Tegnap a macskák... ma meg ezt a két kutyás történetet találtam:
„Jó napot kívánok! Mennyiért adja a kiskutyákat?”
„15 és 20 ezer forint között van az áruk.” – felelte a kereskedő.
A kisfiú előkotorta a zsebéből az összes pénzét, majd a boltos felé fordult: „Van majdnem ezer forintom, megnézhetem a kutyákat?”
Az állatkereskedő elmosolyodott, majd füttyentett egyet. Liza, az anyakutya máris szaladt felé a kennelből, nyomában öt apró szőrgomolyaggal. A kisfiúnak egyből feltűnt, hogy az egyik kölyökkutya jóval lemaradt a többiektől, ezért meg is kérdezte a boltostól, hogy mi van vele.
„Az állatorvos megvizsgálta, és kiderült, hogy a csípőjével van gond. Soha nem fog tudni úgy szaladni, mint a társai.” – felelte a boltos.
A kisfiú csillogó szemekkel így szólt, miközben a kiskutyát simogatta: „Őt szeretném megvásárolni!”
„Á, ne akard megvásárolni.” – mondta a boltos kissé leereszkedő hangvétellel – „Ha tényleg ő kell neked, odaadom ingyen.”
A kisfiú egyenesen a férfi szemébe nézett, és határozottan ezt mondta neki: „Nem akarom, hogy ingyen odaadja nekem ezt a kutyust. Ő pontosan ugyanolyan értékes, mint a társai, egy picivel sem kevesebb náluk. Kifizetem a teljes árat. Most odaadok annyit, ami van nálam, és minden hónapban fizetek 200 forintot, amíg nem törlesztettem.”
„Nem érdemes pénzt adnod érte.” – ellenkezett a boltos – „Soha nem fog tudni úgy szaladni és ugrálni veled, mint a társai.”
A kisfiú ekkor váratlanul felhúzta a nadrágja szárát, és megmutatta összeroncsolódott bal lábát, amit egy fémszerkezet tartott össze.
„Én sem futok túl jól. Ennek a kutyusnak olyan társra van szüksége, aki megérti őt, és olyannak szereti, amilyen.”
*****
A gyermeki bölcsesség gyakran tör utat magának. Ez a kisfiú felismerte, vagy talán még ösztönösen tudja, hogy mi a legnagyobb ajándék, amit kaphatunk másoktól, és amit mi magunk is adhatunk másoknak. Ez az ajándék a feltétel nélküli szeretet. Egy olyan ajándék, ami semmi mással nem pótolható.
És egy másik kutyás történet, szomorúbb véggel...
A gyermeki bölcsesség gyakran tör utat magának. Ez a kisfiú felismerte, vagy talán még ösztönösen tudja, hogy mi a legnagyobb ajándék, amit kaphatunk másoktól, és amit mi magunk is adhatunk másoknak. Ez az ajándék a feltétel nélküli szeretet. Egy olyan ajándék, ami semmi mással nem pótolható.
(Sokan érezik túl kevésnek magukat. Kiemelik a saját hiányosságaikat, görcsölnek azon, amit önmagukban rossznak látnak, és elkeseredetten beletörődnek abba, hogy másoknál kevesebbet érnek. Pedig könnyen lehet, hogy ez egyáltalán nem igaz. Erről szólt ez a megható történet.....)
Egy kiskutya monológja
Kedves Ember ! (Gazdám ?)
Kedves Ember ! (Gazdám ?)
Meguntatok, és elvittetek a menhelyre. Túlzsúfolt volt, és én egy szerencsétlen számot kaptam. Egy fekete műanyag zsákban vagyok. Néhány más kölyök megkapja majd az én alig használt pórázomat, amit itt hagytatok. A nyakörvem kicsi volt és piszkos, de a hölgy levette rólam, mielőtt átküldött volna a Szivárvány-hídon.
Lehet, hogy még otthon lehetnék, ha nem rágom szét a cipődet? Nem tudtam, mi az, csak annyit, hogy bőr, és ott van a padlón. Csak játszottam.
Lehet, hogy még otthon lennék, ha szobatiszta vagyok? Az orrom beledugása abba, amit én csináltam, csak megszégyenít. Vannak könyvek és kutyakiképzők, ahonnan megtanulhattad volna, hogy hogyan kell nekem megtanítani, hogy jelezzek az ajtónál.
Lehet, hogy még otthon lennék, ha nem viszek be bolhákat a lakásba? Bolhairtó nélkül nem tudok megszabadulni tőlük azután, hogy napokig kint hagysz az udvaron.
Lehet, hogy még otthon lennék, ha nem ugatok? Csak énekeltem, “ijedt vagyok”, “magányos vagyok”, “itt vagyok”, “a legjobb barátod akarok lenni”.
Lehet, hogy még otthon lennék, ha felvidítalak? Ha megütsz, nem tudom megtanulni.
Lehet, hogy még otthon lennék, ha szántál volna időt arra, hogy megtanítasz helyesen viselkedni? Az első hét után már nem törődtél velem, pedig én az összes időmet arra szántam, hogy VÁRJAK RÁD!
Ma meghaltam.
Lehet, hogy még otthon lehetnék, ha nem rágom szét a cipődet? Nem tudtam, mi az, csak annyit, hogy bőr, és ott van a padlón. Csak játszottam.
Lehet, hogy még otthon lennék, ha szobatiszta vagyok? Az orrom beledugása abba, amit én csináltam, csak megszégyenít. Vannak könyvek és kutyakiképzők, ahonnan megtanulhattad volna, hogy hogyan kell nekem megtanítani, hogy jelezzek az ajtónál.
Lehet, hogy még otthon lennék, ha nem viszek be bolhákat a lakásba? Bolhairtó nélkül nem tudok megszabadulni tőlük azután, hogy napokig kint hagysz az udvaron.
Lehet, hogy még otthon lennék, ha nem ugatok? Csak énekeltem, “ijedt vagyok”, “magányos vagyok”, “itt vagyok”, “a legjobb barátod akarok lenni”.
Lehet, hogy még otthon lennék, ha felvidítalak? Ha megütsz, nem tudom megtanulni.
Lehet, hogy még otthon lennék, ha szántál volna időt arra, hogy megtanítasz helyesen viselkedni? Az első hét után már nem törődtél velem, pedig én az összes időmet arra szántam, hogy VÁRJAK RÁD!
Ma meghaltam.
Szeretettel:
A kiskutyád
http://gallery.site.hu/u/Vaci_Menhely/sintertelep/Egy_kiskutya_monologja.jpg.html
A kiskutyád
http://gallery.site.hu/u/Vaci_Menhely/sintertelep/Egy_kiskutya_monologja.jpg.html
Nagyon tetszett, mindkettő, annak ellenére hogy szomorú történetek. Nagyon megható volt, de nagyon sok igazság van bennük....
VálaszTörlésGondolkodtam is, hogy betegyem-e így "az ünnepek előtt" - de engem megfogott/hatott mindkét írás, gondoltam hátha mást is. Majd holnapra kitalálok valami vidámabbat...
VálaszTörlésMindkét történet inkább szomorú, de nagyon megható.
VálaszTörlésÖrülök, hogy neked is tetszett.
Törlés