Olyan ez a viszony, mint egy szerelem...Tudom, hogy furcsának tűnik ez a mondat, mégis leírtam, hiszen én érzem, amit érzek...
Olyan régóta nézem/csodálom/kutatom Orion titkait (már amennyire lehetőségeim engedik), hogy tán jobban ismerem, mint sok földi (volt) szerelmemet.
Nem kell engem ezért kinevetni, vagy bolondnak tartani (bár nem zavar) - de ezekben a téli hónapokban, amikor ez a csillagkép az én kis darabka egemet uralja (a szó valódi értelmében, hisz oly kicsi ez a felület, hogy más nem is nagyon látható innen, a kertemből), szóval ilyenkor majdnem minden este kimegyek, és ellenőrzöm: Megvannak ? A helyükön vannak ? Vörös-e még a Betelgeause ? Szikrázik-e a Szíriusz ? A Mars most az Ikrek között dekkol, a Jupiter meg teljesen "elhalványítja" Bika szemét....
És akkor természetesen nem CSAK az Oriont bámulom, hanem ott a bal sarokban lapuló kutyáját is. (Naná, hogy kedvencem, hiszen kutya !!)
A Szíriusz a Nagy Kutya csillagkép és az egész éjszakai égbolt legfényesebb csillaga. Földtől mért távolsága 8,611 fényév. A fényév az a távolság, amelyet a másodpercenként 300 000 km-es sebességgel haladó fény egy év alatt megtesz, befut. Egy fényév 9463 billió kilométer. Hinnéd-e, hogy a Szíriusz abszolút fényessége 25,4-szer, átmérője 1,71-szer, tömege pedig 2,35-szor nagyobb, mint a Napé ? És van egy kísérője, mely a csillagot 50 év alatt kerüli meg, ez az első felfedezett 'fehér törpe' - nem sokkal nagyobb a Földnél.
Micsoda számok ezek - emberaggyal fel nem foghatók, és mégis van varázsa. Bennem pontosan olyan hatást vált ki ez a pár mondat, mint amikor kisgyerek koromban a Munkupunkuról, vagy más mesealakokról meséltek. Bármennyire is mese volt, én elhittem. Bármennyire is felfoghatatlanok ezek a számok, én elhiszem, és valahogy nem tűnik "olyan elérhetetlenül" messzinek.
És természetesen ellenőrzöm, hogy a Mars éberen őrzi-e az Ikreket és hogy a Hold kacérkodik-e a Jupiterrel...
És tudom, hogy ez a sok szöveg - rajtam kívül - senkit nem érdekel, de nekem ma este olyan jó volt, tényleg boldogságos perceket okozó időtöltés volt, hogy kabátomat magamra terítve, ácsorogtam kicsit a sötét és hideg estében, bámultam felfelé....Még az is eszembe jutott, (és nem először) hogy...vajon hol vannak az én hajdanvolt földi kedveseim ? Nem ücsörögnek-e ott valamelyik csillagomon, s nem miattuk vágyok-e annyira esténként az égre nézi ?
Nem tudom a biztos választ.
Kimegyek, nézem/csodálom, kész. Nekem ennyi is elég is a boldogsághoz.....
Ők voltak ma este a társaim....

Még egy kicsi "kiegészítés":
Az Orion-öv az Orion csillagkép egyik kiemelkedő csillagmintája, amely három fényes csillagból áll: Alnitakból, Alnilamból és Mintakából. Hasonlítsuk össze az Orion-öv csillagait a Nappal:
Alnitak: Ez a csillag körülbelül 800-szor nagyobb és 100 000-szer fényesebb, mint a Nap.
Alnilam: Körülbelül 2000-szer nagyobb és 400 000-szer fényesebb, mint a Nap.
Mintaka: Ez a csillag körülbelül 90-szer nagyobb és 90 000-szer fényesebb, mint a Nap.
Ezek a hatalmas csillagok forró kék szuperóriások, míg a Nap egy kisebb, hűvösebb sárga törpe. E csillagok közötti ellentét kiemeli a csillagméretek és fényességek sokszínűségét az univerzumunkban.
Szia, vannak mások is akiket érdekel, foglalkoztat, és elkápráztat ez a felfoghatatlan minden, a fény, az idő, a távolság, meg a billió..... Azt gondolnám, ennyi nincs is a világon, pedig de, van!!
VálaszTörlésA mi "földi" számrendszerünkben és a földi méretek ismeretében ezek "csak" számok. Én úgy gondolom a valóságos távolságot, méreteket a méterhez szokott agyunk igazából nem is érti. De nem baj...Csodálni attól még lehet.
TörlésKellemes elfoglaltság lehet ez számodra, főleg, hogy értesz is hozzá. Itt a városban nem látni csillagokat, sajnos.... Nagyon is igaz, hogy felfoghatatlan ez a mindenség, ami körülvesz minket, és még mi minden van, amiről fogalmunk sincs... De csodálatos!!
VálaszTörlésEgyre többször gondolom, hogy a mai, egyre ijesztőbbé váló világ elől - legalább virtuálisan, vagy képzelet-belileg el kell menekülni. Már nem bírom hallgatni a híreket...és akkor inkább az eget bámulom.
Törlés