Utazás

...Balatonberény - Pécs között....

Eredetileg úgy akartam kezdeni a beszámolót, hogy csak elindulni nehéz, úton lenni és megérkezni nagyszerű. Merthogy oda-felé ez teljesen igaz volt.

Kacsótai templom-torony

Na de vissza…. Hát őszintén szólva örültem, hogy öt órakor már elindulhattam haza. Közben ugyanis elkapott az eső. Nem szakadt, nem volt jég amerre jöttem, viszont Berénytől Pécsig egyfolytában esett. Hogy mit gondoltak rólam az utánam jövők, azt nem akarnám ide leírni, mert én végig 60-70-nel jöttem. És mire érkeztem meg ? Sárfolyamok nyoma mindenfelé, az udvarban meg darabokra hasogatva az árnyékoló ponyvám, elázva Lili takarója. /Jellemző, hogy a szomszédomnak eszébe se jutott leakasztani a ponyvát, vagy bevinni a takarót, de hát végül is mindegy. A takarót kimostam, a ponyvát eldobtam – lassan talán vége is a nyárnak…/ Olvasom/látom Szurikáta levelében, hogy náluk még jég is volt. Tejesasszonyom /bicsérdi/ meséli, hogy tegnap náluk nagyon nagy jégverés volt… 

Na, akkor azért még egész jól megúsztam a szemerkélő esővel. Reggel hatkor indultam, és első megállóm rögtön Kacsóta volt, itt Szentlőrinc közelében. Amíg én élek, s erre járok, csak és kizárólag megboldogult aranyos kollégám, Takács Kálmán fog eszembe jutni itt. Majd mindjárt ide teszek egy fotót, nézd csak: Ez ugye olyasmi, mint egy templom tornya, pedig nem az. Kálmán minden alkalommal, ahányszor elmentünk előtte, ezt mondta, „Jobbra pedig egy harangláb”. Már jeligévé vált, nem tegnap hallottam, de sosem fogom felejteni. Mint ahogy /hadd emlékezzem meg, még legalább két jó kis „Takácskáról"/, olyan sokszor visszaidézünk, ha mi "régiek” összejövünk.  

Az egyik: „Tudjátok-e, hogy ebben a faluban csak az egyik oldalon sütik a palacsintát ? …???...Hát mert a másik oldalán az útnak nincsenek házak.” Sajnos nem tudom, melyik kis somogyi faluban volt/van ez, erre már nem emlékszem. Tény, hogy házak csak az egyik oldalon vannak.  

A másik: "Miért kevés a Somogy megyében dolgozók pénze ? Mert Somogyban van : Pat, Pata, Patalom, Jut, Juta …. na de jutalom, az nincs." És tényleg. Az első 5 név mint településnév ismert, de Jutalom nevű valóban nincs. Na ennyit a régmúltról. Egyébként itt van a hatoson a Pécshez legközelebbi gólyafészek, épp benne tollászkodott egy fiatal, /bár kissé bemozdult/ gólya. 
 

 
/"Jóvanna", tudom, hogy nem egy díjazott fotó, de ilyenre sikerült.../ Egyébként szinte egész idő alatt a 10-20-30-40 évvel ezelőtti dolgok jártak az eszemben. Istenkém, de sokat is jártam én ezeken az utakon…. De szerettem a „külszolit” – vajon ma hogy hívják a vidéki utakat ? Akkoriban külszolgálatnak, rövidítve külszolinak mondtuk. /Mert mi vízügyesek a hivatali munkát „szolgálatnak” a szó nemes és jó értelmében vett szolgálatnak tartottuk…./ 

Úgy ismertem a működési területünket szinte, mint a közvetlen lakókörnyezetemet. Persze azért nem minden zegét-zugát, hiszen mégis csak két megyényi terület /= Baranya + Somogy/ de a főbb útjait mindenképp. Nekem pl. Berényig nem nagyon kell térkép, vagy ha igen, akkor csak azért, hogy magamban rábólintsak, na igen, akkor Szigetvárnál jobbra le, majd Kadarkút, ott derékszögű kanyar balra, Nagyatád, el a fürdő előtt megint balra, fel Böhönye, majd Marcali. 
 

Millenniumi emlékmű

Itt meg szoktunk állni fagyizni, a Kandlernél. Életemben itt láttam először – még az 50 fillér/gombócos időszakban - húsz féle fagyit, köztük pl. mákosat is felsorolva, a cserélhető kis táblácskákon. Torokfájásig nyaltunk… Ahogy beérünk a centrumba, van ott egy szép nagy park, ahogy kanyarodtam, rögtön észrevettem, hogy tele van szobrokkal. 

Na, hát a "szoborlapos vérem" nem hagyott nyugodni, hiába siettem, azért itt megálltam egy negyed órára. Lefotóztam a park összes szobrát és szomorú szívvel állapítottam meg, hogy itt sem jobb a helyzet, mint nálunk. Se az ábrázolt személy neve, adatai, se a szobrász neve nincs sehol se feltüntetve. Tehát van egy csomó szobrom, fogalmam sincs kikről… Igaz, nem is tudom, mikor teszem majd fel a szoborlap.hu-ra, mert azt meg most épp felújítják… No, mindegy. A várost elhagyva hamarosan már látszik is a Badacsony:

   Tudom, ez se igazán jó kép, de hát párás volt a levegő...Amúgy engem ez a "koporsó-látvány" mindig elvarázsol... Tehát utazni jó volt. Megérkeztem, az is jó volt. Ott eltöltöttem aztán a napot, nem mondanám, hogy végig vidámkodva, hiszen barátnőm épp most számolja föl Édesanyja otthonát. A néni öregek otthonába megy, a lány meg vissza Franciaországba. Hát nem volt rózsás a hangulat, de azért legalább örültünk egymás látásának. És beszéltünk, beszéltünk…  

Aztán jött a hazaút. Különösebb részletezés nélkül újra csak azt tudom mondani, nagyon utáltam… Az egyetlen örömöm a tankolásnál jelentkezett, kiderült ugyanis, hogy sokat szidott, lenézett arany kicsi Trabim még 6 litert se fogyasztott százon. Igaz, igaz: oda-vissza én voltam az egyetlen, aki közúton 80-nal, lakott településen belül pedig 50-nel mentem. Mindenki leelőzött… Ezt tán nem is kell kommentálnom. /Elgondolkodva állapítottam meg, hogy Mikében, ebben a szakadó esőben is ott álltak a falu szélén a rendőrök. Hát ennyire kell a pénz ? ... Bár persze lehet, hogy más miatt voltak ott..../  
Hát kérem így volt. Ilyen volt. Most egy darabig nem akarok utazni sehová. Elég élményem volt egy időre.