Tegnapelőtt az uborkaeltevésen volt a
sor.
Többféle
változat készült. A kovászos épp elfogyott, tehát csináltam ezt is, aztán
– mivel „előre-gyártott” saláta van készen a hűtőmben, ilyenre most nem volt
szükség - a ducibbakat legyalultam, bezacskóztam és mentek a mélyhűtőbe.
(Zárójelben,
annak, aki nem tudná: az uborkasaláta elég hosszú ideig romlatlan marad a
normál hűtőszekrényben, teljesen elkészített, ecetes állapotban, jól zárható dobozban –
ezt hívom én előre-gyártott salátának. Legyalulva pedig a mélyhűtőben is jól
eltartható.)
A legszebb
darabok u.n. sós-uborka formájában télre lettek bespájzolva.
Miközben
pucoltam, eszembe jutott a gyerekkorom és a Nagymamám megint. Amikor uborkát
pucolt, a két végét levágta, óvatosságból (ellenőrizendő, nem keserű-e? mindkét
végét megkóstolta), a végekről levágott két kis bubocskát pedig, - mint az ördögök
kezdődő szarvacskáját - a homlokunkra „ragasztotta”. Az uborka nedvessége miatt
ott maradt az persze mindenféle ragasztó nélkül is. Mennyit nevetünk
ezen.…Istenem, de rég volt…
És bár én is levágom az uborka-végeket, de csak ilyen arcocskára tudom felragasztani....
És bár én is levágom az uborka-végeket, de csak ilyen arcocskára tudom felragasztani....
Nagyon szorgos vagy,ha téged nézünk, akár jöhet is a tél! :) Nekem még bőven van restanciám kint, bent egyaránt.
VálaszTörlésAranyos a nagymamás történeted és az arcocska is. Én is a nagymamámtól tanultam, hogy meg kell nyalni az uborka végét, mert ha csak egy is keserű, elrontja az egészet! Az pedig nagy baj lenne, mert nálunk igazi kedvenc az "ubisali"!:)
Ugye, vannak apró trükkök, amiket el lehet lesni - már ha van kitől...
TörlésNem tudom a mai nagymamák raggasztanak-e uborka-szarvacskát az unokáik homlokára - de örülnék, ha még lennének ilyen nagyik.