Városom két képen

Meghívót kaptam :

május 29, szerda, 18 h.

Kávéházi esték pécsi műbarátoknak

A Janus Pannonius Múzeum rendezésében sorozatunk következő alkotása, mely a megnyitó rendezvényt követően egy hónapon keresztül lesz látható a Nappali kávézóban (Pécs, Király utca 23-25.):

Friedrich Wilhelm von WITTINGHOFF

Pécsi látkép vadászjelenettel, 1837

(vászon, olaj, 63 x 95 cm)

A Janus Pannonius Múzeum tulajdona

(JPM ltsz.: 69.223)

Friedrich Wilhelm von Wittinghoff-ról

a biedermeier kor színvonalas pécsi veduta festőjéről keveset tudunk. Lyka Károly A táblabíró világ művészete című könyvében két helyen is említést tesz Wittinghoff Károlyról, aki talán a pécsi látkép alkotójának édesapja lehetett: 

„Kortársai műkedvelőnek tekintették a pozsonyi báró Wittinghoff Károlyt is, ez azonban felülemelkedett az átlagon rézkarcaival.”  

„A tízes-húszas évek fordulója körül járta meg az akadémiát a pozsonyi Wittinghoff Károly báró, aki tájképeket festett, és a grafikát is művelte. Bécsben halt meg 1826-ban.” 

A feltehetően Pozsonyból érkező hadmérnök Friedrich Wilhelm von Wittinghoff (más levéltári irat szerint Viettinghoff) 1825-ben telepedett le Pécsett, előzőleg 9 évig a bellyei uradalomban dolgozott gabonafelügyelőként. Pécsi letelepedési kérelmében rajzművészetet, építészeti- és tájképrajzolást, valamint szépírást tanítana, de megemlíti, hogy elméleti matematikában és tánctanításban is jártas. 

A városházi bejegyzés alapján1837-ben hagyta el a várost: „Vietinghoff Fridrik rajzoló mester a városban 13 esztendeig űzött tanításairól és viseletéről magának bizonyító levelet kiadatni kér.” Hirtelen távozását talán a mohácsi Reder Károlynak való 20 ezüstforintos adóssága indokolja, kihasználva azt a szép 19. századi lehetőséget, hogy a kor kezdetleges személyi nyilvántartása és nehézkes bürokráciája miatt egy másik városba költözéssel a tartozás tulajdonképpen behajthatatlan volt. 

Természetesen csak merész feltételezés, hogy a művész Pécset ábrázoló látképén vázlatosan maradt házak ennek a sebtében távozásnak nyomait őrzik. De így egy pikareszk történet lehetséges főhőseként: Friedrich Wilhelm von Wittinghoff festő- és rajztanár zsánerekkel, köztük egy vadászjelenetettel díszített, gondos aprólékossággal festett pécsi városképének bizonyos részleteit befejezetlenül hagyva – utazóládájában festőeszközeivel – a hajnali postakocsival sietve elutazott. 

Eltűnését fájdalommal vette tudomásul néhány tanítványa, a mohácsi Reder Károly és most a művészetkedvelő utókor.

(Csak zárójelben jegyzem meg, hogy a „veduta” szót életemben nem hallottam. Jelentése: látkép, tájkép; táj, város vagy épületcsoport valósághű távlati ábrázolása )

És e fenti szöveg alatt volt ez a festmény, a városomról, amin az látható, milyen volt Pécs 178 évvel ezelőtt. Ezt a képet nem ismertem, pedig elég tisztességes „régipécs” képgyűjteményem van.

És magam se értem miért, de úgy megdobogtatta a szívemet. Ezen a helyen ugyanis felismerem a helyszíneket, míg ha ma, egy hasonló kép kerülne elém, hát sok mindent már így, ilyen tisztán nem tudnék megmutatni.

Hogy ezt önmagamnak is bebizonyítsam, keresgéltem egy hasonló szögből készített mai fotót, nagy nehezen találtam is egy majdnem passzolót – és bizony igazam volt, a régi képen sokkal több minden „látható”, mint a main.

Szeretem az ilyen játékokat.Elterelik a figyelmemet a hétköznapi  gondokról/eseményekről. Elvisznek egy egészen más, kedves, régi világba. Szeretek ott lenni.

(Nem biztos, hogy ez a dolog/téma rajtam kívül érdekel bárkit is, de szeretném ezt a képet megőrizni, és itt a blogban -remélem- jó helye lesz.)

P.s. Ha rákattintasz a képre - természetesen nagyobb méretben jelenik meg.