Vasárnap
van, reggel az ablakhőmérőn +8 fok. Ragyogó napsütés. Valójában az élet szép,
csak....
Itt egy kis
kedvrontó olvasnivaló.
Semmelweis országa
Tavasszal
egy kedves ismerősöm bement a kórházba egy rutinműtétre, és két hónap múlva
került elő, csontig lesoványodva, hulló hajjal. Majdnem belehalt egy
gyomorfertőzésbe. Később egy másik ismerősömnek csípőprotézist ültettek be, de
a sebe elfertőződött, és ő viszont bele is halt. Furcsa volt, de néhány esetből
az ember nem mer általánosítani. Most azonban, hogy kezembe akadt a 2018-as
kórházi fertőzésekről szóló hivatalos jelentés, nyilvánvalóvá vált, hogy nagy a
baj. Egy éven belül 15 151 kórházi fertőzés történt, és az érintett betegek
közül 541 ember meghalt. Csaknem annyian, mint autóbalesetben, ami tekintve,
hogy kórházba elvileg gyógyulni fekszik be az ember, elképesztő számarány.
És ezek
csak azok az esetek, amelyeket az intézmények diagnosztizáltak és jelentettek.
A Nemzeti Népegészségügyi Központ szerint valójában naponta kétszázan kapnak valamilyen
fertőzést a magyar egészségügyi intézményekben, ami nem kevesebb, mint a
betegek 3,5 százaléka. A jelentés három fő fertőzési fajtáról számol be.
Egyrészt a multirezisztens kórokozókról, vagyis azokról, amelyek már egyetlen
antibiotikumra sem reagálnak, és kifejezetten a kórházakban fejlődnek ki. De
legalább ilyen veszélyes a Clostridium difficile nevű baktérium is, amely
bélfertőzést okoz, illetve elég magas a vérmérgezések aránya. Nem is annyira a
számok, inkább az emelkedő tendencia az igazán riasztó. Elég csak a
multirezisztens kórokozók által létrejött fertőzésekre utalni: míg 2013-ban Olyan
persze nincs, hogy egy kórházban soha ne történjen semmilyen fertőzés,
hangsúlyozzák az orvosok, de hogy ilyen arányban növekedjen a számuk, az
nyilvánvalóan megengedhetetlen.
Mit lehetne tenni? Az elég valószerűtlen, hogy építsünk új, steril kórházakat a régiek helyett, mint Amerikában, hiszen ebben a kis országban még egyszer használatos eszközökre sincs elég pénz. Azt azonban a szakemberek is hangsúlyozzák, hogy az előírások szigorú betartásával a fertőzéseknek legalább a fele megelőzhető lenne. Alaposabb higiéniára lenne szükség, az eszközök rendszeres tisztítására, kevesebb spórolásra a fertőtlenítőszerekkel, alapos takarításra, és ha már a zsúfoltság ellen nem tehetünk, legalább gyakoribb szellőztetésre.
Mit lehetne tenni? Az elég valószerűtlen, hogy építsünk új, steril kórházakat a régiek helyett, mint Amerikában, hiszen ebben a kis országban még egyszer használatos eszközökre sincs elég pénz. Azt azonban a szakemberek is hangsúlyozzák, hogy az előírások szigorú betartásával a fertőzéseknek legalább a fele megelőzhető lenne. Alaposabb higiéniára lenne szükség, az eszközök rendszeres tisztítására, kevesebb spórolásra a fertőtlenítőszerekkel, alapos takarításra, és ha már a zsúfoltság ellen nem tehetünk, legalább gyakoribb szellőztetésre.
És ez
elsősorban nem pénz, hanem szemlélet kérdése. Először nyilván a kórházak
vezetőit kellene meggyőzni arról, hogy sürgős változásra lenne szükség, majd a
dolgozók szemléletén kellene fordítani. Például megtanítani őket alaposan kezet
mosni. Nem fogják elhinni, de a statisztikák azt mutatják, hogy míg
Magyarországon 2018-ban mindössze napi 9,5 liter alkoholos kézfertőtlenítőt
használtak el a kórházak, addig az EU-átlag már 2015-ben is 24 liter volt.
Mindez Semmelweis Ignác, az anyák megmentőjének hazájában. Alig merem leírni.
Koronczay
Lilla
A jegyzet
eredetileg a Nők Lapja 2019/48. lapszámában jelent meg.
Nagyon sok mindent felhozhatnék a kórházakat veszélyeztető fertőzési lehetőségekről.
VálaszTörlésEgy kórházban, amelyben egész nap ki-be járnak a látogatók, és használják a benti berendezéseket, mosdót, vécét, székeket, sőt az ágyra ülnek kinti ruhában. Mindezzel megannyi fertőzést visznek be a legyengült beteg hozzátartozóra és a többi betegre. A benti betegek közül is változatos higiéniával élő ember kerül össze.
Úgyhogy én azért tartom veszedelmesnek, mert ezek a lehetőségek mindenhol fennállnak, és elég kicsi a százaléka annak, hogy orvos, vagy ápolónő fertőz betegeket, a műszereket beleértve.
Régebben szigorúbb látogatási idő és mód volt fenntartva, ma már egy átjáróház a kórház.
Egyébként, itthon is allergiás vagyok, ha valaki utcai ruhában, táskával megpróbál ráülni a hálószobai ágyamra.
A múltkor ledöbbentem, amikor a barátnőm felháborodottan kiakadt, amiért nem adtam oda neki a szemüvegtörlőm, ami egy naponta rendszeresen használt pamut anyag. Kínáltam helyette másikat, de vérig volt sértve, és nem fogadta el. Bevallása szerint van, hogy 1 hétig sem törli meg a szemüvegét, ami állandóan rajta van. Már a veje is szólt neki, hogyan tud átlátni azon az üvegen. De ennek ellenére nem mondható, hogy ő és a környezete koszos lenne, sőt nagyon is szép rendet tart, de vannak dolgok, amire nem igényes. Nekem elég érzékeny a szemem, néha cseppeket is használok.
Tudod Kincse, ha lenne megfelelő minőségű és mennyiségű ápoló személyzet, akkor jogos lenne a javaslat, hogy a beteget ne látogassák annyian és annyiszor. De Magyarországon NEM EZ a helyzet. Az orvos is kevés, még kevesebb az ápoló és igenis spórolnak mindennel, amivel lehet.
TörlésPersze ez az átlagemberekre és az állami kórházakra vonatkozik. De egyelőre kevesen tudják a magánkórházakat megfizetni és kétlem, hogy ezen a téren a közeljövőben bármiféle változás lesz.
Nem akarok elkezdeni politizálni, mert már a gondolatától is rosszul leszek, de ebben az országban egyáltalán nem úgy mennek a dolgok, ahogy kellene. Ezen a (egészségügyi) vonalon se, márpedig itt élet-halál kérdésről van szó.