A vers, amit bemásolok ide, jól tükrözi a – remélem – elmúlt hangulatomat:
Csáky Károly:
Döbbenet
rejtélyes kórba estem
mogorván ül fölöttem
a csönd
hiába kiáltok
hangom visszhangját se hallom
lesek barlangok sötét világába
várom
hogy felpattanjon
egy ősi hangsor a mélyből
helyette
denevérek csapódnak
arcomba
vállamra szállt
egy fekete madár
borzas tollával
árnyékolja lelkem
károg árvaságomon
Nemes Nagy Ágnes
Fáj, fáj. Mi fáj? Nem is tudom.
Oly réteges a fájdalom,
s egymás fölé gyűrűzve gyűlik.
Mit számlálgassam magamon
a szomorúság évgyűrűit?
Oly réteges a fájdalom,
s egymás fölé gyűrűzve gyűlik.
Mit számlálgassam magamon
a szomorúság évgyűrűit?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése