A könyvtárból – többek között – kihoztam Krúdy Gyula: „N.N. Egy szerelemgyerek regénye” című könyvet is. Tegnap délután kezdtem bele az olvasásba, s mindjárt a könyv borítólapján ezt látom: „Öregbetűs könyvek” – hát majdnem kiejtettem a kezemből. Mi több, a felirat mellett /a gyengébbek kedvéért/ mindjárt ott egy szemüveg rajza is. Ahogy kinyitom, látom, hogy legalább 20-as méretű betűkkel van írva az egész könyv. Engem spec. nagyon zavar az olvasásban. Még lefekvés után is azon morfondíroztam, hogy most morogjak, vagy nevessek ezen a dolgon ? Mert egyrészt valahogy kicsit sértőnek /na jó, bántónak/ érzem, másrészt meg talán vannak emberek, akiket ez az felirat cseppet sem zavar, és boldogan olvassák a számukra még látható méretű betűket. Aztán eljátszottam a gondolattal, mi is lenne, ha az „öreg” szót használnánk minden olyan szöveg-környezetben, ahol valami módon utalni kell arra, kik azok, akikkel kapcsolatos… Aztán végül hagytam az egészet….Hát nem mindegy ??? .
 |
Kosztolányi Dezső: Intés az öregebbek tiszteletére
Bizony hajoljatok meg az öregebbek előtt,
akár utcaseprők, akár miniszterek.
Nem oly tiszteletet prédikálok én tinektek,
mint a papok s az iskolai olvasókönyvek.
De vegyétek számba, mily nehezen mentitek át ti is
évek veszedelmén törékeny szívverésteket
ezen az embernek ellenséges földgolyón,
s ők, kik negyven, ötven, hatvan évet éltek,
hány téli reggelen, hány tüdőgyulladáson
gázoltak át, hány folyó mellett haladtak el éjjel,
s hány gépkocsitól ugrottak el az utcasarkokon,
míg váratlanul éltetek állanak, időtől koszorúzva,
mint a csodák, mint akik háborúból jönnek,
egyenesen, mint a zászlórúdak, s egyszerre kibontják,
hogy ámuljatok, vihar-csapott, de visszahozott életüknek
méltóságosan lebegő, békét hirdető, diadalmi lobogóját.
És valahogy ide-tartozónak érzem ezt a versét is:
Ha játszanak a gyermekek...
Ha játszanak a gyermekek, órákig készülődnek,
rakosgatnak, tanácskoznak, majd hirtelenül
végeszakad az egésznek. Nincs ennek közepe,
csak eleje és vége. Mondd, nem ilyen-e éppen
az ember élete is, mely elkezdődik,
aztán gyorsan befejeződik? S a közepe, mint a semmi.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése