Drávasztárán újra

 Ma reggel, amikor kinéztem az ablakon, ezt láttam: 

Mintha nem is egyazon földrészen élnék, pedig nem hiszem, hogy az elmúlt éjszaka áttelepültem Dél-Európából az Antarktisz közelébe.

Tegnap csodaszép napom volt, ugyanis szívem-második-csücske Drávasztárán jártam. Barátnőm ötlete volt a sellyei arborétumban való séta, s oda meg ugye csak egy macskaugrás  az én Sztárám. 

A lelkem mélyén kis félelemmel indultam, hiszem másfél éve nem voltam ott, tavaly nem éreztem elég erőt, hogy elmenjek oda, ahol 49 év után már senki sem várna, akinek csak a sírjához tudok kimenni emléket idézni. De gondoltam, az élet megy tovább, a Dráva is folyik még, Sellyén meg régen néztem körül - menjünk ! Csodálatos időt fogtunk ki,  most kinézve az ablakon tényleg mintha nem azonos földrészen élnék,  a tegnap s a ma között akkora a különbség.

Az arborétum nagyon szépen rendben van tartva. Látszik, hogy gondozzák, a növények kis táblával vannak jelölve/ismertetve (régen én ilyenre nem is emlékszem) - viszont a kastély üresen áll és az "idő vasfoga" bizony rendesen harapdálja. Nem  értem, a tulajdonos legalább bizonyos apró dolgokra (pl. szétcsúszott esővíz elvezető) miért nem ügyel ?  Olyan szomorú ebben az állapotában látni a valaha szép volt épületet. És az idő kegyetlen, ha nem kezdnek rövidesen foglalkozni vele, csak tovább romlik. Nagyon sajnálnám, ha a most ugyan nem fotózott, de romos Vejtiben lévő épület(ek) sorsára jutna. 

Szinte hihetetlen, hogy január 30-án  majdnem tejes pompában nyílnak a krókuszok. Ha csak egy héttel később megyek, valóságos krókusz-tengert láthattam volna. Sajnos a fénykép nem adja vissza a látványt most még csak aprócska bimbókkal van telisdeteli ez a hatalmas kert-rész: 

A méhecske  dolgozik, a pók meg napozik...

A téltemetőre is rájárnak már a szorgos kis méhek.

Illatos lonc

Őszi varázsmogyoró

Aranyvessző

Gyönyörű ez a park, hatalmas fái előtt csak csodálattal és tisztelettel lehet állni:

Néhány a park szobraiból:

Aztán átmentünk Sztárára, először barátnőm elhagyott házához, hát nem szégyellem, sírnom kellett, miképp a sírjánál is. Másfél éve, hogy utoljára itt voltam - és milyen szomorú esemény kapcsán...

De aztán lementünk a Drávához.... meglehetősen alacsony a víz, Ny felé nem nagyon lehetett fotózni, pont onnan sütött a nap...

Barátnőm fia itt ért utol bennünket. Örömmel borultunk egymás nyakába, jó volt újra találkozni...Majd visszamentünk a házhoz - hát....bizony számomra szomorú volt, amit láttam, dacára, hogy aranyos a kis bari, meg a tehenek, meg a boci, meg a cica-sereg, meg az öreg kutya....de semmi se a régi már...

A cicák fotója valamiért nem sikerült, ez 2 éves kép - de most sincsenek kevesebben. Nem kér valaki cicát ? Ingyen adjuk....

Hazafelé kis kanyarral Piskó, Vejti felé mentünk - de nem is tudom, jól tettük-e ? Az út változatlanul lélek-rázó, a falvak képe ijesztően szomorú, a pár éve még álló, bár évtizedek óta használatlan tsz-épületek zöme most már el van bontva. Gondolom a téglát akár ingyen elvihetné bárki, mégis óriási halomban ott áll, törmelékkel együtt, s a gaz fogja jövőre benőni. Nem kell senkinek....A Vejtiben lévő (általam) kastélynak nevezett épültnek már a fél teteje hiányzik, nem sok kell, hogy az is összedőljön. Milyen jó, hogy én hosszú évek óta "dokumentáltam" haldoklásukat. Most már lassan más nyomuk se lesz, csak az én blogom...Rossz volt ezt látni, ez kérem itt nem Európa. Ez Magyarország déli határvidéke...

Mindegy, se segíteni, se változtatni nem tudok, csak sajnálom. Mindent sajnálok, ami ebek harmincadjára megy, kerül, és talán tovább nem is szövegelek..Gondoljatok, amit akartok...

Egyszer nagyon nagyon régen azt a címet adtam egy sztárai utamnak, hogy "Keserédes"... Ennél jobb szavam most sincs....

Kicsit kiegészítem a kastéllyal kapcsolatban a mesémet, hozzáolvastam némi tudnivalót a kastélyról:

 „Az 1800-as évek elején a sellyei uradalom a Draskovich família birtokába került. A Kastély XVIII. században épült.  Draskovich Iván volt az, aki a kastély köré létrehozta a kastélyt övező parkot az 1760-as években. II. József 1781-ben mezővárosi rangot adott Sellyének.

A Draskovich kastély körüli 7,65 hektáros arborétum 1965 óta természetvédelmi terület, mely botanikai értékei miatt került védelem alá. Az arborétum számtalan ritkaságot rejt magában, s Dél-Dunántúl legszebb és legfajtagazdagabb parkja. Mai állománya 240 lombhullató és 115 örökzöld fajta. Idegenforgalmi értékét növeli az is, hogy a Nemzetközi Festő- és Faszobrász Alkotótáborokban készített alkotások közül mára 11 faragott szobor került felavatásra területén. A ritkaságok között kell megemlíteni a mamutfenyőt, a balzsamfenyőt, a jegenyefenyőt és a japánakácot.” Ebben a cikkben van más érdekes adat is.

https://www.historicgarden.net/print.php?varos=943&nyelv=hu

Ez pedig egy 2014-es cikk – nagy valószínűséggel a politikai szemétkedés/harcászkodás nem ért véget. Csak szétesik majd előbb-utóbb a kastély és akkor könnyebb lesz eldózerolni…

http://pecsitukor.hu/tartalom/tiff%C3%A1n-azt-sem-tudja-hol-%C3%A9p%C3%BCl-sellyei-koll%C3%A9gium