Már tíz órakor kiültem, kicipeltem egy kerti fotelt, kipárnáztam, magas támlájára kényelmesen ráhajthattam a fejemet, nem merevedett le a nyakam öt perc múlva.
Ültem és vártam és persze gondolkodtam. Megbeszéltem a csillagos égbolttal, hogy mi a kívánságom és tessék már egy, csak egy csillagot ledobni a kedvemért.
 |
| https://index.hu/tudomany/2017/08/11/mindjart_megerkeznek_a_perseidak_kar_hogy_alig_latjuk_majd_oket/ |
Egy óra hosszáig nem történt semmi - leszámítva persze az észmegállító éjszakai repülőközlekedést. Nem hittem volna, hogy ekkora a forgalom. Ez alatt az egy óra alatt legalább tíz gép is elhúzott errefelé, ennek fele pontosan fölöttem, jól láttam a villogó fehér és piros fényeiket, s miután elúsztak, a fizika törvényeit követve a hangjuk is követte őket. (Ez elég fura megfigyelés volt, eddig még sosem tűnt fel ennyire, hogy ilyen nagy különbség van a fény és a hang sebessége között). Néhány gép kicsit messzebb szállt, azokról más kép érkezik hozzám, és a hangjukat se hallani.
Valamiféle szatellitek is röpködtek, olyan pici mozgó fénypontok voltak, hogy csakis azok lehettek. Az ISS-t nem láttam. (Igaz nem is néztem meg előtte bent a gépen a tegnap esti útvonalát).
És persze a csillagképeim, az a pár drágaság, akik ezen a fényszennyezett városi levegőn is átragyognak, megbízhatóan most is fölöttem álltak. Álltak ? Nem, hiszen ahogy haladt az idő, az épületek sarkához, a villanydrótokhoz viszonyítva lassan változott a helyzetük. (Jó, na persze, hogy tudom, nem ők mozognak, én forogtam a Földdel együtt alattuk...) 11-re aztán végre Cassiopeia is fölém került - az ő irányából kellett várni az égi tüneményt.
És akkor jöttek. De tényleg, többes számot írhatok, mert hét darabot is láttam ! Sajnos messze nem voltak olyan szépségesek, mint a pár nappal előbb lehullott, de azért rövidebb hosszabb távon mégiscsak felhasították a mélykék ég burkát. HÉT! Micsoda öröm - nem emlékszem rá, hogy Perseidás éjszakán láttam volna ennyit valaha is. ...Na de a türelem ez esetben nem rózsát, hanem hullócsillagot termett - tán azért, mert annyira, de annyira vártam őket. Aztán 3/4 12-től egy se jött. Éjfél előtt pár perccel elköszöntem a nagyságos asszonytól, még ellenőriztem, hogy a Göncöl halad-e rendesen és nem csúszott-e félre a mindörökké megbízható helyen posztoló Sarkcsillag - de minden rendben volt. Mehettem - boldog szívvel - aludni.
Akinek kell, köszönöm annak ezt az éjszakát.
U.i. sajnos a tücsköm viszont elnémult...már tegnap este sem hallottam. Lehet, csak arra az egyetlen éjszakára, vigaszul nekem szólalt meg...
Valamiféle szatellitek is röpködtek, olyan pici mozgó fénypontok voltak, hogy csakis azok lehettek. Az ISS-t nem láttam. (Igaz nem is néztem meg előtte bent a gépen a tegnap esti útvonalát).
És persze a csillagképeim, az a pár drágaság, akik ezen a fényszennyezett városi levegőn is átragyognak, megbízhatóan most is fölöttem álltak. Álltak ? Nem, hiszen ahogy haladt az idő, az épületek sarkához, a villanydrótokhoz viszonyítva lassan változott a helyzetük. (Jó, na persze, hogy tudom, nem ők mozognak, én forogtam a Földdel együtt alattuk...) 11-re aztán végre Cassiopeia is fölém került - az ő irányából kellett várni az égi tüneményt.
És akkor jöttek. De tényleg, többes számot írhatok, mert hét darabot is láttam ! Sajnos messze nem voltak olyan szépségesek, mint a pár nappal előbb lehullott, de azért rövidebb hosszabb távon mégiscsak felhasították a mélykék ég burkát. HÉT! Micsoda öröm - nem emlékszem rá, hogy Perseidás éjszakán láttam volna ennyit valaha is. ...Na de a türelem ez esetben nem rózsát, hanem hullócsillagot termett - tán azért, mert annyira, de annyira vártam őket. Aztán 3/4 12-től egy se jött. Éjfél előtt pár perccel elköszöntem a nagyságos asszonytól, még ellenőriztem, hogy a Göncöl halad-e rendesen és nem csúszott-e félre a mindörökké megbízható helyen posztoló Sarkcsillag - de minden rendben volt. Mehettem - boldog szívvel - aludni.
Akinek kell, köszönöm annak ezt az éjszakát.
U.i. sajnos a tücsköm viszont elnémult...már tegnap este sem hallottam. Lehet, csak arra az egyetlen éjszakára, vigaszul nekem szólalt meg...
Micsoda örömök :-)
VálaszTörlésTegnap éjjel, ahogy az előrejelzés is mutatta felhős időnk volt, semmit sem láttunk az égbolton. De már szombat éjjel is kémleltük a csillagos eget - akkor tiszta időnk volt - és megérte, párom 2-őt, én 3-at láttam. Nem nagy, épp csak kicsit, de hullottak. :-)
Ma éjjel ismét esélytelen, megint esik, borús.
Nekem végre szerencsém volt. Úgy sajnálom, hogy a legutóbbi "holdas nagyjelenetet" nem láthattam - akkor nálunk volt teljesen borult az ég.
Törlés