Egyszer volt, hol nem volt(am) - hazafelé autózva és a kereszteződésben pirosat kapva, még a nyáron észrevettem egy japánbirs bokrot, amit benőtt a vadszőlő és a borostyán. Amikor elhúztam mellette, a bokor, aki nekem gyerekkorom kedvenc bokrát juttatta eszembe, utánam kiáltott : "Szabadítsd meg a gonosztól !" s ezt én azonnal megértettem, mi több, rögtön tudtam is, mit kell(ene) tennem...
 |
| A kis kócos... |
Azt kéri az én gyerekkori kedvencem rokona, hogy a galád és őt fojtogató borostyántól, de főképp a vadszőlőindáktól szabadítsam meg... Be kell valljam, többször is gondoltam rá, hogy teljesítem a kérését, de valahogy mindig akadt valami fontosabb, nem esett útba, közbejött ez meg az...stb.
És akkor tegnapelőtt megint pirosat kaptam abban a bizonyos kereszteződésben, s a bokor ismét rám kiáltott: "Mindjárt lejár az év és te semmit nem tettél értem..."
Szörnyű lelkifurdalásom lett, elaludni is csak altatóval tudtam.És akkor ma (ez még dec.21 volt...) kézbe-kaptam a metszőollót és elmentem az én bokromhoz. És megpucoltam. Megszabadítottam a borostyán 95 %-ától és a vadszőlőtől szinte teljesen. Csak az a kár/baj, hogy ezek az invazív, erőszakosan terjedő, de amúgy igénytelen növények erősebbek, mint az én szerencsétlen japánbirsem, mi több, nálam is erősebbek, hiszen nem voltam képes tövestől kiszakítani, elpusztítani őket. Gyökerük bent maradt, a borostyánnak kisebb ágai is - így hát jövőre újra befutja a bokrot ez a két gyilkos...
Mert azok ám... Ha én most nem kaszabolom le őket, 1-2 éven belül megfojtják, megölik az én szerencsétlen, védekezni nem tudó japánbirsemet. Sajnos már csak ilyen az élet. Az erőszakosak legyőzik a gyengét - többnyire. Legalábbis akkor biztosan, ha a gyengének nem akad pártfogója....
Így hát ma, valószínű az életem hátralévő idejére is feladatot kaptam: nevezetesen évente legalább egyszer meg kell szabadítanom a japánbirs bokromat a gyilkosaitól...Mert hát a közmunkásoktól ilyen szintű tevékenységet sajnos nem lehet elvárni...Ennél durvább dolgok se érdeklik őket, de hát minek is....
Nos, ha ad hozzá erőt a kedves Jóisten, én meg is fogom tenni.
Amen....
 |
| Nyiratkozás után |
És a bokrom tudta, hogy jövök...
Ugyanis nevelt nekem meglepetésképp és hálája jeléül december 21-re egy pici virágot.
Köszönöm !
 |
| Remélem, nyárra lesz ilyen virága... |
Ez egy nagyon jó célkitűzés! Bár én tartottam volna tőle, hogy valaki rám szól a ténykedésért. Eléggé mafla és Pechvogel vagyok ilyen szempontból, pedig nem csitri vagyok már, pár nap múlva jön a 60. És hála a képnek, amit kitettél, most már biztos vagyok benne, hogy a szőlőnkben, amit apósoméktól örököltünk (sajnos) több mint 10 éve már az egyik dűlőben, a Hegy oldalában , a kérdőjeles bokor japán birs. Eddig is majdnem biztos voltam, de most tuti😊.
VálaszTörlésBevallom, egy kissé féltem én is, hogy elzavarnak - de lám, az "embereket" manapság semmi sem érdekli különösebben....legalábbis ami az érdekszférájukon kívül történik...
TörlésDe jól tetted! Én is szerettem volna egy japán birset a kertembe, szedtem magot a barátnőméről, de nem kelt ki, márciusban rendeltem Megyeri Szabolcstól, erre dec.10-e körül felhívtak, hogy szállítsák-e még, de akkorra már elveszett a bizodalmam bennük és nem gondoltam, hogy karácsonykor kellene ültetnem, így lemondtam. Így maradtam japán birs nélkül. - th
VálaszTörlésSajnos nem értek a japánbirs ültetés technológiájához, de amilyen enyhe a tél, lehet, elültethetted volna... Szerintem igénytelen és virágzáskor szép bokor.
TörlésA legszebb karácsonyi ajándék! Te adtál, a japánbirsnek, sőt kaptál js tőle!
VálaszTörlésValóban az. Legalább a virágok és köztem ez még működik....azt hiszem... remélem........
TörlésEgyszerűen megható. Bár mindenki vállalna egy bokrot, vagy fát! Jó kis cél, feladat!
VálaszTörlésBevallom, izgultam kicsit, míg nyírtam - de lám EZ SE érdekel senkit. Akár az egész bokrot kivághattam volna..........
Törlés