A nagy kaland

Utazott-e már közületek valaki egy 12 éves kutyával és egy 4 hónapos cicával egyedül az autóban ? Gondolom, nem. Hát tényleg nagy kaland volt…

Lili amúgy se szereti az Magyaregregyre vezető kanyargós utat, max.40-nel mehetek, és hát Bercikének ez volt az első igazi utazása, nem számítva a szülőhelyéről való elhozatalt. /De szerintem arra nem is emlékszik már./  

80 perc alatt értem ki Egregyre. /=30 km/ Igaz, egyszer meg kellett állnom, mert felfedeztem az első kis őszi kikericset, mely virágba szerelmes vagyok, s kellet egy pár képet csinálnom. – Tudom, hogy nem jók. Na, ilyen a gépem és kész, de a szívemnek oly kedvesek… 
A megérkezés utáni kicsomagolást követően az ottani két macskával próbáltam Bercit összeismertetni. A Ciluval /lány/ nem volt baj, ő ismer minket, pici kora óta – bár Bercit nem – de nyugis cica, nem fújt, a másik /nem tudom a nevét, amúgy is rövid ideje lakik csak még ott/ mutogatta a fogait, púpozta a hátát, de azért viszonylag hamar megbékéltek az állatok kölcsönösen egymással.  
Én is megismerkedtem az új házi kandúrral, aki Zoli névre hallgat. Lehengerlő. Ha egy üveggel kevesebb sört iszik, élveztem volna a stílusát, de így a vége felé kicsit sok volt. Azért elmondható, hogy az első találkozások végül is jól sikerültek. Hamarosan nekiálltunk az ebéd készítésnek. „Természetesen” meg akartam házigazdáimat ismertetni a cukkini krémlevessel, amit rántott husi és rántott hal követett, a világhírű petrezselymes egregyi krumplival /ez Marika specialitása – pompás/ és uborka salátával.  
Minden jól sikerült, degeszre ettük magunkat. . . Az ebéd utáni megszolgált sziesztára jelen esetben az udvar gyepén került sor. 
Egy kupacban aludtunk hárman, na nem a vendégfogadóimmal, hanem a Lilivel és a Bercivel. Nagy kár, hogy nem csinált rólunk senki fotót. Ahogy lefeküdtem a fűre terített takaróra, hamarosan Lili telepedett mellém, s egyszer csak éreztem, hogy közénk bújik a Berci. :-) 
Hát pompás pihenő volt, jót aludtunk ott a csodás friss levegőn, a csendben. Egyébként is, ez a Magyaregregy nekem évek óta a szívem csücske, ha valahol /Szlovénián kívül/, akkor itt mindig jól érzem magam. Van a helynek valami különleges varázsa – persze lehet, hogy csak rám hat így, de nem véletlen, hogy annyira szeretek ott lenni. 
  Négy óra után indultunk haza, mondhatnám „szokás szerint” felcuccolva, mert Marika üres kézzel/szatyorral sose enged el. Most is kaptam a vegyszermentes padlizsánból, karalábéból és a pompás fehér apró-krumpliból. Kész a jövő heti menü…  
Szóval jó volt. Hazafelé már a Berci is lenyugodott, rájött, hogy semmi baj sem történik vele az autó brummogása közben. Azóta alszanak. Igaz, a vacsorát pillanatok alatt eltüntették, de aztán visszahevert mindkettő aludni. Hiába no, az öreg kutyának, meg a cicagyereknek nagy kaland volt a mai nap.