https://marieclaire.hu |
Majd egy hetes
géphiba miatt nem tudtam kedvenc oldalaimat nézni/olvasni…
Hiányoztak.
És most,
amikor tegnap este visszatértem és nekifogtam, hogy bepótolom a hiányokat –
most láttam, hogy ismét kevesebben lettünk (blogírók).
Kissé
elgondolkodtam a dolgon, talán fájlaltam is pár percig, aztán rájöttem – ez csak
annak az útnak újabb állomása, amin járok, amit ha nagy szavakat akarnák
használni, hát az „életem útjának” is
nevezhetek.
Hogy 75 éve
mindig csak a veszteségek győzedelmeskednek felettem – nem mondanám, hogy
örömmel tölt el. De ahogy 75 éve minden veszteségemből talpra álltam (eddig) –
ebbe se fogok belehalni.
Nem írtok
blogot ? Jó.
Nem
kommenteltek? Jó.
Irány
kedvenc és népszerű oldalatok, élje ki mindenki ott magát kénye-kedve szerint….
nyilván van abban is öröm… Legyen tiétek.
Én megmaradok
ennél az ócska, öreg, unalmas, önmagamban dörmögő változatnál, a blogírásnál és
tényleg nem fáj, ha senki se olvas/kommentel. Hovatovább oda jutok, hogy én se
fogom ezt tenni mások blogjánál – mert hát minek is….
Amíg itt
voltatok, jó volt, de van élet nélkületek is.
Reményik Sándor
Mi mindíg búcsuzunk
Mondom néktek: mi mindíg búcsuzunk.
Az éjtől reggel, a nappaltól este,
A színektől, ha szürke por belepte,
A csöndtől, mikor hang zavarta fel,
A hangtól, mikor csendbe halkul el,
Minden szótól, amit kimond a szánk,
Minden mosolytól, mely sugárzott ránk,
Minden sebtől, mely fájt és égetett,
Minden képtől, mely belénk mélyedett,
Az álmainktól, mik nem teljesültek,
A lángjainktól, mik lassan kihűltek,
A tűnő tájtól, mit vonatról láttunk,
A kemény rögtől, min megállt a lábunk.
Az éjtől reggel, a nappaltól este,
A színektől, ha szürke por belepte,
A csöndtől, mikor hang zavarta fel,
A hangtól, mikor csendbe halkul el,
Minden szótól, amit kimond a szánk,
Minden mosolytól, mely sugárzott ránk,
Minden sebtől, mely fájt és égetett,
Minden képtől, mely belénk mélyedett,
Az álmainktól, mik nem teljesültek,
A lángjainktól, mik lassan kihűltek,
A tűnő tájtól, mit vonatról láttunk,
A kemény rögtől, min megállt a lábunk.
Mert nincs napkelte kettő, ugyanaz,
Mert minden csönd más, - minden könny, - vigasz,
Elfut a perc, az örök Idő várja,
Lelkünk, mint fehér kendő, leng utána,
Sokszor könnyünk se hull, szívünk se fáj.
Hidegen hagy az elhagyott táj, -
Hogy eltemettük: róla nem tudunk.
És mégis mondom néktek:
Valamitől mi mindíg búcsuzunk.
Mert minden csönd más, - minden könny, - vigasz,
Elfut a perc, az örök Idő várja,
Lelkünk, mint fehér kendő, leng utána,
Sokszor könnyünk se hull, szívünk se fáj.
Hidegen hagy az elhagyott táj, -
Hogy eltemettük: róla nem tudunk.
És mégis mondom néktek:
Valamitől mi mindíg búcsuzunk.
Ez a vers! Köszönet érte, szeretem. Oly szép és mély.
VálaszTörlésIgaz sorok és ha az ember ilyeneket talál, akkor szinte úgy érzi, helyette írták...
TörlésÉszrevettem én is hogy csökken lassan a létszám. Nekem az esik rosszul mikor kizárnak a blogjukból, nem baj van elég blog amiket szívesen látogatok:)
VálaszTörlésÉn is így gondolom. Épp ma d.e. nézelődtem, és találtam blogokra, melyeket eddig nem ismertem. Hát majd "átpártolok" oda... Azért nem félek, marad a neten olvasnivaló...
TörlésNekem hiányoztál és örülök, hogy megjavult a géped!
VálaszTörlésKlassz ez a vers, köszi!
Régóta alig vagyunk - mondom nagyképűen, pedig én is egyre ritkábban jövök... Most épp ki nem ír blogot?
Írj, csak, írj csak, jó olvasni, ne hidd, hogy látogató nélkül maradsz és valóban, van rengeteg blog és egyéb olvasnivaló a neten! Mindig is lesz!;)
A gép-javulás bizony nagy öröm volt, hiszen bennem volt a félsz, hogy mekkora a baj...Mert ugye, ha nagy... akkor tényleg baj van. No de a lényeg, újra működik és még én is működöm.
TörlésÉs igen, folytatom én a blogomat, olyan-amilyen, aki akarja olvashatja - aki kommenteli mindig számíthat a válaszomra - szóval ez van és én ezt szeretem. Pont.
Én is napi szinten olvasom a szinvonalas és érdekes bloggodat, de nem kommentelem, csak örülök neki hogy esténként olvashatom. Akkor szoktam jelentkezni,amikor abba akarod hagyni.
VálaszTörlésNem az olvasók száma s fontos, hanem az hogy kiirod magadból a gondolataidat vagy azt ami foglalkoztat (rengeteg és érdekes))Ezért kérlek, irj továbbra mindenröl. Ez a vers is nagyon szép, köszönöm.
Látod kedves névtelen, miattatok is folytatom - hiszen tényleg nem tudhatom, hányan néznek be ide rendszeresen. Többnyire igyekeztem olyasmiket írni, amiről azt gondoltam, talán mást is érdekelhet. Persze néha itt "eresztem ki a gőzt is"...Na de ez vagyok, ilyen vagyok. Mindenkinek örülök, aki velem tart, akár névvel, akár névtelenül, mert:
Törlés"... Nem jó az embernek egyedül lenni..." az életben se, a blogvilágban se.