A
régi táróktól felfelé vezető úton egy darabig előre láttam – és észleltem, hogy
ott egy fiatalos van a régi nagy fák helyett az út bal oldalán – de legalább a
patak völgyében az öreg fák megmaradtak. Olcsó vigasz – de mégis valami…
 |
| Most ilyen.....(bal oldal) |
 |
| Mikorra lesz ilyen ? (jobb oldal) |
Nem
akarok én itt most (újra) kitérni a nálunk divatos erőirtásokra – kár elkezdeni
vitatkozni megint róla, én tudom, láttam, Németországban vannak más módszerek
is. Mindegy, amit kivágtak és a pécsi erőműben eltüzeltek – annak már mindegy…
Szóval
mentem felfelé – részben elmélkedve a múlton, részben a viszonylag kevés kis virágot
fotózva:
 |
| Fekete nadálytő |
 |
| Télizöld meténg |
 |
| Idén rengeteg szamóca virág van mindenhol |
 |
| Ez itten egy ganajtúró bogár |
 |
| Cseperedő bükk és tölgy gyerekek |
 |
| Fogalmam nincs, milyen gomba, még ilyen lakkos fényű kalapot sose láttam |
 |
| Hát nem csodás "alkotások" ? |
…és
miközben gyalogoltam, végig arra gondoltam, vajon megvan-e még „a hely” ahol meg
szoktunk pihenni Lilivel. Nagyon, nagyon sokat ücsörögtem itt. Magam se értem,
de valahogy hiszek abban, hogy bizonyos helyek bizonyos embereket mint
vasreszeléket a mágnes – vonzanak. Van pár ilyen helyem, és kíváncsi voltam,
sok év után mi van ott most ?
Nos,
részben öröm volt a viszontlátás, részben maradt a szomorúság, mert ugye még
megvolt a kidőlt fa (!!!) amin ülni szoktam – és most is oda ültem - Lili nélkül…
És
hát sajnos az út másik oldalán még az előbb látottaknál is fiatalabb „erdő” volt.
Nem mondanám, hogy felhőtlen öröm volt – viszont az agyamban én azt és akkor
látok, amit és amikor akarok – tehát én most a régi erdőt és Lilit akartam…
Jó
is volt, meg szomorú is….
 |
| Ott van ! Még megvan ! |
 |
| Hihetetlen, de tizenéve is ezen a fatörzsön ücsörögtem.... |
 |
| ....vele.... |
 |
| Az út amin feljöttem... |
 |
| ....és sajnos az út nyugati oldala.... |
Aztán
mentem még kicsit tovább, addig akartam eljutni, ahol meredekebbé válik az út –
és emlékeztem, hogy ott annak idején köveket gyűjtöttem. És megvolt, az is, azt
is megtaláltam! És hiába fogadtam meg százszor, hogy már többet nem szedek fel
és hordok haza köveket – csak begyűjtöttem még 8 db-ot. Muszáj volt. Megszólítottak,
hogy vigyem haza őket és én engedelmeskedtem…Semmi különlegesség nem volt
köztük, vagy ki tudja ? Nekem olyan vad fantáziám van, hogy sok mindenbe „belelátok”
olyasmit, ami nincs is ott. Mindegy…. én szeretem a köveket – jobb, mintha a sört
szeretném….
 |
| Mondom, semmi "extra"..."csak" kövek.... |
És
itt aztán végére is értem a mára tervezett útszakasznak. Indultam lefele...
Hazafelé
még megálltam a Karolina külfejtésnél, amit most kezdenek feltölteni –
hááááááááát….én nem tudom mikorra lesz ez kész?
Ill. találtam az úton egy csőtörést, még csak szivárgó állapotban – amit
amikor hazaértem, azonnal bejelentettem a Vízműnek.
Hát
ennyi. Lehet, hogy „olvasva” nem valami nagy élmény, de én tudom, hogy x év múlva is milyen jó lesz nekem ezt
visszanézni-olvasni.
