2018. augusztus 9., csütörtök

Csodás augusztusi éjszaka


Ebben az afrikai melegben este nagyon nehezen alszom el… Nézem ugyan a tévét, de többször van, hogy felkelek, kisétálok az udvarba… Nagyon rossz helyen lakom az esti ég/csillagnézés tekintetében – de nem azért vagyok én csillag-bolond, hogy legalább a nyári éjszakákon, valami kis örömöt ne szerezhetnék magamnak, akár csak ezen a cseppnyi ég-darabkán is...
11 körül (tudom írtam én már erről, nem baj…) pont fölöttem van a „Nagy nyári háromszög”. Ez három csillagkép együttállását jelenti  (Sas, Lant, Hattyú) Most még látszik a Szaturnusz és a Mars,  versenyt ragyog velük kicsit északabbra az Ökörhajcsár csillagkép Arcturusa. Nem tudok betelni csodálásukkal.

Kétszer is kint voltam már, amikor – még „elalvás” előtt gondoltam, búcsút veszek a mindenségtől, ami ott fent lakozik. És ahogy felnéztem… igen, ahogy felnéztem, abban a szempillantásban  lehullott egy csodás csillag ! Pont fölöttem…. és én nem gondoltam semmire…. Majdnem sírva fakadtam, hiszen mindig annyira várom az augusztusi csillaghullós időszakot, és van is mindig valami, amit „kérek” – hát most nem számítottam még erre a korai csodára….
(A Perseidák csak szombat-vasárnap-hétfő körül várhatók ! A Perseidák a Swift-Tuttle üstökösből erednek, s az üstökös korábbi pályája nyomán keletkezett por egy feltételezetten nagyobb adagjával 12-én este, 22 óra felé találkozik Földünk. Így vasárnap este az ekkor már sötét égen előfordulhat egy rövidebb ideig -fél-egy óra- tartó kisebb csúcs.)


 
Kicsit szomorú voltam, de nem nagyon. Hiszen olyan gyönyörű volt ! Aranysárga, nagy, igaz, nem hosszú utat tett meg ragyogva, de pont fölöttem hullott bele a Föld légkörébe, s izzott semmivé.  

És hogy megvigasztalódjam, azért érkezett még valami: egyszer csak megszólalt egy tücsök !!! Hogy panaszoltam nemrég, hogy nincsenek, hogy kiirtották őket. Hát egy, egyetlen kis hegedűs valahogy mégiscsak megmaradt… vagy vigasztalásomra ide-varázsolódott. Boldogan jöttem be lefeküdni….

(Persze lefekvés helyett inkább megírtam ezeket…Olyan jó „eldicsekedni” a ritka örömömmel.)

 

5 megjegyzés:

  1. Tegnap és tegnapelőtt én is vizsgáltam már az égboltot, de nekem ilyen szerencsém nem volt mint neked. Ami a hullócsillagot illeti.
    Viszont azt el kell mondjam neked - most, hogy írtad ugrott be - míg odahaza voltunk esténként Te jutottál eszembe, mert bizony nem egy tücsök, hanem zenekarok (!) húzták egész éjjel. Igen csodás volt!!! Eszembe jutottak a gyerekkori esték, nosztalgiáztam. Kiültem a lépcsőre, mint anno és hallgattam őket. Egy pontosan a mellettem lévő muskátli virág cserepébe építette a színpadát, így szinte a fülembe muzsikált. :-) Valójába úgy tűnt, hogy még életemben ennyi tücsköt muzsikálni sosem hallottam, rengeteg van belőlük odahaza. Amint eltűnt a nap megkezdték és egész soká hajnalig ciripeltek.
    Az égboltot pedig továbbra is követem, hátha sikerül idén is elcsípnem egy-egy hullócsillagot.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Olyan jó, ha az ember ilyen kis apróságoknak is tud örülni, vagy egyáltalán foglalkozik ilyesmivel. A régi korokban természetes volt az ég figyelése, hisz TV vagy más egyéb elfoglaltság este nem volt. A mai rohanó világban - sokan egész nap az irodában, este pedig a lakásban - azt sem veszik észre, hogy az évszakok múlásával mennyi minden változik. Azt tartom igazán jólelkű embernek, aki képes még befogadni a természet aprócska, vagy néha talán nem is olyan aprócska kincseit.

      Törlés
    2. Kavics: Örülök, hogy eszedbe jutottam - és kicsit irigyellek a tücsök-koncertért. Egészen biztos vagyok benne, hogy a szúnyogirtás miatt tűntek el innen tőlünk. Nem tudom, hol leszel vasárnap este, de ha valahol látsz egy darab eget, akkor azért érdemes felnézni.Én azt tervezem, hogy kiköltözöm egy szivacs-matraccal az udvarba. Amilyen meleg van, fázni nem fogok. :-)

      Endre: igen, az az érzésem, hogy egyre kevesebben vagyunk olyanok, akik figyelnek ilyesmire, akik örülni tudnak egy hullócsillagnak, vagy egy tücsök ciripelésének.
      Sajnos....

      Törlés
    3. Endre: Az én szavaim is egyben. :-) A régi időkben tudták is az emberek, mikor jön az eső, a jó idő, mikor kell a babot elvetni, hogy bő termés legyen stb. Nagyanyám minden évben emlegette Széna-Kata hetét, mint valami íratlan törvényt. Szerinted hányan ismernek/tudnak/hallottak ehhez hasonló népi aranyszabályt? Anno együtt éltek a természettel - hozzáteszem harmóniában, annyit elvéve, ami a megélhetéshez szükségeltetik. Vannak, lennének most is ilyen népek a Földön, ha hagynánk őket így élni. már kihalóban vannak. Bezárulni látszik a kör. Egy-egy utolsó mohikán tartja még a zászlót...

      Aranyos: Figyelni fogom, bár ma éjjel megjött a várva-várt eső és elhúzódni látszik. Így a borús égen nem látok majd semmit. Hagyatkozom a Te megfigyeléseidre! Azért az nagyon jó, hogy végre itt az eső. Csendes, kiadós, vihar és egyéb károktól mentes (felénk).

      Törlés
    4. Milyen érdekeset írtál ! Széna Kata hete - ma délután lesz mivel "szórakoznom", találtam egy jó kis oldalt, ahol ilyesféle dolgok vannak összegyűjtve. Én ezt a kifejezést még sosem hallottam.
      http://muvhaz.pilisborosjeno.hu/index.php/jeles-napok
      Szurkolok neked, hogy kitisztuljon az ég arra a kisi időre !

      Törlés