Az Orion bal válla

Tegnap este először a Vénuszt csodáltam meg – valami hihetetlenül gyönyörűséges, hatalmas, fényes csodaként ült az ÉNY-i égen. Kár, hogy olyan hamar eltűnt, és később, amikor kedvenc Orionom meglesése miatt voltam kint az udvarban – a Vénusz már másfelé járt.

Na de az Orion… Nem tudok betelni vele, nem tudok belenyugodni, napok óta foglalkoztat az a hír, amiről pár napja már egyetlen sorban írtam. Most egy kicsit részletsebben olvashat itt a valószínű várható eseményről az, akit a téma érdekel:

Az Orion „bal válla”, a Betelgeuse az egyik legfényesebben ragyogó csillag az égen, most azonban valami egészen furcsa dolog történik vele: egyre jobban halványul és egyelőre a kutatók sem tudják megmondani, mi állhat ennek a jelenségnek a hátterében.

Egyes csillagászok úgy vélik, a fokozatos fényességcsökkenés egy szupernóva-robbanás előszobája lehet.... A halványulás néhány hete kezdődött és a mérések szerint egyre erőteljesebbé válik.

A Betelgeuse az Orion csillagkép főcsillaga, idáig a második legfényesebb csillag volt a csillagképben, és az égbolt kilencedik legfényesebb csillagának számított – ezúttal viszont a huszadik helyre zuhant vissza.

A közelgő megsemmisülés nem lenne túlzottan meglepő: vörös óriásról beszélünk, egy olyan csillagról, ami magjában már kimerítette hidrogénkészletét és elkezdte a magot körülvevő rétegben lévő hidrogén égetését. Életét elképesztően káprázatos szupernóva fogja lezárni. Ha ez bekövetkezik, a robbanást a Földről könnyedén, akár szabad szemmel is látni lehet majd, a Betelgeuse ugyanis mindössze 650 fényévre van tőlünk.

A vörösen fénylő gigász december folyamán egyre halványabb lett, mígnem olyannyira elhomályosodott, mint még korábban soha. Abból pedig, hogy egyre jobban elveszti fényességét, arra következtethetünk, hogy már nem sok maradt hátra az „életciklusából”.

Amikor a szupernóvává alakulás végbemegy, az a Földről is látható lesz majd: amennyiben a Betelgeuse nappal robban fel, tisztán kivehető lesz az égbolton szabad szemmel is, éjszaka pedig az erős fényjelenség olyan erejű lehet, akár a teliholdé. A szupernóva-robbanás hatalmas lehetőséget tartogat a csillagászoknak: viszonylag közelről vehetik majd szemügyre az univerzum egyik leglátványosabb eseményét.

Természetesen a halványodás még nem jelenti egyértelműen azt, hogy a Betelgeuse hamarosan kileheli a lelkét, más tényező is állhat a jelenség mögött; a vörös óriás úgynevezett félszabályos (szemireguláris) változó, így a fényességváltozás egy kevésbé drámai (de mindenképpen látványos) folyamat része is lehet.

Mit nem adnék, ha ennek a csodálatos eseménynek szemtanúja lehetnék….Kár, hogy megtörténtét senki sem tudja előre megmondani – megállás nélkül viszont ugye mégse lehet az eget kémlelni éjszaka…

Egy dolog azonban magánál a csillag felrobbanásánál is jobban izgat: az agyam, a  szegény 75 éve földi léptékekkel élő kétmaroknyi kocsonya, egyszerűen nem érti, miképp láthatom én ma vagy holnap azt, ami  valójában 650 éve történt.

Szeretném tudni, hogy csak az én agyam képtelen erre, vagy mindenkié ?

Persze, hát persze, hogy elhiszem, hisz tudósok mondják. De legalább olyan valószerűtlen, mintha  I (Nagy) Lajos király becsengetne hozzám, végtére ő is 650 évvel ezelőtt élt/uralkodott. Épp akkor, amikor felrobbant a Betelgeuse……..

A ma esti csillagtérkép: