ és mi egymás...Betiltották... mert...Mig a fiam kicsi volt, sokat volt a szüleimnél nyáron, este mikor behajtották a teheneket, pohárral várta egy ismerősünket, aki vitte leadni a tejet, a tejcsarnokba... Semmi baja sosem lett...

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ma is kapható a vásárcsarnokban házi tej, tejföl, túró az északi, hátsó ajtónál a Teri néninél. Míg ki nem tört rajtam a laktóz-allergia rendszeres váráslója voltam. Birjáni, és igen jó minőségű árúja van. A tején ujjnyi vastag a föl, amikor felforralod. Mint régen...
      A túró, meg a tejföl, no meg a tej is műanyagban van. Zacskóban meg üvegben. A kérdés csak az, hogy ez "egészségesebb"-e mint a régi csomagolási mód. Mert ugye azt a gézhez hasonló anyagon láttad, hogy milyen. Azt, hogy a nylonzacskóból/üvegből mi mosódik be a tejbe/túróba - azt meg ugye, nem...
      Válaszom részben lásd Lélekajtósnál.

      Törlés