Pécsi képek, gondolatok

Nem vagyok templomjáró ember – vállalom a kijelentésemet. (Az én Istenem ugyanis nem templomokban lakik….)

Na, de egy kedves  blogos ismerősömet, aki nekem a csendhegyes blogban sokat segített, próbálnám én is vissza-segíteni, ugyanis ő Szt. Veronika képeket gyűjt.   https://veronikaigazikepmas.blogspot.com/

Örömmel ajánlottam, hogy majd szétnézek a pécsi templomokban, hátha van itt is ilyen kép.

Hogy hétköznap délelőtt nem lehet bemenni, azt még valahogy tudomásul vettem. De hogy a katolikusok ünnepnapján, a vasárnapon se lehet – azt kissé furcsállom.

Azt, hogy misére menőnek álcázzam magamat és miközben a hívők imádkoznak, én Veronika képeket keressek – hát azt valahogy nem tudom elképzelni….

Ma (vasárnap) az alábbi templomokat látogattam végig:
Lyceum templom, Irgalmasok temploma, Ferencesek temploma, Zárda templom – ezek mind zárva voltak (bár pl. az irgalmasokon ott egy tájékoztató tábla,  hogy vasárnap nyitva   8-tól 20-ig….)

A Dzsámiba (Belvárosi templom) és a Székesegyházba írd és mondd, 1900.- Ft a belépő….

Nos, nem akartam hinni a szememnek-fülemnek.. ..

Itthon megnéztem a pécsi püspökség honlapját  és ott ugyanezek a számok szerepelnek.

Hát nem tudom, mekkora a templomok látogatottsága, de én valószínű az isztambuli nagymecsetért se fizetnék ennyit.

(Csak zárójelben, pl. a Magyar Nemzeti Múzeum teljes árú felnőtt belépőjegye  1600.- Ft)

Így hát sajnos csak a jó szándék maradt. De ha valakinek lenne Szt. Veronika képe, küldje el nekem, majd továbbítom a gyűjtőnek.

Ahogy végiggyalogoltam tulajdonképp az egész belvároson, semmi, de semmi melegséget nem éreztem a szívemben. Se a Király utcában se a Széchenyi, vagy a Séta, vagy a Kórház téren… Nem volt rossz idő – de emberek alig-alig járkáltak, végtelenül lehangoló a sok bezárt üzlet, én nem is tudom miért, de olyan hullaszagot éreztem mindenütt….

(Lehet persze, hogy egy tűzijátékos, ordító-zenés estét kellett volna választanom, akkor talán többen vannak.)

Már nem tudnám elírni újra ezeket a sorokat:

„Drága városom,

kit a Mecsek úgy ölel karjával,

mint anya gyermeket –

mennyire szeretlek !”

Ha már velem volt a fényképezőm, készítettem pár képet:

 

A Csontváry múzeum

A múzeummal szemben Csontváry szobra áll.

 

Horváth Adolf Olivér ebben a házban lakott. Milyen jó, hogy nem él már   a kedves Olivér bácsi... megszakadna a szíve, ha látná a mostani állapotokat.

 

A Székesegyház mellé kerültek a Papnövelde utcából a régi apostol szobrok

A felújított zárda templom

A múltra emlékeztető sárga villamos (csak dísz)

Végre megkezdődött a néprajzi múzeum renoválása is. Hát épp ideje volt...