Ma két vers

Kóborlásaim közepette találtam nekem tetsző verseket. Bár tudom, nem olvassa mindenki szívesen őket. Kettőt mégis betettem ide, a másik kettővel majd egy későbbi alkalommal próbálkozom....

Turi Tímea: Körútzár

Íme az ország két részre szakad,

a korán kiáltókra és a későn kapcsolókra,

a nemtudtoktisemmitre és a mindentudókra,

a félelemkeltőkre és a rettegőkre.

Íme, az ország két részre szakad,

a játszótérre és a harcmezőre,

az áldozatokra és a bűnbakokra,

a nincstelenekre és az elfordulókra.

Íme, az ország megrepedt középen,

roppan és elsüllyed, lelet lesz jövőre,

két részre szakad, ha túl akarsz élni,

húzódj az egyikbe, ne maradj középen.

Most minden közvetlen, most minden jelentés,

az ország szétszakad, tükör szeli ketté:

két partja két tábor, kettő részre szakad,

a félelemre és a félelemre.

Az igazság ezzel szemben

Mostanában néha megkérdezik, hogy voltaképpen ki is vagyok.

A barátok elmaradnak, vagy nem is ismernek rám. Feleljek!

Mintha az, hogy az ember megmutassa önmagát, magától értetődő jó

és erkölcsileg helyes döntés volna. Micsoda önhittség!

Mintha volna valaki, akit megmutatnunk közérdek és érdekesség,

mintha lenne mihez képest őszintének lenni és hazugnak.

Akik naplót vezetnek, ők hibáznak a legtöbbet.

Akik nem vezetnek, a leginkább ők csalódnak.

Hiszen tévedés azt gondolni, hogy van egy szöveg,

egy ismeretlen, de felfedezhető, amelyhez minden hozzámérhető.

Az igazság ezzel szemben az, hogy én az vagyok, aki este tízkor kinéz az ablakon.

Odakint váratlan vihar, az eső súlyos függönye,

morajló dörgés, és a lámpa fénye csak úgy imbolyog

a lombok súlyos rengésén keresztül.

Villámlik.

És én voltaképpen az vagyok, aki tudja, hogy mindez gyönyörű.

https://hu.wikipedia.org/wiki/Turi_T%C3%ADmea

Egyébként: ma reggelre leesett a beígért hó....