Fekete nadálytő az a lila virág.
VálaszTörlésLili gyönyörű, okos fejű kutya volt.
Megnéztem az orvosi atracélt, nehéz őket elválasztani. A nadálytőnek tán szélesebbek a levelei, de rokonság.
TörlésHmmmm.... Akkor egyelőre így hagyom - végülis nem nagy baj, ha kicsi tévedés van a leírásban :-)
TörlésLili, igen Lili a világ legdrágább kutyája volt. Nem Ft-ban mérve.........
(Bár mostanában nem szívesen ajánlom én ezt az "újságot"... ) Kivételesen... ( itt nem célozgatnak arra, hogy ki a felelős mindezért... (stb.) - hiszen az új polgármestertől ezt is számonkérni... korai lenne. ( Na, hagyjam.) Ez a cikk címe (eléggé friss) Begyógyulhat a tájseb: folyik a munka a Karolina-külfejtés.... ( esetleg nézze meg az, akit érdekelne.)
VálaszTörlésKösz a cikket, elolvastam - majd (ha még élek) beszámolók arról, hogy mi lett a tervekből. Bár az elültetni tervezett fák megnövését már nem fogom megélni - viszont az akácos kiirtását még biztos.
TörlésNa, de mindegy - majd csak lesz valami ....
vagy se....
Szerintem meg bármilyen kis kirándulás felértékelődik most és attól, hogy nem zsannamanna hely, még lehet szép. Szép attól, hogy utánozhatatlan zöld minden, az apró kis vadvirágok, a "csak kövek", a régi hely feletti örömöd, szóval rendben van ezzel az úttal minden. Én is örülnék neki, nagyon is! :)
VálaszTörlésNekem sem a hely "szépsége" volt most és itt a fontos, hanem az emlékek - még ha kicsit fájóak akkor is.És igenis enni fogok, mert ha "bezárkózom" - akkor vége az életemnek.
TörlésSzerintem is nadálytő az a virág a lógó virágfüzéreivel.
VálaszTörlésLélekajtós
Nos, köszönöm, akkor kijavítom....
TörlésSzépek a képek, a természet, minden! Nagyon jó, hogy elmentél és nosztalgiáztál kicsit, tedd máskor is!!! A fotók közül legjobban a köveket ölelő gyökerek tetszenek. Ott is az első, aminek a közepén - nekem - egy lány "leselkedik" kifelé.:) Szép szeme van!;)
VálaszTörlésJó játék, én is szoktam ilyesmiket "keresni" - de hidd el, nem mindenki "látja", amit mi látunk.....Én az első képbe macska-fejet láttam, (jó lehet "lány-fej is) a másodikba egy lustán elnyújtózó alakot...
TörlésSzia! Engem a fekete köveid fogtak meg. Az a legnagyobb fekete nem obszidián? Ráadásul mintha pattintott is lenne... Nagyon is érdekes. Bár én is hajlamos vagyok különös jelentőséget tulajdonítani semmiköveknek.
VálaszTörlésSétálni csak úgy és közben elmélkedni a világ egyik legjobb és ezáltal leghasznosabb dolga. Takarítja kifelé a szívben és a lélekben megbúvó gyötrelmeket. :-)
Nem, nem a fekete kövek egész egyszerűen fekete kövek, és nem is voltak eredetileg ilyen szép fényesek, csak én "kicsinosítottam" őket. (Olajos ruhával áttöröltem, így szebbek... :-))
TörlésKőmániás vagyok, mindenhol felszedek pár darabot - aztán itthon meg már nem tudok mit kezdeni velük. Az igazán értékeseket már elajándékoztam. van egy "Kövek" téma is a blog jobb oldalán, nézz be oda, ha érdekelnek a köveim.
A cél nélküli erdei séta pedig a legcsodásabb dolog. Nem kirándulok, valami vég-céllal, hanem csak "úgy megyek" míg kedvem, s erőm tartja. És fényképezek. És boldog vagyok. Kell ennél tőbb ?
Nem !