Május 25-én 135 éve született Várnai Zseni
https://hu.wikipedia.org/wiki/V%C3%A1rnai_Zseni
Várnai Zseni: Csodák csodája
Tavasszal mindig arra gondolok,
hogy a fűszálak milyen boldogok:
újjászületnek, és a bogarak,
azok is mindig újra zsonganak,
a madárdal is mindig ugyanaz,
újjáteremti őket a tavasz.
A tél nekik csak álom, semmi más,
minden tavasz csodás megújhodás,
a fajta él, s örökre megmarad,
a föld őrzi az életmagvakat,
s a nap kikelti, minden újra él:
fű, fa, virág, bogár és falevél.
Ha bölcsebb lennék, mint milyen vagyok,
innám a fényt, ameddig rámragyog,
a nap felé fordítnám arcomat,
s feledném minden búmat, harcomat,
élném időmet, amíg élhetem,
hiszen csupán egy perc az életem.
Az, ami volt, már elmúlt, már nem él,
hol volt, hol nem volt, elvitte a szél,
s a holnapom? Azt meg kell érni még,
csillag mécsem ki tudja meddig ég?!
de most, de most e tündöklő sugár
még rámragyog, s ölel az illatár!
Bár volna rá szavam vagy hangjegyem,
hogy éreztessem, ahogy érezem
ez illatot, e fényt, e nagy zenét,
e tavaszi varázslat ihletét,
mely mindig új és mindig ugyanaz:
csodák csodája: létezés… tavasz!
Szeretem Várnai Zseni verseit. A nővéremtől örököltem egyik verseskötetét, 1966-os kiadás, a címe: Nyugtalan madár. Most, hogy olvastam ezt szép verset, melyet itt közzétettél, jutott eszembe, hogy milyen régen nem emeltem le a könyvespolcról, de most megtettem és el is szomorodtam, mert amint kinyitottam, megtaláltam benne a nővérem által, különféle régi újságokból kivagdosott Várnai Zseni verseket, ezzel feltörtek az emlékek, és most jól kisírtam magam. De majd elmúlik ez is, mint annyi minden más is. Majd elterelem a gondolataimat Nádasdy Ádám Londoni levelek című könyvével, melyből nagyon érdekes dolgokat tudhattam már meg, például délután olvastam azt a levelét, melyben leírja, hogy Walesben, Montgomery várromja alatt a városkában van egy emlékpad és egy márványtábla, rajta Arany János neve és balladájának témája, a helyi sörfőzde pedig árusít "Walesi bárdok" címkéjű sört, amin magyar és velszi zászló van, középen Arany János fényképével. Ezt a részt háromszor is elolvastam, mert olyan jó érzés volt olvasni. Erről eddig nem tudtam.
VálaszTörlésKülönös dolog ez a "régi könyv kerül elő" téma....Én egyszer jártam így, igaz, gyerekkori mesekönyvemmel - de pontosan tudom az érzést, milyen az Önmagunk múltjával (akár gyerekkorával) összetalálkozni X évesen...Jó is, meg fáj is...
VálaszTörlés