Halaszthatatlan szobor-ügyi teendőim miatt mára csak két vers jut, de talán ezek is érnek annyit, mint egy könnyed kis szösszenet akármiről....
/A versben a kiemelések tőlem származnak/
Kamarás Klára: Naiv töprengés
Mindig a régi pör: Ádám vagy Éva.
Kinek a balgasága volt nagyobb?
Mért nem a kígyót űzték ki a kertből
lángpallossal a szorgos angyalok?!
Ki kérdezte a tudás almafáját,
kincseit kinek szánja ontani...?
Most minden tudás préda e világon,
így lettünk végül Isten barmai.
Lapozz! Gondolj az evolúcióra!
Lejött a fáról és követ fogott,
kókuszdiót tört, aztán koponyát is,
új volt e játék, s tán csodálkozott,
hogy minden szerszám egyben harci fegyver:
hatalmat ad, erőt, kincset talán...
Már vérbe, szennybe fullad szép világunk...
Ember, maradtál volna fenn a fán!
Hallgassam hát papok szavát, vagy inkább
olvassam bölcs tudósok könyveit?
Az élet így is, úgy is gyorsan elszáll,
és sem tudás, sem tömjén nem segít.
Itt gyűlölet hajt embert ember ellen,
s ha lángra gyúl a Föld s az égi tér,
- vesztes vagy győztes? -
együtt semmisül meg,
s a komédia végleg véget ér.
Baranyi Ferenc: Hol voltak ?
Hol voltak akkor ezek, amikor zengett az ég?
Amikor fogtuk az ásó - és nemcsak a zászló - nyelét
s beszórtuk hit kölesével a földrész parlagait,
hogy - miként ért mag a zsákba -
lelkekbe peregjen a hit?
Amikor B-t csakis A-ra mondott az írástudó
és elvek szép fedezéke mögül tüzelt ki a szó,
amely sosem lehet rab attól, hogy fegyelmezett -
mikor a lét volt a tét, mondd: hol voltak akkor ezek ?
 |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése