Ma megint találtam két szenzációs jó képet... Az egyik felidézte a sok évtizeddel ezelőtti gyükési sétáimat, amikor a fűben heverve, néztem a felhőket és este itthon eszembe jutott, hogy nem is tudom, mi a nevük...Akkor "megtanultam" - s ami meglepő, még a zömére most is emlékszem...(mert hogy már annyi mindent elfelejtek....sajnos...)
A két képnek valójában túl sok köze nincs egymáshoz - hacsak az nem, hogy ezen az alábbi képen is vannak felhők - de kivételesen nem azért került ide...Hanem azért, mert ahogy ránéztem, azonnal magamat láttam X évtizeddel ezelőtt...amikor a Triglavra gyalogoltam... Pontosan így, hátizsákkal a hátamon, és teljesen egyedül a hegycsúcsok között, azon a félelmetesen keskeny gerincen....
És ez elmondhatatlanul jó érzés volt...
Nem, sajnos nem rólam készült ez a kép - de az agyamba (szívembe) pontosan ilyen van "beleégetve". Mert "lélekben" most én gyalogolok ott....
És újra az a "bizonyos" "Mari nevű szekrény"-mese jutott eszembe... https://aranyosfodorka.blogspot.com/2018/10/mese.html (Elnézést az ismétlésért attól, aki már többször olvasta...)
És akkor az este ilyen képpel búcsúzott, vagyis az én csodamasinámmal képes voltam ezt fotózni:
Tudom én, hogy egy fotós szemével nézve ez egy nagy nulla, na de az én gépemmel.....ez egy csoda !!! Ma jó napom volt....
Ahogy olvaslak, azt látom, hogy eseménydús a múltad, tele szebbnél szebb élményekkel, és bátor is voltál, hogy egyedül mertél túrázni nem éppen sekély terepen. De lám, most van mire emlékezni, ami nagyon jó. Erről eszembe jutott most a Márti dal: Kezdjetek el élni, hogy legyen mit mesélni, majd az unokáknak...stb. :) A felhők nekem is kedvenc fotós témám, van is néhány rendkívül szép, különleges, olyan is, ami félelmetes, de én nem tudom a nevüket. N.Irén
VálaszTörlésPanasz szavam nem lehet...elég kalandos volt az életem..Azzá tettem...és cseppet sem bánom, tényleg van mire visszagondolnom. Én nem a telefonomat nézegettem - hanem a világot.... Amúgy meg - én se ismerem mindegyik felhőfajta nevét, csak olyan amatőr-szinten foglalkoztam ezzel (is)...Minden érdekelt, ami a természettel kapcsolatos - ugyanis a világ tele van csodákkal - és mi meg csak "elmegyünk" mellettük....
TörlésÜdv! Egyáltalán nem nagy nulla az a fotó és tényleg egy nagy csoda. Köszönöm a bejegyzést és örülök, hogy láthattam :o) István
VálaszTörlésÖrülök, ha tetszett...A képek sokszor nem adják vissza azt, amit az ember érez, amikor a képet készíti...Ez is csak egy "kis darabka" volt az esteledő égből...de hát az egészet nem tudom lefényképezni...
Törlés