Elestem. Hát elestem és kész, öregemberekkel megesik, különösen ha virágágyásokat akarnak „átugrani” miközben egyik kezükben metszőolló a másikban meg virágcserép. Szemben meg jó puha kis virágágyás helyett véletlenül épp sziklakert…
Odáig rendben is minden, hogy a sebész elküldött röntgenre – négy felvétel kellett ahhoz, hogy egy értékelhető diagnózis kijöjjön /= új a gép/, eltörve szerencsére nincs semmi. De rohadtul fáj ám…
Na, akkor talán ínszalag szakadás.
Beutaló MR-re.
Átsétálok.
Millióan.
Kivárom.
Aszongya a kisasszony: - Tessék visszajönni március végén, legközelebb április közepére van időm…
- Na de nekem most…
- Sajnos nem tudok Önnek segíteni. Nincs időm.
- Köszönöm. Ég áldja…
Mit lehet ilyenkor mondani ?
Persze, majd hétfőn visszamegyek a sebészetre, na de hát akkor ez most normális állapot ?
Vagy netán azért van, mert több lett az „igen”? .
 |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése