Szabó Lőrinc:
A NYUGODT CSODA
Tudom, semmi, de semmi közötök
hozzám,
butuska tücskök a fű között,
mégis jólesik azt képzelni,
hogy
mikor, így este,
ablakot nyitok,
nekem üzentek,
sok hű kis barát,
lelkendezve,
hogy csak szép a világ -
és hogy amiként szobámba
a rét
vigasznak lengeti be fűszerét,
a hömpölygő, meleg szénaszagot
s benne az ezer szikra csillagot
s a parázs holdat, ti is úgy külditek,
olyan lélekkel, köszöntésetek,
úgy építitek, hangokból, puha
zenéből,
ide, az ágyam köré,
az izgatott nap romjai fölé,
azt, ami örömünk volt valaha,
közös örömünk: a nyugodt csodát,
a zengő, boldog, nyári éjszakát.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése